Mányai Lajos

(1912–1964) magyar színész

Mányai Lajos, született Mandl (Budapest, 1912. február 10.Budapest, 1964. november 24.)[3][4] Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész.

Mányai Lajos
1963-ban
1963-ban
Született Mandl Lajos
1912. február 10.[1]
Budapest[2]
Elhunyt 1964. november 24. (52 évesen)[2]
Budapest[2]
Állampolgársága magyar
Házastársa Simon Zsuzsa (1940–1964)
Gyermekei Mányai Zsuzsa
SzüleiMányai Zsigmond
Foglalkozása színész
Iskolái Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémia (–1932)
Kitüntetései
Halál okaszívelégtelenség
Sírhelye Farkasréti temető (611-411. templomi fülke)
Színészi pályafutása
Aktív évek 19331964
Híres szerepei Biedermann Max Frisch: Biedermann és a gyújtogatók
Szabó igazgató Gádor Béla: Lyuk az életrajzon

A Wikimédia Commons tartalmaz Mányai Lajos témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

Édesapja Mányai Zsigmond operaénekes, édesanyja Krausz Flóra volt. Fia inkább a prózát választotta. 1933-ban végzett a Színművészeti Akadémián. Pályáját Pozsonyban, Kaposvárott kezdte. Színészi fejlődésében meghatározó volt a Horváth Árpád igazgatósága idején, 1937-től Debrecenben töltött időszak.

1939-től a második zsidótörvény következtében hivatásos társulatnak nem lehetett tagja. Éveken át csak a Goldmark Színházban szerepelhetett az OMIKE Művészakciójában és csak zsidó közönség előtt. 1940-ben feleségül vette Simon Zsuzsa színésznőt, aki zsidó származása miatt szintén a „száműzöttek” társulatában, illetve az OMIKE Művészakciójában játszhatott, rendezhetett.[5] 1945-ben, a háború után, együtt mentek Nagyváradra, ahol Simon Zsuzsa a Magyar Színház igazgatója, Mányai Lajos színésze lett. Sok darabban közösen játszottak. Honvágya miatt 1947-ben feleségével visszatért Budapestre.[6] Mányait a Nemzeti Színház szerződtette. 1949-ben született leánya, Mányai Zsuzsa. 1950-től a Magyar Néphadsereg Színháza tagja volt, de 1954-ben visszatért a Nemzetibe, s haláláig itt játszott. Utolsó éveiben gyakran szerepelt a Vidám Színpadon is.

1953-ban kapott Jászai Mari-díjat. 1960-ban érdemes művész címmel tüntették ki. A színpadon kitűnt jellemábrázoló erejével és szatirizáló humorával. Leghíresebb szerepei Biedermann (Max Frisch: Biedermann és a gyújtogatók) és Szabó igazgató (Gádor Béla: Lyuk az életrajzon) voltak. A magánéletben „bohém” társasági ember volt, sok cigarettát és kávét fogyasztott, ami szívbetegsége mellett korai halálát okozhatta.

Színpadi szerepei szerkesztés

Filmjei szerkesztés

Játékfilmek szerkesztés

Tévéfilmek szerkesztés

  • Tanya a viharban (1958)
  • Ne éljek, ha nem igaz! (1962)
  • Gömböc (1962)
  • Vízivárosi nyár (1964)

Hangjátékok szerkesztés

  • Török Tamás: Őrszem a sátor előtt (1948)
  • Fischer, Ernst: Megtalált ifjúság (1952)
  • Vészi Endre: A vashuta emberei (1952)
  • Gergely Sándor: Vitézek és hősök (1955)
  • Molnár Ferenc: Egy, kettő, három (1958)
  • Zola, Emile: Tisztes úriház (1959)
  • Csehov, Anton Pavlovics: Fölfelé a létrán (1960)
  • Flesarowa-Muskat, Stanislawa: Menekülés (1962)
  • Vészi Endre: A Piros Oroszlán (1962) .... kocsmáros
  • Molnár Ferenc: Liliom (1962)
  • Balássy László: Dal a folyó felett (1963)

Jegyzetek szerkesztés

  1. Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. június 20.)
  2. a b c Freebase-adatdump. Google
  3. Születési bejegyzése a Budapest V. kerületi polgári születési akv. 152/1912. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. április 13.)
  4. Halotti bejegyzése a Budapest XII. kerületi polgári halotti akv. 1876/1964. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. április 13.)
  5. Élete vége felé Budapesten az V. Nyáry Pál u. 10. sz. házban laktak.
  6. Idézet Archiválva 2015. szeptember 24-i dátummal a Wayback Machine-ben egy Simon Zsuzsa-interjúból Dayka Margit életrajzában (Színészkönyvtár)

Források szerkesztés

További információk szerkesztés