Máramarossziget

város Romániában, Máramaros megyében

Máramarossziget (románul: Sighetu Marmației, röviden Sighet, németül: Maramureschsigeth, röviden Siget, szlovákul: Sihoť, ukránul: Сигіт‑Мармароський, jiddisül סיגעט-Siget) municípium Romániában, Máramaros megyében. A Tisza-parti város egykor Máramaros vármegye székhelye és Magyarország faiparának és sóiparának központja volt.

Máramarossziget (Sighetu Marmației, Maramureschsiget)
Református templom
Református templom
Máramarossziget címere
Máramarossziget címere
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeMáramaros
Rang municípium
Községközpont Máramarossziget
Beosztott falvak Bácsiláz, Határvölgy, Kabolapatak, Mélypatak, Sugó
Polgármester Eugenia Godja
Irányítószám 435500
Körzethívószám 0262
SIRUTA-kód 106559
Népesség
Népesség33 122 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Magyar lakosság4417
Község népessége37 640 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Népsűrűség339,1 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság274 m
Terület111 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Máramarossziget (Románia)
Máramarossziget
Máramarossziget
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 55′ 51″, k. h. 23° 53′ 41″Koordináták: é. sz. 47° 55′ 51″, k. h. 23° 53′ 41″
Máramarossziget weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Máramarossziget témájú médiaállományokat.

FöldrajzSzerkesztés

 
A Tisza Aknaszlatina és Máramarossziget között

Nagybányától 53 km-re északkeletre, a Tisza déli, bal partján fekszik. A folyó itt országhatárt képez Románia és Ukrajna között; szemközti partján található a kárpátaljai Aknaszlatina. A város közigazgatási területén, a belvárostól nyugatra torkollik a Tiszába az Iza.

Nevének eredeteSzerkesztés

Neve a Máramaros (románul Maramureș) folyónévből való, aminek most Mara a neve. A víznév az indoeurópai mori (= tenger, állóvíz) és a mors (= holt) szavakból származik. Arra utal, hogy a város a Tisza és az Iza szögében épült.

TörténelemSzerkesztés

 
Máramarossziget piaca 1876-ban

A település a 13. század végén alakult ki, először 1308-ban említik.

A 14. század közepére jelentős vásároshely és Máramaros megye egyetlen túlnyomóan iparosok és kereskedők lakta városa lett. A lakosság jellegzetes csoportját alkották még a közeli rónaszéki sóbánya munkásai. 1352-ben részesült azokban a kiváltságokban, amelyeket a másik négy máramarosi város (Huszt, Visk, Técső és Hosszúmező) kapott 1329-ben Károly Róberttől. A 14. század végén azonban Sziget a többi várossal együtt a huszti uradalom részévé vált, azaz földesúri hatalom alá került.

Szigetet kezdettől fogva túlnyomórészt magyarok lakták, kisebbrészt németek, de az utóbbiak hamar asszimilálódtak.

1360 tájékától rendszerint itt tartotta a gyűléseit Máramaros megye, amelynek 1558-ban már állandó székháza volt a városban.

A 15. század végétől kezdve számottevő értelmiségi réteg jelent meg, főleg sókamarai hivatalnokok és más királyi tisztviselők. A reformáció során a város a református hitre tért. A 16. század végétől kezdődően a lakosság nagy többsége nemeslevelet szerzett, s nemessége 1618-ra külön közösséggé szerveződött. 1730 körül letelepedett itt a piarista rend, de a katolikusok száma csak lassan emelkedett. A Piarista Gimnázium, valamint az egykori városi iskolából kialakult református kollégium az egész megye vezető oktatási intézményeinek számítottak.

 
A Horthy Miklós tér (korábban Fő tér, ma Piata Libertătii) 1941-ben

1918-ig, majd 1940-től 1944-ig újra Magyarország része, Máramaros vármegye székhelye (nem volt része az 1939-ben felállított Máramarosi közigazgatási kirendeltségnek). A városba a második bécsi döntést követően, 1940. szeptember 5-én vonult be a honvédség; a bevonulás előtt felfegyverzett román polgári személyek és katonák raboltak és erőszakoskodtak.[2] Máramarossziget volt az első visszatért észak-erdélyi város, lévén a Tisza túlpartja 1938 óta újra Magyarországhoz tartozott, így a határ mentén felsorakozott honvédcsapatok itt kezdték meg az átkelést az erdélyi bevonulás első napján.

1944. október 17-én szovjet kézre került. 19501955 között itt működött a kommunista éra egyik hírhedt börtöne, „átnevelő” táborként.[3] Számos más román és magyar értelmiségivel és egyházi vezetővel együtt politikai fogolyként tartották fogva itt Márton Áron és Scheffler János és Boros Béla római katolikus, Alexandru Todea, Alexandru Rusu, Valeriu Traian Frențiu, Tit Liviu Chinezu, Ioan Suciu, Ioan Bălan és Iuliu Hossu görögkatolikus püspököket (többen közülük itt is hunytak el a megpróbáltatások következtében),[4] valamint Iuliu Maniu korábbi miniszterelnököt.

NépességSzerkesztés

Etnikai, vallási összetételSzerkesztés

Máramarossziget municípium lakosságának nemzetiségi összetétele (a – anyanyelvi összetétel):[5]

Év Összesen Román Magyar Német Zsidó Cigány Ukrán Egyéb
1880 a 12324 2085 7000 2439 650 150
1890 a 16345 2690 10006 2839 659 151
1900 a 19117 2919 12699 2718 717 64
1910 a 23657 3632 18143 1310 532 40
1920 25795 6489 6570 149 11561 1026
1930 27270 9658 5424 161 10526 58 1221 222
1941 28139 6202 15415 78 5907 80 346 111
1956 24222 14359 7354 38 1381 16 944 130
1966 29771 20865 7600 88 159 45 893 121
1977 38146 28202 8465 93 116 111 1090 69
1992 44185 34010 8133 190 33 322 1443 54
2002 41220 32867 6513 105 20 448 1226 41
2011[6] 37640 28634 4417 57 11 490 750 3281[7]

Máramarossziget nemzetiségi összetételét az Osztrák–Magyar Monarchia idején, majd a két világháború közötti Romániában is a magyarok és zsidók határozták meg. Az 1960-as évek elejétől a város gyors ütemben elrománosodott, amiben meghatározó volt a magyar líceum beolvasztása, a magyar nyelvű oktatás leépítése, és a magyarok leváltása a vezető gazdasági pozíciókból. A 2010-es évek végére a magyarok aránya 15%-ra csökkent.

A magyar közösség életét a római katolikus és református gyülekezet, valamint két kulturális egyesület határozza meg, melyek kórust, táncegyüttest, cserkészcsapatot működtetnek, kulturális rendezvényeket szerveznek, illetve könyveket is kiadnak.[8]

 
Zsidó férfi az egyik máramarosszigeti zsinagóga udvarán, 1907

A máramarosszigeti zsidóságSzerkesztés

Az első zsidók a 18. század elején érkeztek Máramarosszigetre, 1740-ben már állandó minjánjuk volt. 1785-ben 142, 1869-ben 2325, 1880-ban pedig 3380 zsidó élt Máramarosszigeten, ahol a században a haszidizmus egyik jelentős központja volt Magyarországon.[9] A közösség létszáma a 20. század folyamán is nagy ütemben gyarapodott, így a városban 1910-ben 7981, 1941-ben pedig 10 144 zsidó élt. A 19. század közepétől a 20. század közepéig meghatározó volt a Teitelbaum rabbidinasztia szerepe: az egyik legnagyobb és máig virágzó haszid rabbidinasztia tagjai nem csak a város hitéletét tartották kézben, hanem Máramaros legtöbb rabbiszékét megszerezték, ami biztosította a szigeti rebbe hagyományos elsőségét. Az ő nevükhöz fűződik a szigeti irányzatból kivált szatmári haszidizmus is.[10]

194243 során Máramarosszigetre sok lengyel zsidó menekült, akik különböző lengyelországi gettókból és koncentrációs táborokból szöktek meg. Máramarosszigetről összesen 12 749 zsidót deportáltak Auschwitzba.[forrás?] Az utolsó szigeti rebbe, Teitelbaum Mózes a második világháború után a vallás- és kisebbségellenes kommunista állam nyomása miatt Amerikába emigrált.

Máramarosszigeten 2002-ben 22 zsidó nemzetiségű, izraelita vallású személy élt.[forrás?]

KözlekedésSzerkesztés

Máramarossziget a végpontja a Nagyváradról induló, Szatmárnémetit is érintő DN19-es főútnak. Közúti határátkelő hely Ukrajna felé.

Vasúti kapcsolatát 18711872-ben építette ki Szerencs felől a Magyar Északkeleti Vasút; a vonalat 1890-ben államosították. Jelenleg a CFR 409-es számú Szálva–Alsóvisó–Visóvölgy–Máramarossziget-vasútvonala szolgálja ki.

Aknaszlatinával egynyomú, csak személygépkocsival való közlekedésre alkalmas (3,5 tonnás össztömegkorlátozású) közúti híd köti össze a Tisza felett. Az eredetileg 1892-ben épült acélhidat 1919-ben egy nagy árvíz megrongálta. A két világháború között csak egy kötélhíd kötötte össze a két partot. 1941-ben, amikor a második bécsi döntés nyomán mindkét part újra Magyarország része lett, a csonka hidat felújították, azonban a második világháborúban lerombolták. 2001-ben ugyan újjáépült, de csak alkalmanként nyitották meg; végül 2007-ben létesült állandó határátkelő.[11][12]

LátnivalókSzerkesztés

 
A Piarista főgimnázium 1911–1912-ben épült épülete, ma Dragoș Vodă Líceum(wd)
  • Római katolikus Borromeo Szent Károly-temploma 1775-ben épült.
  • A református templom 1862-ben nyerte el mai jellegzetes formáját. Kertjében található Leövey Klára 1899-ben emelt emlékoszlopa és az 1848-49-es hős honvédek (Asztalos Sándor és Móricz Samu) 1887-ben emelt emlékműve.
  • Ruszin görögkatolikus templom
  • A megyeháza épületében van a Történeti Múzeum, a Főtér másik végén a Máramarosi Néprajzi Múzeum látható.
  • A szecessziós Kultúrpalotát 1912–1913-ban, közadakozásból építtette Máramarossziget lakossága, Sándy Gyula budapesti építész tervei alapján. A kivitelező cég a beregszászi „Fuchs és társa” volt. Az épület báró Perényi Zsigmond nevéhez köthető, aki Máramaros vármegye főispánjaként a megyében működő kulturális egyesületeket akarta egy födél alá gyűjteni. A négytornyos palotában kapott helyet a városi könyvtár, a Széchenyi úri kaszinó, valamint a Máramaros Közművelődési Egylet székháza. Ide került Hollósy Simon Huszti vár című festménye is. Trianon után a román állam az ASTRA román egyesületnek adta használatba az épületet. Zolopcsuk Pál Róbert helytörténész szerint 1938-ban egy ideiglenes bizottság döntése nyomán került az épület az ortodox egyház tulajdonába, és ortodox püspöki palotaként működött 1940-ig. A második bécsi döntést követően a palotát a magyar kincstár tulajdonaként telekkönyvezték, a világháború vége felé hadikórházzá alakították. 1945 után a román állam volt a tulajdonosa. Jelenleg városi könyvtár, művészeti iskola, tánciskola és egy egyetemi részleg működik benne.[13]
  • A város főterén ma is látható egykori Vigadó (1889-ben épült Gerster Kálmán építész tervei alapján). Ez volt Máramarossziget első, reprezentatív középülete, amely egységes terv alapján, kőből épült. A később moziként üzemelt épület külsejét négy, tornyocskákkal ellátott álkupola és a nagy főtorony uralja.
  • A város legnagyobb épülete az egykori Jókai Mór és lskola utca sarkán található Piarista főgimnázium. A piarista iskolát III. Károly alapította „a kincstári hivatalnokok és a nép gyermekei szellemi nevelésére”. Korszerű épülete szintén 19111912-ben épült[14] Baumgarten Sándor építész tervei alapján, a kivitelező cég is a Fuchs és társa volt. Az épületben ma is középiskola, a Dragoș Vodă Líceum(wd) működik.[15]
  • Máramarosszigeten ma már csak egy zsinagóga áll az egykori hatból. Az 1902-ben épült szefárd stílusú egyházi épületet raktárként használták a Ceaușescu által vezetett kommunista Romániában.
  • A városban a zsidó közösség egyik központja, az egykori nagy vagy más néven ortodox zsinagóga helyén ma Holokauszt-emlékmű áll.
  • A város főterén látható az egykori Leányiskola. Külsejét szecessziós stílusban, színes kerámia díszítéssel látták el, 1901-ben, a millenniumi ünnepségek tiszteletére. Az épület ma az ukrán líceumnak (Liceul Ucrainean Taras Sevcenco) ad otthont.
  • Falumúzeuma az egyik leglátványosabb Romániában.
  • Igényesen kialakított Börtönmúzeuma a kommunista államterrornak állít fájdalmas emléket. Az elhallgatott magyar kiválóságok között itt raboskodott – többedmagával – Márton Áron vértanú püspök is.

KépgalériaSzerkesztés

Híres emberekSzerkesztés

Itt születettSzerkesztés

Itt éltSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Ablonczy (2011), i. m. 54, 59. old.
  3. Hatalomátvétel és a szellemi elit lefejezése
  4. a b c d e f g Ferenc pápa Balázsfalván avatja boldoggá a hét román görögkatolikus vértanú püspököt (magyar nyelven). Magyar Kurír, 2019. március 25. (Hozzáférés: 2019. április 27.)
  5. Varga E. Árpád: Máramaros megye településeinek etnikai (anyanyelvi/nemzetiségi) adatai 1850/1880-2002 (magyar nyelven) pp. 3, 2010. december 15. (Hozzáférés: 2020. június 12.)
  6. Sighetu Marmaţiei municipiul / Máramarossziget municípium (Máramaros megye) (magyar nyelven). Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852-2011. Varga E. Árpád 2002-től kiegészített adatsorai. Transindex. (Hozzáférés: 2020. június 12.)
  7. ebből 3256 nem nyilatkozott
  8. Makkay József: Máramarossziget egyetlen magyar utcával maradt: a hetven éve még magyar többségű településen csak a múlt a városalapítóké (magyar nyelven). Krónika, 2019. június 27. (Hozzáférés: 2020. június 12.)
  9. Schön Dezső: Istenkeresők a Kárpátok alatt, Múlt és Jövő kiadó
  10. Techet Péter: Miért estek egymásnak a magyar gyökerű szatmári zsidók New York szívében? (magyar nyelven). azonnali.hu, 2020. június 7. (Hozzáférés: 2020. június 12.)
  11. Popovics Zsuzsanna, Baráth József: Újabb híd a Tiszán – Híd van, határátkelő még nincs (magyar nyelven). Kárpátalja, 2002. július 5. (Hozzáférés: 2020. június 12.)
  12. Megnyílik a történelmi Tisza-híd (magyar nyelven). Krónika, 2007. január 12. (Hozzáférés: 2020. június 12.)
  13. http://bagyinszki.eu/archives/2283 Ismertető, szép képekkel a Kultúrpalotáról
  14. Kállay Emil: A piaristák Erdélyben (magyar nyelven). Magyar Kurír, 2007. december 18. (Hozzáférés: 2007. december 18.)
  15. Sighet – Gimnaziul Piarist (román nyelven). Salut Sighet!, 2016. december 24. (Hozzáférés: 2020. június 15.)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés