Főmenü megnyitása

Márki Zoltán

költő, újságíró, szerkesztő, 1928-

Márki Zoltán (Temesvár, 1928. május 22.Debrecen, 2002. november eleje[2]) – költő, újságíró, szerkesztő. Márki Alpár bátyja.

Márki Zoltán
Élete
Született 1928. május 22.
Temesvár
Elhunyt 2002. november (73-74 évesen)
Debrecen, Magyarország
Házastársa Kolossy Erzsébet[1]
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) vers

Tartalomjegyzék

ÉletútjaSzerkesztés

Középiskolát a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban végzett (1947), a Bolyai Tudományegyetem filológiai karán magyar-francia szakos tanári diplomát szerzett (1951). Szerkesztői pályára lépett: az Igazság (1948), Utunk (1948-60), Igaz Szó (1960-62) belső munkatársa, a vers-rovat szerkesztője, majd a marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskola lektora (1962-66). Újra az Utunknál dolgozik (1966-71), A Hét főszerkesztő-helyettese (1973-75), az Állami Magyar Opera igazgatója Kolozsvárt (1978-81), az Előre szerkesztője nyugalomba vonulásáig (1981-88). Jellemzésére írta Szász János: "...sok mindennel próbálkozott, illetve sok mindennel próbára tette őt az idő: volt gyalogos, majd sarzsis szerkesztő, főiskolai tanár, operaigazgató, de hűséges mindig a költészethez marad".

MunkásságaSzerkesztés

Már középiskolás korában jelentkezett első írásaival a Gaudeamus diáklapban és a temesvári Szabad Szóban (1946), majd egyetemi hallgatóként az Utunkban (1948). Az Ötven vers (1950) c. gyűjteményes kötetben Bárdos B. Artúr, Hajdu Zoltán, Majtényi Erik és Szász János társaságában szerepel. Ebben az együttesben még a proletkult jegyei mutatkoznak, de a Kántor-Láng-féle irodalomtörténet kiemeli, hogy a továbbiakban "a mélység nélkülien egyszerű agitatív költeményektől előbb a szép szavak mámora révén, képeinek barokkos túlzsúfolásával távolodott el, illetve nagyobb, igényesebb kompozíciókkal próbálkozott..." Költészetéről így ír Szőcs István: "...örökké viaskodik a mulandósággal, a romlékonysággal, és a világon minden dolgok közül a tiszta, szép hangulatok épségét félti." A kritikus észreveszi, hogy városias alkata ellenére verseiben bukolikus hangokat is megüt egy idilli természetimádat nosztalgikus húrjain.

KöteteiSzerkesztés

  • Hűség (versek, 1954);
  • A tengerész és a halál (versek, 1960);
  • A dobrudzsai dervis (versek, 1963);
  • A tavasz nem hasonlít semmihez (regény, 1965);
  • Napszakok éhsége (versek, 1969);
  • A láthatatlan kesztyű (versek, Kolozsvár, 1970);
  • A megsebzett harangjáték (ötven vers, 1972);
  • Minden egyszerre kezdődött (versek és átmenetek, 1976);
  • A kertben szerda van (versek, 1981).

JegyzetekSzerkesztés

  1. Gyászhír, Szabadság, 2018. április 4. Online hozzáférés
  2. Pongrácz P. Mária: Márki Zoltán emlékére. Nyugati Jelen (Arad), 2002. november 30. Online hozzáférés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Szemlér Ferenc: Márki Zoltán verseskönyvéről. Igaz Szó, 1955/1.
  • Méliusz József: A győztes költő. Igaz Szó, 1964/9.
  • Kovács János: Megfékezett romantika. Igaz Szó, 1965/10.
  • Lászlóffy Aladár: A mozdulat és ami mögötte van. Utunk, 1968/45.
  • Láng Gusztáv: Vers, kísérlet, eredmény. Utunk, 1970/3.
  • Mózes Attila: Töredék-kritika versekről és átmenetekről. Igaz Szó, 1977/2.
  • Szőcs István: A versben szerda van... Előre 1981. szeptember 9.
  • Szász János: Csöndes közelkép egy költőről. A 60 éves Márki Zoltán üdvözlése. Utunk, 1988/2.
  • Gálfalvi Zsolt: Viaţa poetului e poezia însăşi. România Literară 1988. május 22.

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés