Márkus József (Nagyvárad, 1854San Remo, 1911. március 24.) hírlapíró, színműíró.

Márkus József
Született 1854
Elhunyt 1911. március 24. (56-57 évesen)[1]
Foglalkozása újságíró

ÉleteSzerkesztés

A gimnáziumot szülővárosában, a jogot Budapesten végezte és szigorlatokat is tett; azonban közel az ügyvédi vizsgához szakított a jogi pályával és hajlandóságát követve az irodalomra adta magát. A hírlapírással kezdte mint fiatal ember a Nagyvárad című napilapnál. A fővárosba kerülvén, a lapokba írt eleven apró elbeszéléseivel vonta magára a figyelmet. Később foglalkozásává tette a hírlapírást; eleinte az Egyetértésnek, majd a Pesti Naplónak volt dolgozótársa. A színésznevelés terén is tisztes munkával vette ki részét, amennyiben Rákosi Szidi színésziskolájában elméleti tanár volt. Megalapította 1898-ban a Magyar Színpad című színházi napilapot. Az operett-írás terén aratta legnevezetesebb sikereit.

Felesége Fehér (Weisz) Ilona színésznő, született 1870-ben, meghalt 1913. május 15-én, Budapesten.[2] A Népszínház kórusának egyik kiváló szépsége volt.

Cikkei a Pesti Hirlapban (1887. 251. sz. A magyar szinészet történetéből); a Magyar Geniuszban (1896. Béni bácsi és a szerzője); a Budapesti Naplóban (1899. 355. sz. Jób szenvedése, mutatvány egy készülő drámából) sat. A Biharban (1873. I. A fekete ember c. két kötetes regénye jelent meg).

Szerkesztette a Magyar Figarót 1886-tól Satanello álnévvel és a Magyar Szinpad c. napilapot 1899. október 1-től.

Álneve és jegye: Rip von Winkle és M-s (a Budapesti Naplóban); Czirok Alfonz (a Pikáns Lapokban).

MunkáiSzerkesztés

  • Fekete betűk sötét tartalommal. Elbeszélések. Nagyvárad, 1873.
  • Téli estékre. Ugyanott, 1876.
  • Opmhale asszony lábainál. Ugyanott, 1878. (Ismert. Petőfi-Társ. Lapja 1877. 15., Délibáb 27. sz. 2. kiadás. U. ott, 1881.)
  • Könyv és mosoly. Tíz beszély. Bpest, 1897. (Ismert. Ellenőr 48., nagyváradi Szabadság 27. sz.)
  • Babám könyve. Költemények. U. ott, 1882. (Ism. Főv. Lapok 37. sz.
  • Egy ballépés. Eredeti szinmű négy felv. U. ott, (1883. M. Könyvesház 111-112.).
  • Tisztességes asszonyok. U. ott, 1885. (2. k. 1885., Ism. a nagyváradi Szabadság 298. sz., 3. k. 1886. U. ott).
  • Exotikus növények. U. ott, 1886.
  • Aquarellek Amor műterméből. U. ott, 1886. (4. bőv. kiadás. U. ott, 1896.).
  • A tilosban. Elbeszélések. U. ott, 1887.
  • Kikapós menyecskék. U. ott, 1888. (Urak könyvtára 1.)
  • Csintalan történetek. Ugyanott, 1889.
  • Mikor Amor nevet. U. ott, (1889. Útközben 4.)
  • Cigarette-szikrák. U. ott, 1889.
  • A kulisszák mögül. Szinházi pletykák és történetkék. U. ott, 1889. (Satanello álnév alatt).
  • A szerelem pillangói. U. ott, 1890. Szerző arczk. (Németül. U. ott, 1890. képekkel).
  • Az én asszonykáim. U. ott, 1890. (Útközben 8.)
  • Ezek azok! U. ott, 1894.
  • Hamis bálványok. U. ott, 1894. (Athenaeum Olvasótára II. 21. Ism. P. Napló 351. sz.)
  • A hivatalos feleség. Szinmű Savage elbeszélése után írta Erdmann Jesnitzer Frigyes, ford. U. ott, 1898. (Fővárosi szinházak műsora 1. Először adták a vígszinházban 1897. okt. 2.)

Szinművei kéziratbanSzerkesztés

  • Rika c. operette-librettó (szinre került a népszinházban 1895-ben)
  • A kukta kisasszony, énekes bohózat három felvon., zenéje Szabados Bélától (először adták a budapesti népszinházban 1897. nov. 23.)
  • Liliputi herczegnő, énekes szinmű három felv., zenéje Hegyi Bélától (először a magyar szinházban 1899. márc. 25.)
  • Betyárvilág, eredeti operette három felv., zenéje Fejér Jenőtől (először a népszinházban 1899. ápr. 8.)
  • fordította Ziegler K. Anyós c. vígjátékát (először a Vígszinházban 1898. máj. 20.).

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés