Főmenü megnyitása

Márkus József (várospolitikus)

magyar országgyűlési képviselő, Budapest polgármestere, majd főpolgármestere

Márkus József (Szombathely, 1852. augusztus 16.Budapest, 1915. március 12.) országgyűlési képviselő, Budapest polgármestere, majd főpolgármestere.

Márkus József
Márkus József 1896-48.jpg
Született 1852. augusztus 16.
Szombathely
Elhunyt 1915. március 12. (62 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
Tisztség
Iskolái Eötvös Loránd Tudományegyetem
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
A Wikimédia Commons tartalmaz Márkus József témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

Származása, ifjúságaSzerkesztés

Édesapja, Márkus József (1822–1873),[1] a Sopron vármegyei Csernelházán született. 1845. június 15-én kapott Szombathelyen polgárjogot, új lakóhelyén gombkötőként kereste kenyerét.[2] Édesanyja Horvát Anna Rozália (1823–1916) volt, kinek Boldizsár nevű testvére 1867 és 1871 között Magyarország igazságügy-minisztere volt. A szülők 1846. november 25-én kötöttek házasságot Szombathelyen, frigyükből a következő gyermekek születettek:

  • Márkus István (1847–1880) újságíró, politikus;
  • Márkus Miklós (1849–1882) író, költő;
  • Márkus József (1852–1915);
  • Márkus Elek (1854–1874) műegyetemi hallgató;
  • Márkus Imre (1856–1945);
  • Márkus Emília (1860–1949) színésznő;
  • Márkus Irma.

A középiskolát Szombathelyen végezte, majd a Pesti egyetemen hallgatott jogot. Nagybátyja minisztersége alatt kapott állást az igazságügy minisztériumnál. Márkus kezdetben azonban az újságírói pálya iránt érdeklődött. Először, 1870-től a Reformnál kezdett dolgozni, 1873-tól pedig a Toldy István által vezetett Nemzeti Hirlapnál folytatta pályáját, hol a főváros ügyeivel foglalkozó rovatnak lett a vezetője.

PályafutásaSzerkesztés

 
Márkus József
 
Márkus József sírja (Stróbl Alajos műve)

Írói pályafutását 1875-ben fejezte be, amikor a fővárosnál lett fogalmazógyakornok. Mindössze egy évig dolgozott ilyen munkakörben, mert 1876-ban Kamermayer Károly polgármester elnöki segéddé választotta maga mellé. Három évvel később tanácsjegyzővé választották. Gyorsan haladt a ranglétrán, 1885. április 1-jén a város főjegyzője lett, kerek öt évvel később, 1890-ben pedig a főváros törvényhatósági bizottsága tanácsnokká választotta, feladata a pénzügyi és gazdasági osztály vezetése lett. 1894-ben meghalt Alkér Gusztáv alpolgármester és Márkust választották meg a helyére, magasan a legtöbb szavazattal. 1896. november 25-én választották meg polgármesternek Gerlóczy Károly polgármester-helyettest megelőzve (245: 109 arányban), de a tisztséget egy évig sem töltötte be. A városi közigazgatásban jelentős szerepet viselt, a Vásárcsarnok építésének tárgyalásában, valamint a közúti vasút vonalainak villamosítása ügyében folytatott tárgyalásokban is részt vett. Az ezredéves kiállítás szervezésében is részt vett. Fontos szerepet játszott a fővárosi kerületi elöljáróságok újjászervezésében. Kossuth Lajos halálakor Márkus vezette a fővárosi küldöttséget Torinóba.

Ráth Károly halála után 1897 október 25-én Márkust választották meg főpolgármesternek. E poszton határozottan a főváros érdekeit képviselte, még a kormánnyal szemben is. 1898. április 21-én a király kinevezte a Főrendiház örökös tagjává.

Főpolgármesteri tisztségéről 1906. február 15-én lemondott, és elindult az országgyűlési választáson a VII. kerületben, de alkotmánypárti programjával alulmaradt Barabás Béla Függetlenségi párti jelölttel szemben. Az 1910-es választások során a VII. kerület képviselőjévé választották a Nemzeti Munkapárt színeiben Eötvös Károly, a korábbi képviselő, valamint Lányi Mór ellenében.

1884-ben a közraktárak és elevátorok létesítése körül kifejtett erőfeszítéseiért megkapta az uralkodótól a koronás arany érdemkeresztet. 1896-ban az ezredéves kiállítás körüli munkájával kiérdemelte a királyi tanácsosi címet. 1895-ben a Budapesti Lövészegylet elnökének választották meg, melyről 1896-ban polgármesterré választása miatt kellett lemondania. 1898. november 20-án megkapta a Lipót-rend lovagkeresztjét. Tagja volt az Erzsébet-emlék Országos Bizottságának, valamint az Andrássy Gyula-emlékbizottságnak. Lovagja a porosz és a román II. osztályú koronarendnek, valamint az orosz II. osztályú szent Szaniszló-rendnek.

CsaládjaSzerkesztés

Neje Feigler Janka (Johanna) volt, kitől két gyermeke született:

  • Jenő szakíró (Esztergom, 1879 július 8.-?) Jogi tanulmányait Budapesten végezte és megszerezte az államtudományi doktori oklevelet. Ezután nagyobb külföldi tanulmányutat tett, majd 1897-ben a székesfőváros szolgálatába lépett, ahol 1904-ben tanácsjegyző, majd 1911-ben tanácsnok lett és az újonnan felállított városgazdasági ügyosztály élére került. A közigazgatási és a sportirodalomnak állandó munkása volt. Munkássága kiterjedt a városi közegészségügyi intézményekre (kislakások, fürdők, sporttelepek stb.), kultúrintézményekre (Népopera, Városi Színház, Állatkert stb.). Számos szakcikken kívül önállóan megjelent művei: Az északi játékok (Budapest 1908); A budapesti korcsolyázóegyesület története (az egyesület 40 éves jubileuma alkalmából, u. o. 1909), Ceruzám az oka! [Karikatúrák filmesekről]. Több önálló zenei műve is jelent meg, A próféta álma című operettje pedig 1903-ban a Népszínházban került színre. 1917-ben megvált a főváros szolgálatától. 1922-től a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaság igazgatója volt.
  • Lili (Lily), zongoraművésznő, (Budapest, 1888 jún. 30-?) A Nemzeti Zenedében Tomka Istvántól tanult, 1903-1905-ig Sauer volt a mestere. Sikerrel hangversenyzett Európa nagyobb városaiban. Jelentősebb kompozíciói: Álmodtam szépet, gyönyörűt... (Melodráma Petőfi versére, 1914); Gavotte ancienne (1915); Walzer zenekarra; Zongoraverseny; Dalok.
    Férje Szentgyörgyvári Gyenes Lajos.[3]

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés