Márkusfalva (Szlovákia)

község Szlovákiában

Márkusfalva (1899-ig Márkus-Csépánfalu, szlovákul Markušovce, németül Marksdorf) község Szlovákiában, a Kassai kerület Iglói járásában. Márkusfalva és Csépánfalu (Cseszánfalva) egyesülésével jött létre.

Márkusfalva (Markušovce)
Márkusfalva
Márkusfalva
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületKassai
JárásIglói
Rangközség
Első írásos említés1289
PolgármesterMarek Virág
Irányítószám053 21
Körzethívószám053
Forgalmi rendszámSN
Népesség
Teljes népesség4624 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség215 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság425 m
Terület18,51 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 54′ 56″, k. h. 20° 37′ 34″Koordináták: é. sz. 48° 54′ 56″, k. h. 20° 37′ 34″
Márkusfalva weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Márkusfalva témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Iglótól 6 kilométerre keletre, a Hernád partján fekszik.

Története

szerkesztés

Csépánfalu

szerkesztés

1295-ben említik először. 1787-ben 68 háza és 677 lakosa volt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „CSEPÁNFALVA. Stefansdorf, Stepanovce. Elegyes tót falu Szepes Vármegyében, földes Ura Márjásy Uraság, a’ kinek épületével díszesíttetik, lakosai katolikusok, fekszik Márkus Falvának szomszédságában, ’s ennek filiája, Iglótól fél mértföldnyire. Határja meglehetős, eladásra jó módgya van.” [2]

1828-ban 70 házát 517-en lakták.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Csepánfalva, tót falu, Szepes vmgyében, Markusfalva mellett: 628 kath., 32 evang. lak. Határa meglehetős. F. u. Márjássy. Ut. p. Lőcse.[3]

A 19. század második felében csatolták Márkusfalvához.

Márkusfalva

szerkesztés

A falu a 12. század elején keletkezett határőrfaluként, 1280-ban a Máriássy család őseinek birtokaként említik. Várát 1284-ben építették, a falut 1289-ben említik először „villa Marci” néven. A várat a 14. században gótikus palotával bővítették. A falu 1311-ben „Marcusfalua”, 1328-ban „Szentmichalur”, 1345-ben „Mariusdorf”, 1346-ban „Marcusfalua”, 1352-ben „Zentmyhal, que al. n. villa Marci nuncupatur”, 1355-ben „Máriásfalva” , 1378-ban „Markusfalua alias Zenthmihal”, 1505-ben „Markussowcze”, „Markusfalua” alakban szerepel az írott forrásokban. 1528 novemberében a Máriássyakkal torzsalkodó lőcseiek megostromolták és miután kirabolták, felgyújtották a várat. A 16. század végére állították helyre. A vár alatt 1632-ben építtette Máriássy Ferenc kis méretű udvarházát. A faluban 1663-ban humanista iskolát létesítettek nemesek számára. Az udvarház 1732-ben már romokban állt. A várat a 18. század elejéig lakták, majd 1773-ban egy villámcsapás végképp rommá tette. Ugyanebben az évben az udvarházat viszont rokokó stílusban újjáépítették, ekkor kapta mai, cikornyás külsejét. Márkusfalvának 1787-ben 65 háza és 408 lakosa volt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „MÁRKUSFALVA. Markusovce Marksdorf. Német falu Szepes Várm. földes Ura Márjásy Uraság, a’ kinek lakó helyével, és egyéb épületeivel díszesíttetik, lakosai katolikusok, és evangelikusok, fekszik Cseszánfalvának szomszédságában, az Ország úttyában, Ispotállya is vagyon, határja középszerű, vagyonnyai külömbfélék, fája mnd a’ két féle van, réttyei jók, eladásra könnyű módgyok van.”[2]

1828-ban 70 házában 517 lakosa élt. A 19. században a Máriássy birtok egy részét a Wieland család vásárolta meg. Lakói mezőgazdasággal, erdei munkával, bányászattal foglalkoztak. Albrecht főherceg vasolvasztót alapított a községben.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Markusfalva (Markschdorf), tót falu, Szepes vmegyében, a Hernád vizénél, Iglóhoz egy órányira: 476 kath., 27 evang. lak. Kath. paroch. Több szép kastély. Márványbánya. F. u. a Marjássy nemzetség.”[3]

A 19. század második felében csatolták hozzá Csépánfalut. 1880 és 1890 között sok lakója kivándorolt. 1892-ben alapították fafeldolgozó és bányaipari üzemét. A trianoni diktátumig Szepes vármegye Iglói járásához tartozott.

Népessége

szerkesztés

1910-ben 1670-en lakták, ebből 1192 szlovák, 241 magyar és 123 német anyanyelvű, további lengyel és cigány kisebbséggel. Felekezet szerint 1489 római katolikus, 114 izraelita, 40 evangélikus, 21 görög katolikus, 4 református és 2 görög keleti vallású volt.

2001-ben 3243 lakosából 3004 szlovák volt.[4]

2011-ben 3988 lakosából 3627 szlovák.

Neves személyek

szerkesztés

Nevezetességei

szerkesztés
 
A Mariássy-kastély
  1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. a b Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. a b Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. Kárpát-medencei Magyar Kutatási Adatbázis. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. augusztus 16.)
  • Myskovszky Viktor 1876: A markusfalvi vár-templomról, s a Máriássy család czimerészeti emlékeiről. Archaeologiai Értesítő X/9, 269–274.
  • Miroslav Števík 2015: Markušovce - starobylé centrum veľkého domínia
  • 2015 Kaštieľ v Markušovciach. Spišská Nová Ves
  • Mário BielichMarián ČurnýZora BielichováJán Tirpák 2018: Správa o archeologickom výskume severovýchodného objektu šľachtického sídla v Markušovciach v roku 2006. Východoslovenský pravek XI.
  • Kamil Švaňa - Martin Bóna - Michal Šimkovic - Ján Rákoš 2020: Archeologický výskum šľachtického sídla v Markušovciach v roku 2019. Z minulosti Spiša XXVIII.
  • Nálezy z neskorostredovekého objektu na hrade Markušovce. Zborník SNM - Archeológia 30.
  • Miroslav Števík 2020: Horný kaštieľ v Markušovciach nikdy nebol hradom. In: Martin Furmanik - Miroslav Števík: Putovanie dejinami Spiša. Spišská Nová Ves, 56-58.

További információk

szerkesztés