Márkusfalva (Szlovákia)
Márkusfalva (1899-ig Márkus-Csépánfalu, szlovákul Markušovce, németül Marksdorf) község Szlovákiában, a Kassai kerület Iglói járásában. Márkusfalva és Csépánfalu (Cseszánfalva) egyesülésével jött létre.
| Márkusfalva (Markušovce) | |
 | |
| Márkusfalva | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Kassai |
| Járás | Iglói |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1289 |
| Polgármester | Marek Virág |
| Irányítószám | 053 21 |
| Körzethívószám | 053 |
| Forgalmi rendszám | SN |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 4624 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 215 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 425 m |
| Terület | 18,51 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 48° 54′ 56″, k. h. 20° 37′ 34″Koordináták: é. sz. 48° 54′ 56″, k. h. 20° 37′ 34″ | |
| Márkusfalva weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Márkusfalva témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Fekvése szerkesztés
Története szerkesztés
Csépánfalu szerkesztés
1295-ben említik először. 1787-ben 68 háza és 677 lakosa volt.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „CSEPÁNFALVA. Stefansdorf, Stepanovce. Elegyes tót falu Szepes Vármegyében, földes Ura Márjásy Uraság, a’ kinek épületével díszesíttetik, lakosai katolikusok, fekszik Márkus Falvának szomszédságában, ’s ennek filiája, Iglótól fél mértföldnyire. Határja meglehetős, eladásra jó módgya van.” [2]
1828-ban 70 házát 517-en lakták.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Csepánfalva, tót falu, Szepes vmgyében, Markusfalva mellett: 628 kath., 32 evang. lak. Határa meglehetős. F. u. Márjássy. Ut. p. Lőcse.”[3]
A 19. század második felében csatolták Márkusfalvához.
Márkusfalva szerkesztés
A falu a 12. század elején keletkezett határőrfaluként, 1280-ban a Máriássy család őseinek birtokaként említik. Várát 1284-ben építették, a falut 1289-ben említik először „villa Marci” néven. A várat a 14. században gótikus palotával bővítették. A falu 1311-ben „Marcusfalua”, 1328-ban „Szentmichalur”, 1345-ben „Mariusdorf”, 1346-ban „Marcusfalua”, 1352-ben „Zentmyhal, que al. n. villa Marci nuncupatur”, 1355-ben „Máriásfalva” , 1378-ban „Markusfalua alias Zenthmihal”, 1505-ben „Markussowcze”, „Markusfalua” alakban szerepel az írott forrásokban. 1528 novemberében a Máriássyakkal torzsalkodó lőcseiek megostromolták és miután kirabolták, felgyújtották a várat. A 16. század végére állították helyre. A vár alatt 1632-ben építtette Máriássy Ferenc kis méretű udvarházát. A faluban 1663-ban humanista iskolát létesítettek nemesek számára. Az udvarház 1732-ben már romokban állt. A várat a 18. század elejéig lakták, majd 1773-ban egy villámcsapás végképp rommá tette. Ugyanebben az évben az udvarházat viszont rokokó stílusban újjáépítették, ekkor kapta mai, cikornyás külsejét. Márkusfalvának 1787-ben 65 háza és 408 lakosa volt.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „MÁRKUSFALVA. Markusovce Marksdorf. Német falu Szepes Várm. földes Ura Márjásy Uraság, a’ kinek lakó helyével, és egyéb épületeivel díszesíttetik, lakosai katolikusok, és evangelikusok, fekszik Cseszánfalvának szomszédságában, az Ország úttyában, Ispotállya is vagyon, határja középszerű, vagyonnyai külömbfélék, fája mnd a’ két féle van, réttyei jók, eladásra könnyű módgyok van.”[2]
1828-ban 70 házában 517 lakosa élt. A 19. században a Máriássy birtok egy részét a Wieland család vásárolta meg. Lakói mezőgazdasággal, erdei munkával, bányászattal foglalkoztak. Albrecht főherceg vasolvasztót alapított a községben.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Markusfalva (Markschdorf), tót falu, Szepes vmegyében, a Hernád vizénél, Iglóhoz egy órányira: 476 kath., 27 evang. lak. Kath. paroch. Több szép kastély. Márványbánya. F. u. a Marjássy nemzetség.”[3]
A 19. század második felében csatolták hozzá Csépánfalut. 1880 és 1890 között sok lakója kivándorolt. 1892-ben alapították fafeldolgozó és bányaipari üzemét. A trianoni diktátumig Szepes vármegye Iglói járásához tartozott.
Népessége szerkesztés
1910-ben 1670-en lakták, ebből 1192 szlovák, 241 magyar és 123 német anyanyelvű, további lengyel és cigány kisebbséggel. Felekezet szerint 1489 római katolikus, 114 izraelita, 40 evangélikus, 21 görög katolikus, 4 református és 2 görög keleti vallású volt.
2001-ben 3243 lakosából 3004 szlovák volt.[4]
2011-ben 3988 lakosából 3627 szlovák.
Neves személyek szerkesztés
- Itt született 1689-ben Máriássy Sándor egri kanonok, szepesi nagyprépost.
- Itt született 1919. június 3-án Máriássy Félix Kossuth-díjas filmrendező, vágó.
- Itt született 1946. június 21-én Pavol Petruf történész.
Nevezetességei szerkesztés
- A falu feletti dombon állnak várának romjai.
- Szent Mihály plébániatemploma 1280 előtt épült, késő román stílusban.
- A faluban két további kastély is van, mindkettő 18. századi barokk, illetve barokk-klasszicista stílusú.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ a b Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ a b Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Kárpát-medencei Magyar Kutatási Adatbázis. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. augusztus 16.)
Források szerkesztés
- Myskovszky Viktor 1876: A markusfalvi vár-templomról, s a Máriássy család czimerészeti emlékeiről. Archaeologiai Értesítő X/9, 269–274.
- Miroslav Števík 2015: Markušovce - starobylé centrum veľkého domínia
- 2015 Kaštieľ v Markušovciach. Spišská Nová Ves
- Mário Bielich – Marián Čurný – Zora Bielichová – Ján Tirpák 2018: Správa o archeologickom výskume severovýchodného objektu šľachtického sídla v Markušovciach v roku 2006. Východoslovenský pravek XI.
- Kamil Švaňa - Martin Bóna - Michal Šimkovic - Ján Rákoš 2020: Archeologický výskum šľachtického sídla v Markušovciach v roku 2019. Z minulosti Spiša XXVIII.
- Nálezy z neskorostredovekého objektu na hrade Markušovce. Zborník SNM - Archeológia 30.
- Miroslav Števík 2020: Horný kaštieľ v Markušovciach nikdy nebol hradom. In: Martin Furmanik - Miroslav Števík: Putovanie dejinami Spiša. Spišská Nová Ves, 56-58.
