Második buddhista zsinat
A második buddhista zsinatot Vaisáliban, egy ókori indiai városban tartották a történeti Buddha parinirvánája (tökéletes kialvás) után mintegy száz évvel (kb. i. e. 4. század). Célja a Vinaja vitatott pontjainak megtárgyalása volt. Bizonyos szerzetesek (bhikkhu) viselkedését kérdőjelezték meg a hagyománytisztelő szerzetesek. A viták szövege megtalálható a korai buddhista iskolák Vinaja szövegeiben. Tulajdonképpen minden kutató egyetért abban, hogy a második buddhista tanácskozás valós történelmi esemény volt.[1]
A második zsinat után pár évvel szakadás történt a buddhista közösségben (lásd Szangha). Ekkor alakultak ki különböző alcsoportok, pl. szthaviraváda, mahászánghika és szarvásztiváda.
Tíz pontSzerkesztés
Vita támadt tíz pontot illetően. Ez arra vonatkozik, hogy néhány szerzetes megszegett tíz szabályt, melyek közül néhányat komolynak ítéltek. A tíz pont a következő volt:
- Só tárolni szarvban.
- Étkezni dél után.
- Egyszer étkezni, majd ismét bemenni a faluba alamizsnáért.
- Az Uposatha ünneplése olyan szerzetesekkel, akikkel egy helyen élnek.
- Hivatalosan járni el, amikor a gyűlés nem teljes.
- Követni egy bizonyos gyakorlatot mert valaki tanítója is azt csinálta.
- Savanyított tej fogyasztása a főétkezés után.
- Erős ital fogyasztása erjedés előtt.
- Nem megfelelő pokróc használata.
- Arany és ezüst használata.
A legnagyobb probléma az 'arany és ezüst használata' volt, amely alatt minden nemű pénzt értettek.
A második buddhista zsinat megerősítette, hogy a fent említett szabályokat nem szabad elhanyagolni.
Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ "Buddhist council." Encyclopædia Britannica. Ultimate Reference Suite. Chicago: Encyclopædia Britannica, 2008.
További információkSzerkesztés
- A második zsinat théraváda története: part 1 és part 2.
- Mahavamsa - a zsinat története angolul