Máté (település)

Máté (1899-ig Matyiszova, szlovákul: Matysová) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Ólublói járásában.

Máté (Matysová)
Skanzem Lubovna.jpg
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásÓlublói
Rang község
Első írásos említés 1408
Polgármester Iveta Kundrátová
Irányítószám 065 46
Körzethívószám 052
Forgalmi rendszám SL
Népesség
Teljes népesség73 fő (2017. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség7 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság597 m
Terület10,43 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Máté (Szlovákia)
Máté
Máté
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 49° 19′ 09″, k. h. 20° 45′ 06″Koordináták: é. sz. 49° 19′ 09″, k. h. 20° 45′ 06″
Máté weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Máté témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

FekvéseSzerkesztés

Ólublótól közúton 16 km-re, légvonalban 5 km-re északkeletre, a Poprád mellett fekszik.

TörténeteSzerkesztés

1408-ban „Mathezhaw” néven említik először a lublói vár birtokaként abban az oklevélben, melyben Luxemburgi Zsigmond az uradalmat Perényi Imrének adta. Nevét alapítójáról, egy Máté nevű soltészról kapta, aki a 14. század végén telepedett le itt. A település 1408 körül elpusztult, a 16. században ruszinokkal telepítették újra, ekkor a palocsai uradalomhoz tartozott. Birtokosai – a Palocsai Horváthok – a 17. század elején újabb telepítést végeztek. A 18. század elején járványok tizedelték a lakosságot. 1787-ben 58 háza állt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „MATISOVA. Orosz falu Sáros Várm. földes Ura B. Palocsay Uraság, lakosai leg inkább ó hitűek, fekszik Poprád vize mellett, Héthárshoz 2 1/4 mértföldnyire, határja nehezen miveltetik.[2]

1828-ban 68 ház volt a faluban. Lakói mezőgazdasággal, állattartással, mészégetéssel, szövéssel foglalkoztak. 1846-ban tífusz tizedelte a lakosságot.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Matisova, orosz falu, Sáros vmegyében, Szepes vármegye szélén, ut. postája Lublyóhoz 1/4 mfd. 4 rom., 508 g. kath. lak. Gör. kath. paroch. Földe hideg, köves és sovány; fenyvese derék. F. u. Palocsai Horváth.[3]

1871-ben és 1873-ban kolerajárvány pusztította. A trianoni diktátum előtt Sáros vármegye Héthársi járásához tartozott.

Lengyelország lerohanása előtt, 1939. augusztus 8-án előbb szlovák, majd német katonaság vonult be a faluba, melyet 1945. január 24-én foglaltak el a szovjetek.

A telefont és a vizet 1957-ben, az áramot 1959-ben vezették be. Az autóbusz közlekedés 1960-ban indult meg, az utakat is ekkor portalanították. Kultúrháza 1969-ben épült.

NépességeSzerkesztés

1910-ben 494, túlnyomórészt ruszin lakosa volt.

2001-ben 88 lakosából 87 szlovák volt.

2011-ben 72 lakosából 53 szlovák és 17 ruszin.

NevezetességeiSzerkesztés

  • Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelt görögkatolikus temploma 1833-ban épült, 1938-ban megújították. Az ikonok közül több 17. századi festmény található a templomban.

További információkSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés