Máté (település)
Máté (1899-ig Matyiszova, szlovákul: Matysová) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Ólublói járásában.
| Máté (Matysová) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Eperjesi |
| Járás | Ólublói |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1408 |
| Polgármester | Iveta Kundrátová |
| Irányítószám | 065 46 |
| Körzethívószám | 052 |
| Forgalmi rendszám | SL |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 56 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 7 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 597 m |
| Terület | 10,43 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 49° 19′ 10″, k. h. 20° 45′ 06″Koordináták: é. sz. 49° 19′ 10″, k. h. 20° 45′ 06″ | |
| Máté weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Máté témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Fekvése szerkesztés
Ólublótól közúton 16 km-re, légvonalban 5 km-re északkeletre, a Poprád mellett fekszik.
Története szerkesztés
1408-ban „Mathezhaw” néven említik először a lublói vár birtokaként abban az oklevélben, melyben Luxemburgi Zsigmond az uradalmat Perényi Imrének adta. Nevét alapítójáról, egy Máté nevű soltészról kapta, aki a 14. század végén telepedett le itt. A település 1408 körül elpusztult, a 16. században ruszinokkal telepítették újra, ekkor a palocsai uradalomhoz tartozott. Birtokosai – a Palocsai Horváthok – a 17. század elején újabb telepítést végeztek. A 18. század elején járványok tizedelték a lakosságot. 1787-ben 58 háza állt.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „MATISOVA. Orosz falu Sáros Várm. földes Ura B. Palocsay Uraság, lakosai leg inkább ó hitűek, fekszik Poprád vize mellett, Héthárshoz 2 1/4 mértföldnyire, határja nehezen miveltetik.”[2]
1828-ban 68 ház volt a faluban. Lakói mezőgazdasággal, állattartással, mészégetéssel, szövéssel foglalkoztak. 1846-ban tífusz tizedelte a lakosságot.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Matisova, orosz falu, Sáros vmegyében, Szepes vármegye szélén, ut. postája Lublyóhoz 1/4 mfd. 4 rom., 508 g. kath. lak. Gör. kath. paroch. Földe hideg, köves és sovány; fenyvese derék. F. u. Palocsai Horváth.”[3]
1871-ben és 1873-ban kolerajárvány pusztította. A trianoni diktátum előtt Sáros vármegye Héthársi járásához tartozott.
Lengyelország lerohanása előtt, 1939. augusztus 8-án előbb szlovák, majd német katonaság vonult be a faluba, melyet 1945. január 24-én foglaltak el a szovjetek.
A telefont és a vizet 1957-ben, az áramot 1959-ben vezették be. Az autóbusz közlekedés 1960-ban indult meg, az utakat is ekkor portalanították. Kultúrháza 1969-ben épült.
Népessége szerkesztés
1910-ben 494, túlnyomórészt ruszin lakosa volt.
2001-ben 88 lakosából 87 szlovák volt.
2011-ben 72 lakosából 53 szlovák és 17 ruszin.
Nevezetességei szerkesztés
- Mihály arkangyal tiszteletére szentelt görögkatolikus temploma 1833-ban épült, 1938-ban megújították. Az ikonok közül több 17. századi festmény található a templomban.
További információk szerkesztés
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
