Müller Ferenc József
Reichensteini Müller Ferenc József báró (Poysdorf, 1742. október 4. – Bécs, 1825. október 12.) osztrák származású kémikus és mineralógus, a tellúr és a turmalin felfedezője.
| Müller Ferenc József | |
| Született | |
| Elhunyt | 1825. október 12. (83 évesen) Bécs[2] |
| Állampolgársága | osztrák |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Bécsi Egyetem |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Müller Ferenc József témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete és munkássága szerkesztés
Reichensteini Müller Ferenc József az alsó-ausztriai Poysdorfban született, apja neve Sebastian Müller, anyja neve Clara Lettner volt.
Egyetemi tanulmányait a bécsi egyetemen kezdte, ahol filozófiát és jogot tanult, majd 1763-tól 1768-ig Selmecbányán folytatta tanulmányait az éppen akkor alakult Bányászati Akadémián. 1765-ben nősült meg, felesége Margaretha Hechengarten volt a királyi udvari kamara tanácsosának a lánya.
1768-ban kinevezték bányamérnöknek dél-magyarországi bányákhoz, majd 1770-ben a bánáti bányák igazgatója lett. 1770-1771 között Joseph Desiderius Redange bányamesterrel, megtervezte és felépítette a Resicabányai kohókat. 1778-ban Erdélyben bányatanácsos volt ahonnan először Tirolba majd Svájcba helyezték át, ahol felfedezte a turmalin nevű féldrágakövet. 1783-ban, észrevette hogy egyes erdélyi arany- és ezüstércek azért kohósíthatók nehezen, mert egy új, addig ismeretlen elem van bennük, az elemet ekkor metallum problematicum-nak, azaz rejtélyes ércnek nevezte el. Ez az új, addig még ismeretlen elem a tellúr volt.[4] Felfedezését Martin Heinrich Klaproth berlini vegyész megerősítette, ő nevezte el az új elemet tellúrnak. 1788-ban II. József az összes erdélyi bányának az igazgatójává nevezte ki, majd 1795-ben erdélyi nemességet adományozott neki von Reichenstein előnévvel. 1798-ban a Bécsben székelő erdélyi főbányahivatal igazgatója lett, innen ment nyugdíjba, 1820-ban melynek alkalmából Szent István-renddel és a vele járó bárói címmel tüntették ki érdemeiért.[5] 1825. október 17-én halt meg Bécsben.
Halála után ásványgyűjteményét az ő tervei alapján felállított kolozsvári „kémiai-metallurgiai iskola” vette meg és használta. A tellúr az úgynevezett félfémek csoportjába tartozó kémiai elem. A periódusos rendszerben az oxigéncsoportban található, a kén és a szelén alatt. Ötvözőnek használják tengeralatti ólomkábelekben, egyes zománcoknál, újabban a hűtőgépek alkatrészeiben.
Emlékezete szerkesztés
Az opál egy Németországban talált anyag, a hyalithot róla nevezték el Müller-üvegnek.[6]
Wolfgang Amadeus Mozart valószínűleg Müller Ferencről mintázta a A varázsfuvola című opera főszereplője, Tamino alakját.[7]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b various authors: Neue Deutsche Biographie (német nyelven). Historical Commission of the Bavarian Academy of Sciences, 1953
- ↑ a b Müller Freiherr von Reichenstein, Franz Joseph (BLKÖ)
- ↑ a b various authors: Allgemeine Deutsche Biographie (német nyelven). Duncker & Humblot, 1875
- ↑ Müllertől függetlenül a tellurt Kitaibel Pál nevű geológus is kimutatta
- ↑ A Szent István-rendet Mária Terézia alapította, és a legmagasabb polgári kitüntetés volt
- ↑ F. m. Nachricht von den in Tirol entdeckten Turmalinen (Wien, 1778); Entdeckung des Tellurs (Born: Physikalische Arbeiten, Wien, 1783); Mineralgeschichte der Goldbergwerke in dem Vöröspataker Gebirge bei Abrudbánya in Siebenbürgen (Born: Bergbaukunde, Leipzig, 1789). – Irod. M. F. J. (Élet és Tud. 1957. 39. sz.)
- ↑ Mozart geológus barátai, Mozart, Jacquin, Born