Müncheni Képzőművészeti Akadémia

müncheni felsőoktatási intézmény

A Müncheni Képzőművészeti Akadémia az egyik legjelentősebb[1] és – figyelembe véve az előtte működő oktatási intézményeket – az egyik legrégebbi művészeti intézmény Németországban.

Müncheni Képzőművészeti Akadémia
Abkm-logo.png
Akademie Muenchen2.JPG

Alapítva 1808
Székhely München (é. sz. 48° 09′ 11″, k. h. 11° 34′ 49″)
Irányítószám 80799
Elhelyezkedése
Müncheni Képzőművészeti Akadémia (München)
Müncheni Képzőművészeti Akadémia
Müncheni Képzőművészeti Akadémia
Pozíció München térképén
é. sz. 48° 09′ 12″, k. h. 11° 34′ 49″Koordináták: é. sz. 48° 09′ 12″, k. h. 11° 34′ 49″
A Müncheni Képzőművészeti Akadémia weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Müncheni Képzőművészeti Akadémia témájú médiaállományokat.

TörténeteSzerkesztés

 
A Müncheni Képzőművészeti Akadémia légifelvétele
 
Müncheni Képzőművészeti Akadémia (1900)
 
Müncheni Képzőművészeti Akadémia

„Müncheni Iskola”Szerkesztés

Az Akadémia története messze a 18. századba nyúlik vissza, amikor III. Miksa bajor választófejedelem megalapította az úgynevezett „Rajziskolát”, melynek nevében már az „Akadémia” megjelölés szerepelt („Zeichnungs Schule respective Maler und Bildhauer academie”). Első igazgatója Johann Peter von Langer volt, a Düsseldorfi Művészeti Akadémia korábbi vezetője. Az első főtitkára Friedrich Wilhelm Joseph Schelling filozófus lett.[2] Langert 1824-ben Peter von Cornelius követte. Az Akadémia mellett 1868-ban megalapították a Müncheni Királyi Iparművészeti Iskolát. 1886-ban az Akadémia a Siegestor melletti Akademiestraße/Leopoldstraße új, tekintélyes épületébe költözött. Oktatási intézményként betöltött szerepe mellett hamarosan művészeti társaságként is működött. Az első generáció tájképfestői (pl. Max Joseph Wagenbauer, Joseph Wenglein, ifj. Johann Jakob Dorner, Simon Warnberger, Franz Xaver von Meixner) stílusukban irányadóak voltak az akadémia köré épülő Müncheni Iskola fejlődésében, de nem váltak olyan ismertté, mint utódaik.

1852 és 1920 között nem vettek fel nőket a Müncheni Képzőművészeti Akadémiára. A női pályakezdők művészeti képzést csak drága magániskolákban vagy a Müncheni Művészszövetség újonnan alapított női akadémiáján kaphattak. Csak az 1920/1921 téli szemesztertől kezdve vettek fel nőket a férfiakkal azonos feltételek mellett, a németországi akadémiák közül utolsóként.[3]

 
Müncheni Képzőművészeti Akadémia

A 19. század közepére a Müncheni Akadémia világhírnévre tett szert. Itt tanított például Franz Defregger és Franz von Stuck festők, valamint Adolf von Hildebrand és Ludwig Michael Schwanthaler szobrászok. Franz von Lenbach ekkor töltötte itt diákéveit. Az Akadémia fénykorát Wilhelm von Kaulbach, s utódai, Karl von Piloty és Nikólaosz Jízisz alatt élte.

Mindenekelőtt diákjainak későbbi hírneve mutatja az akadémia jelentőségét a századfordulón: a hallgatók között volt Lovis Corinth, Otto Mueller, Vaszilij Vasziljevics Kandinszkij, Alfred Kubin, Paul Klee, Franz Marc, Richard Riemerschmid, Max Nonnenbruch, Otto Greiner, Bruno Paul, Giorgio de Chirico, Ernst Oppler és Fritz Schaefler.

A két világháború közötti időszak és a nemzetiszocializmusSzerkesztés

Az első világháború után az Akadémia gyorsan elvesztette jelentőségét, és a Bajor Tanácsköztársaság elnyomó légkört hagyott maga után. 1924-ben German Bestelmeyer kormánybiztosként átvette a Kunstgewerbeschule (Művészeti és Iparművészeti Iskola) felügyeletét, és kikényszerítette az együttműködést az akadémiával. 1933 után az Akadémia a nemzetiszocialista kultúrpolitika egyik fontos központja volt. Az Akadémiára olyan náci művészeket nevezték ki, mint Adolf Ziegler és Joseph Thorak szobrász, míg a „nem árja” professzorokat elbocsátották. A már nagyrészt leváltott elnököt, Karl Caspart (1922-től) 1937-ben nyugdíjazták, majd Bestelmeyer vezetésével az 1910 után alkotott úgynevezett „Verfallskunst” („pusztulás művészete”) körébe tartozó műveket távolították el az Akadémiáról.

 
Kilátás az Akadémiára az Akademiestrasse felől

Bestelmeyer 1942-ben halt meg, és pompás állami temetésben részesült. Halála után ideiglenesen Bernhard Bleeker vette át az Akadémia vezetését. Egy 1944 júliusi bombatámadás során az Akadémia épülete nagyrészt megsemmisült, a műalkotások, gipszöntvények és jelmezek gyűjteménye, valamint az archívum kárba veszett. A kihelyezett művészeti könyvtár nagyrészt megőrződött, és ma a maga nemében az egyik legjobb, mintegy 90 000 kötettel. Azonban csak belső használatra szolgál.

1945 utánSzerkesztés

1945 októberében a katonai kormányzat elbocsátotta az NSDAP egykori tagjait és a náci korszak művészeit, a megbízott igazgatói posztot Adolf Schinnerer vette át. 1946-ban megalakult az Iparművészeti Akadémia. Az Akadémia 1953-ban kapta meg mai nevét. A háború utáni években azonban a müncheni akadémia nehezen tudott megszabadulni nemzetiszocialista jellegétől és felzárkózni a nemzetközi modernséghez. A sikertelen nácítlanítás legvitatottabb példája Hermann Kaspar volt, aki a Harmadik Birodalom egyik kulturális prominense[4] volt, és 1956 és 1972 között ismét a festészet professzoraként dolgozott.

Az 1950-es években az akadémián megalakult a SPUR művészcsoport. 1967. június 26-án létrejött a „Szocialista Művészeti Hallgatók Egyetemi Csoportja” (HSK)". 1968-ban Rainer Werner Fassbinder anti-színházának több darabját is bemutatták az akadémián. Az Akadémiát 1969. február 22-én Ludwig Huber kulturális miniszter bezáratta, de egy közigazgatási bírósági döntés hatályon kívül helyezte a döntést. 1978-ban Franz Bernhard Weißhaar minisztériumi kinevezése ismét heves vitákhoz vezetett. 1989-ben az Universität metróállomás nem használt emeletén épült fel az AkademieGalerie. 2005-ben avatták fel a modern bővítményt az Akademiestrasse 2. szám alatt.

 
Az Akadémia bővítménye

RektorokSzerkesztés

  • Wieland Schmied, 1988 és 1993 között
  • Olaf Metzel, 1995 és 1999 között
  • Ben Willikens, 1999 és 2004 között
  • Nikolaus Gerhart, rektor, illetve elnök 2004 és 2010 között
  • Dieter Rehm, elnök 2010-től 2022-ig, két hivatali időszak alatt
  • Karen Pontoppidan, elnök 2022. április 1. óta

ÉpületeSzerkesztés

Az akadémia régebbi, neoreneszánsz épületét Gottfried von Neureuther tervezte, és 1876 és 1885 között épült. Neureuther következetesen pilasztereket használt az Akadémia homlokzatain a falfelületek strukturálására. A Castor és Pollux bronz lovasfiguráival díszített lépcsősort Max von Widnmann tervezte. Miután az Akadémia a háború alatt elpusztult, az 1950-es években Sep Ruf állította helyre. A történelmi épület általános felújítása mára befejeződött, a műemlék kertet is helyreállították.

2005. október 26-án megnyílt a Coop Himmelb(l)au építésziroda által dekonstruktivista stílusban tervezett modern bővítmény. Az új épületben számos műhely, valamint az adminisztráció egy része is helyet kapott.

Neves hallgatói és tanáraiSzerkesztés

OktatókSzerkesztés

DiákokSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Birgit Jooss: Matrikel online – Die digitale Edition der Matrikelbücher der Münchner Kunstakademie (1809–1920). Archiválva 2013. június 16-i dátummal a Wayback Machine-ben
  2. Bernhard Lypp (Hrsg.): Schelling und die Akademie der Bildenden Künste. (= Schriftenreihe der Akademie der Bildenden Künste München. Band 6). 2002, ISBN 3-935515-02-2.
  3. Trisha Balster: Frauenrechte in der Kunst (német nyelven)
  4. Abschnitt über Hermann Kaspar, in: Franz Dewald: das malerische Werk mit Œuvreverzeichnis

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Akademie der Bildenden Künste München című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

ForrásokSzerkesztés

  • Nikolaus Gerhart, Walter Grasskamp, Florian Matzner (Hrsg.): 200 Jahre Akademie der Bildenden Künste München. Hirmer Verlag, München 2008, ISBN 978-3-7774-4205-1.
  • Walter Grasskamp, Birgit Jooss (Hrsg.): Branko Senjor. 60er Jahre – Umbruchsjahre. Fotografien aus der Münchener Kunstakademie. München/ Berlin 2006.
  • Walter Grasskamp: 190 Jahre Akademie der Bildenden Künste München. Herausgegeben vom Rektor der Akademie der Bildenden Künste München.
  • Anna Mary Howitt: An Art-Student in Munich. London 1853 (Digitalisat Band 1)
  • Birgit Jooss: Die „verhängnisvolle Verquickung von produzierendem und lehrendem Künstler“ – der Akademiedirektor Peter Cornelius und die „Cornelius-Schule“. In: León Krempel, Anthea Niklaus (Hrsg.): Cornelius – Prometheus – Der Vordenker. München 2005, S. 18–31.
  • Birgit Jooss, Christian Fuhrmeister (Hrsg.): Nationale Identitäten – Internationale Avantgarden. München als europäisches Zentrum der Künstlerausbildung. In: zeitenblicke. 5 (2006), Nr. 2. (online)
  • Birgit Jooss: Die „freudige Mitarbeit“ der Münchner Kunstakademie an der „nationalen Erhebung des Volkes“. Die Jahre 1924 bis 1944. In: Volker Probst, Max Brunner und Adolf Hofstetter (Hrsg.): Gestalt – Form – Figur. Hans Wimmer und die Münchner Bildhauerschule. Passau/ Güstrow/ Berlin 2008, S. 49–60.
  • Birgit Jooss: „nur der reinen Kunst zu dienen“ – Die Hochschule der bildenden Künste in München nach 1945. In: Iris Lauterbach (Hrsg.): Kunstgeschichte in München 1947. Institutionen und Personen im Wiederaufbau. München 2010, S. 41–58.
  • Birgit Jooss: Die Münchner Bildhauerschule. Figürliche Arbeiten im Zeichen der Tradition. In: G. Ulrich Großmann (Hrsg.): Anzeiger des Germanischen Nationalmuseums. Nürnberg 2010, S. 135–169.
  • Birgit Jooss: Zwischen Antikenstudium und Meisterklasse. Der Unterrichtsalltag an der Münchner Kunstakademie im 19. Jahrhundert. In: Eliza Ptaszynska (Hrsg.): Ateny nad Izarą. Malarstwo monachijskie. Stuida i szkice / Athen an der Isar. Münchner Malerei. Studien und Skizzen. Suwałki 2012, S. 23–45.
  • Wolfgang Kehr: Geschichte der Münchner Kunstakademie in Bildern. München 2008, ISBN 978-3-940666-03-1.
  • Monika Meine-Schawe: „… alles zu leisten, was man in Kunstsachen nur verlangen kann“. Die Münchner Akademie der bildenden Künste vor 1808. In: Oberbayerisches Archiv. 128 (2004), S. 125–181. (Text als PDF)
  • Karl Heinz Meißner: Zur Geschichte der Akademie der bildenden Künste. In: Christoph Stölzl (Hrsg.): Die zwanziger Jahre in München. München 1979, S. 141–149.
  • Wolfgang Ruppert: Der moderne Künstler. Zur Sozial- und Kulturgeschichte der kreativen Individualität in der Kulturellen Moderne im 19. und frühen 20. Jahrhundert. Frankfurt am Main 1998.
  • Wolfgang Ruppert, Christian Fuhrmeister (Hrsg.): Zwischen deutscher Kunst und internationaler Modernität. Formen der Künstlerausbildung 1918 bis 1968. Weimar 2007.
  • Eugen von Stieler: Die königliche Akademie der bildenden Künste zu München. Festschrift zur Hundertjahrfeier. München 1909.
  • Thomas Zacharias (Hrsg.): Tradition und Widerspruch. 175 Jahre Kunstakademie München. München 1985
  • Janine Mackenroth und Bianca Kennedy (Hrsg.): I Love Women In Art, ISBN 978-3-9821741-1-2.