Madeirai faligyík

hüllőfaj

A madeirai faligyík[1] (Teira dugesii) a hüllők (Reptilia) osztályának pikkelyes hüllők (Squamata) rendjébe, ezen belül a nyakörvösgyíkfélék (Lacertidae) családjába tartozó faj.

Madeirai faligyík
A madeirai faligyík mindig figyelmes
A madeirai faligyík mindig figyelmes
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Pikkelyes hüllők (Squamata)
Alrend: Gyíkok (Sauria)
Alrendág: Vakondgyíkalakúak (Scincomorpha)
Család: Nyakörvösgyíkfélék (Lacertidae)
Alcsalád: Lacertinae
Nem: Teira
J. E. Gray, 1838
Faj: T. dugesii
Tudományos név
Teira dugesii
Milne-Edwards, 1829
Szinonimák
  • Lacerta dugesii (H. Milne-Edwards, 1829)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Madeirai faligyík témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Madeirai faligyík témájú médiaállományokat és Madeirai faligyík témájú kategóriát.

A Teira hüllőnem egykori típusfaja, manapság egyetlen faja. Korábban a Lacerta nembe sorolták Lacerta dugesii néven.

Előfordulása szerkesztés

A madeirai faligyík a Portugáliához tartozó Madeira-szigetek endemikus gyíkfaja. Ez az élőlény a szigetvilág következő szigetein lelhető fel: Madeira, Kopár-szigetek, Porto Santo és Selvagens-szigetek. 1850 méteres tengerszint feletti magasságban is megtalálható. Ezt a gyíkfajt az 1800-as évek közepén betelepítették az Azori-szigetekre. Nemrég Lisszabon kikötői térségébe is betelepítették, azonban az itteni állomány kicsi maradt. A madeirai faligyíkot kártevőnek tekintik, mivel a borvidékeken belekóstol a szőlőszemekbe.

A hajók segítségével újabb élőhelyeket is megszerezhet magának.

Alfajai szerkesztés

  • Teira dugesii dugesii
  • Teira dugesii jogeri
  • Teira dugesii selvagensis

Életmódja szerkesztés

 
Virágokkal is táplálkozik

Ez a gyíkfaj általában a száraz, köves, kevés növényzettel rendelkező helyeket választja otthonául. Azonban az erdőkben és a kultúrnövények között is fellelhető.

Szaporodása szerkesztés

A nőstény madeirai faligyík évente 2-3 fészekaljat tojik.

Védettsége szerkesztés

A gyík szerepel a Berni egyezmény 2. listáján. Továbbá több védett területen is megtalálható.

Jegyzetek szerkesztés

  1. Nagy, Gergő Gábor (2018. október). „Madeira félsivatagi tája – A Szent Lőrinc-félsziget” (PDF). TermészetBúvár (Magyarország), Budapest 73 (5), 30–34. o, Kiadó: TermészetBÚVÁR Alapítvány. ISSN 0866-1510. (Hozzáférés: 2022. április 26.) „A sziget egyetlen őshonos, egyben endemikus hüllőfaja a nyakörvösgyíkfélék családjába tartozó madeirai faligyík (Teira dugesii).” 

Források szerkesztés