Főmenü megnyitása

A párizsi Madeleine-templom elsősorban Pierre-Alexandre Barthélemy Vignon (17631828) francia építész műve, amely klasszicista stílusban épült. Érződik rajta a dél-franciaországi nîmes-i Maison Carrée, sőt a Periklész korában épült athéni Thészeion hatása is.

Világörökség logo.png  a templom a párizsi Szajna-part
világörökségi helyszín része
Madeleine-templom
francia műemlék
A Madeleine-templom homlokzata
A Madeleine-templom homlokzata
Vallás katolicizmus
Egyházmegye Párizsi főegyházmegye
Stílus neoklasszicista építészet
Világörökségi adatok
TípusKulturális helyszín
KritériumokI, II, IV
Felvétel éve1991
Elérhetőség
Település Párizs 8. kerülete
Hely place de la Madeleine .
Elhelyezkedése
Madeleine-templom (Párizs)
Madeleine-templom
Madeleine-templom
Pozíció Párizs térképén
é. sz. 48° 52′ 12″, k. h. 2° 19′ 27″Koordináták: é. sz. 48° 52′ 12″, k. h. 2° 19′ 27″
A Madeleine-templom weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Madeleine-templom témájú médiaállományokat.
Nike-templom rekonstrukciója
A Madeleine-templom belső tere

I. Napóleon 1806-ban a jénai csata után győzelmi templomot építtetett hadserege számára, az ehhez szükséges tervek elkészítéséhez Pierre Alexandre Vignon kapott megbízást. Párizsban a francia forradalom idején befejezetlenül maradt Madeleine-templomot kellett felépítenie, amelyen már Contant d’Ivry (16981777), majd Guillaume Couture dolgozott. Vignon görög minta szerint tervezett, ötvenkét, egyenként 20 méter magas korinthoszi oszloppal övezte a templomot.

1828 körül Vignon meghalt, így addigi segítőtársa, Jacques Marie Huvé (17831852) fejezte be az építkezést 1842 körül. A templom felszentelésére talán csak 1845-ben került sor, de már építése idején is templomnak tekintették. (Korábban, a tervezésekor merült fel, hogy az épületből parlament vagy bank is lehetne.) A nyugat-európai mérnökök legjobbjai ekkorra már nemcsak a római, hanem a görög építészetet és szobrászatot is behatóbban ismerték, hiszen 1719-ben feltárták Herculaneum romjait, majd 1748-ban megkezdték Pompeii területén az ásatásokat. James Stuart és Nicholas Revett 1751-ben görög műemlékek felkutatására indult, öt esztendőt töltöttek Görögországban, s kiadták 1762-ben első kötetüket az emberi léptékű athéni műemlékekről, ahol minden templom aránya más. További rajzok, metszetek, elméleti munkák adtak valóságos képet nemcsak a római, hanem a görög művészetről is.[1] A Madeleine (épült 1764–1842) éppen elkészültekor nyilván monumentálisnak hatott, de a Szajna túlsó partján ellensúlyozta a Bourbon-palota (ma a nemzetgyűlés helye).

A Madeleine bronzkapuját a Tíz parancsolatot ábrázoló domborművek díszítik, melyek Henri de Triqueti alkotásai. A gazdagon díszített márvány és arany dekorációjú templombelsőben a kupola freskója Jules Claude Ziegler alkotása, találunk értékes szobrokat, köztük François Rude (17841855) Krisztus megkeresztelését ábrázoló szobrát, ugyancsak ő, Rude alkotta Az önkéntesek harcbaindulása 1792-ben c. domborműcsoportját a párizsi diadalív számára, amely aztán Marseillaise néven vált ismertté.[2]

GalériaSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. A rokokótól 1900-ig. (Historia Del Arte, tomo 8.) Budapest : Corvina, 1989 ISBN 963-13-2815-5 Klasszicizmus l. 103-118., Madeleine l. 104.
  2. A romantika enciklopédiája. i. m. François Rude l. 151-152. o.

ForrásokSzerkesztés

  • A romantika enciklopédiája. Összeáll. Francis Claudon. Budapest : Corvina, 1990 ISBN 963-13-2665-9 A napóleoni császárság építészetéről l. 166. o.
  • Művészeti lexikon /szerk. Éber László. Budapest : Győző Andor, 1926. François Rude szócikkét l. 697. o.