Főmenü megnyitása

A magas aranyvessző vagy késői, illetve kései aranyvessző (Solidago gigantea) az őszirózsafélék családjának őszirózsaformák alcsaládjába tartozó aranyvessző (Solidago) növénynemzetség egyik faja, virágos, évelő gyógynövény.

Infobox info icon.svg
Magas aranyvessző
Virágzó magas aranyvessző
Virágzó magas aranyvessző
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Csoport: Szövetes növények (Tracheophyta)
Főtörzs: Virágos növények (Spermatophyta)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Fészkesvirágzatúak (Asterales)
Család: Fészkesek (Asteraceae)
Alcsalád: Őszirózsaformák (Asteroideae)
Nemzetség-
csoport
:
Astereae
Nemzetség: Aranyvessző (Solidago)
Faj: S. gigantea
Tudományos név
Solidago gigantea
Aiton
Szinonimák
Szinonimák
  • Aster latissimifolius var. serotinus (Aiton) Kuntze
  • Doria dumetorum (Lunell) Lunell
  • Doria pitcheri (Nutt.) Lunell
  • Solidago cleliae DC.
  • Solidago dumetorum Lunell
  • Solidago gigantea subsp. gigantea
  • Solidago gigantea var. gigantea
  • Solidago gigantea var. pitcheri (Nutt.) Shinners
  • Solidago gigantea subsp. serotina (Kuntze) McNeill
  • Solidago gigantea var. serotina (Kuntze) Cronquist
  • Solidago gigantea var. shinnersii Beaudry
  • Solidago × leiophallax Friesner
  • Solidago pitcheri Nutt.
  • Solidago serotina Aiton
  • Solidago serotina var. gigantea (Aiton) A.Gray
  • Solidago serotina var. minor Hook.
  • Solidago serotina var. serotina
  • Solidago serotina f. serotina
  • Solidago serotinoides Á.Löve et D.Löve
  • Solidago shinnersii (Beaudry) Beaudry
  • Solidago somesii Rydb.
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Magas aranyvessző témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Magas aranyvessző témájú médiaállományokat és Magas aranyvessző témájú kategóriát.

Egyéb elnevezései: észak mimózája,[1] jágerkender,[1][2][3] magyarmimóza,[1] nyárimimóza,[1] semfűsemfa,[1] vadmimóza.[1]

Tartalomjegyzék

Elterjedése, élőhelyeSzerkesztés

A legtöbb aranyvesszőhöz hasonlóan ez is Észak-Amerikában honos; onnan hozták át Európába dísznövénynek kertekbe, parkokba. Azóta számos termőhelyen, így Magyarországon is kivadult: a Dunántúlon közönséges gyom, de Somogy, Zala és Vas megyében különösen gyakori. A magas aranyvessző az Egyesült Államokban általánosan elterjedt, elsősorban ártereken fordul elő. Észak-Amerika keleti partvidékén problémákat okozó gyomosító faj. Európában is főként az ártéri területeken található meg, de mára a szárazabb gyepeken is tömeges és természetvédelmi problémákat okoz.

Megjelenése, felépítéseSzerkesztés

50–220 cm magas, kúszó gyöktörzses évelő. Felálló szára csak a virágzatban elágazó, a fölső része szőrös. Levelei mintegy 10 cm hosszúak, szórtan állnak a száron, lándzsásak, hosszúkásak, a szélük alul ép, a kihegyezett levélcsúcs felé fűrészes. A mintegy 5 mm-es, sárga fészkek sűrűn, az ívesen hátragörbülő, bugás fürtvirágzatok egyik oldalán nyílnak. A fészek szélén növő nyelves virágai alig hosszabbak a csöveseknél, a szirmok összenőttek. A termése kaszat.

Életmódja, termesztéseSzerkesztés

A nemzetség egyéb tagjaihoz hasonlóan meglehetősen igénytelen, a gondozatlan kertekben, parkokban is jól megél, de leginkább a nedves–vizenyős termőhelyeken. Kivadulva az ártereken, liget- és láperdők, mocsarak növénye. Enyhén mészkerülő. Június–október között virágzik.

FelhasználásaSzerkesztés

Dísznövényként ültetik kertekbe, parkokba.

Gyógynövényként is felhasználják: drogja jobb minőségű és több hatóanyagot tartalmaz, mint a Magyarországon őshonos közönséges aranyvesszőé. Virága a drog (Solidaginis herba); virágzatát többnyire júniusban, a virágzás kezdetén gyűjtik, hogy a szárítás során bekövetkező termésérés minél kevésbé következzen be. 4 kg friss növényi részből lesz 1 kg száraz anyag, melynek bezsákolásánál a belélegzett szőrbóbiták nyálkahártya- és fogínygyulladást okozhatnak az arra érzékenyeknél, így csomagolás közben érdemes védeni a szemet, az orrot és a szájat.[2] A drog hatóanyagait és jelenkori felhasználását (a rokon fajokéval együtt) a nemzetség leírásánál ismertetjük.

Az aranyvesszőfajok kaszattermését Észak-Amerikában az indiánok fogyasztották.[3]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c d e f magas aranyvessző (Solidago gigantea). In Csapody Vera – Priszter Szaniszló: Magyar növénynevek szótára. Lektorálta: Kárpáti Zoltán és Jolsvay Alajos. Budapest: Mezőgazdasági Kiadó. 1966. 123. o. ISBN nélkül  
  2. a b Aranyvesszőfű. In Rápóti Jenő – Romváry Vilmos: Gyógyító növények. Az ábrák Csapody Vera, a borító Urai Erika munkája. Hetedik, változatlan kiadás. Budapest: Medicina Könyvkiadó. 1983. 80–81; 448., 476. o. ISBN 963-241-190-0 (Ez a könyv az 1977-ben megjelent ötödik kiadás fényképmelléklet nélküli változatlan kiadása.)  
  3. a b Magas aranyvessző (Solidago gigantea). In Tuba Zoltán: Vízinövények. Rajzolta: Bíró Krisztina. A borítót Urai Erika tervezte. Budapest: Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó. 1987. 60. o. = Búvár zsebkönyvek (ISSN 0324-3168), ISBN 963-11-5242-1  

ForrásokSzerkesztés