Magasnyomtatás
A magasnyomtatás olyan grafikai eljárás, melynél a nyomódúc felületéből azok a részek emelkednek ki, amelyek a lenyomat rajzát adják, ill. a festékezés és a nyomtatás után a festéket a papírra viszik át. A fehérnek szánt részeket mechanikus (vésés, metszés, kaparás) vagy kémiai (maratás, olvasztás) eljárásokkal távolítják el.
Módszere
szerkesztésA magasnyomású dúcok festékezésére sűrű, kemény, olajos nyomdafestéket (korom, lenolaj keveréke) vagy rizskeményítővel elkevert vízfestéket használnak. A nyomdafestéket festékezőkövön gumihengerrel széthengerelik, majd a dúcra bőrtamponnal vagy kemény gumihengerrel egyenletesen viszik fel. A festékezőhengerek felületének síkjában elhelyezkedő, kiemelkedő részeket a festékezőhengerek lefestékezik, majd a nyomóhenger a papírt a nyomóformához szorítja, és átveszi a festéket. A lenyomatoknál a festék laposan nyomódik a papírra, amelynek a hátoldalán enyhe lenyomat jön létre.
Az egyik legősibb nyomtatási eljárás, melynek technikáját az i. e. időkben is használták, legelőször a távol-keleti civilizációkban.
Magasnyomású technikák
szerkesztés- Kőmetszet
- Fametszet (lapdúc, harántdúc)
- Linóleummetszet
- Cinkográfia
- Papírmetszet
- Gipszmetszet
Források
szerkesztés- Szenteczki Csaba: A nyomtatott grafika története és technikái
- Sárközi Róbert: Grafikai technikák
- Zala Tibor: A grafika története