Magassásosok

A magassásosok (Magnocaricetalia Pignatti 1953) a nádasok és magassásosok (Phragmiti-Magnocaricetea Klika in Klika & Novák, 1941) társulástani osztályának egyik rendje. Rendszertani helyzetének megítélése nem egyértelmű: több szerző csak társuláscsoportnak tekinti.

Elterjedésük

Európában a Földközi-tenger környékétől Dél-Skandináviáig bárhol előfordulhatnak.

Megjelenésük, fajösszetételük

A nádasok és a magassásosok fajösszetételében sok a hasonlóság, általános megjelenésük és szerkezetük azonban jelentősen különbözik. Átlagos magasságuk 1–1,5 m, növekedésük csomós vagy gyakran zsombékoló.

Társulásaik többsége úgynevezett dominancia-társulás, amit egy-egy uralkodó faj — többnyire sásfaj — határoz meg:

zsombéksás (Carex elata),
mocsári sás (Carex acutiformis)
parti sás (Carex riparia)
éles sás (Carex gracilis)
rókasás (Carex vulpina)
semlyéksás (Carex limosa)

További, meghatározó fajok:

pántlikafű (Phalaroides arundinacea),
mocsári csetkáka (Eleocharis palustris),
fehér tippan (Agrostis stolonifera),
közönséges lizinka (Lysimachia vulgaris),
vízmelléki csukóka (Scutellaria galericulata),
mocsári kocsord (Peucedanum palustre),
vidrafű (Menyanthes trifoliata).

Életmódjuk, termőhelyük

A tavak és lápok feltöltődési folyamatában szerepük a nádasokéhoz hasonló, de többnyire a nádasokénál kötöttebb, keményebb vagy tőzegesebb aljzaton nőnek. A nádasoknál alacsonyabb víz borítja őket úgy, hogy nyáron ideiglenesen ki is száradhatnak, így talajuk több levegőhöz jut.

Társulástani felosztásuk

A rendnek Magyarországon egy társuláscsoportja van jelen: zsombékosok és magassásrétek (Magnocaricion elatae Koch 1926) három alcsoporttal, összesen tizenkilenc növénytársulással.

Források

Borhidi, 2003: Borhidi Attila, 2003: Magyarország növénytársulásai. 7.5. Rend: Magnocaricetalia Pignatti 1953
Turcsányi, 2005: Turcsányi Gábor, Turcsányiné Siller Irén, 2005: Növényföldrajz 4. A magassásosok