Magdagacsi

település Oroszországban

Magdagacsi (oroszul: Магдагачи) városi jellegű település Oroszország ázsiai részén, az Amuri területen, a Magdagacsi járás székhelye. Népessége: 10 897 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[2]

Magdagacsi (Магдагачи)
Вокзал станции Магдагачи.jpg
Közigazgatás
Ország Oroszország
Föderációs alanyAmuri terület
Irányítószám 676124
Körzethívószám 41653
Népesség
Teljes népesség10 055 fő (2018. jan. 1.)[1] +/-
Földrajzi adatok
Elhelyezkedése
Magdagacsi (Oroszország)
Magdagacsi
Magdagacsi
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 53° 27′ 10″, k. h. 125° 48′ 17″Koordináták: é. sz. 53° 27′ 10″, k. h. 125° 48′ 17″
Magdagacsi (Amuri terület)
Magdagacsi
Magdagacsi
Pozíció az Amuri terület térképén
A Wikimédia Commons tartalmaz Magdagacsi témájú médiaállományokat.

Evenki eredetű neve talán elhalt kidőlt fákkal borított területre utal.

ElhelyezkedéseSzerkesztés

Blagovescsenszk területi székhelytől 481 km-re északnyugatra, az azonos nevű folyó partjához közel helyezkedik el. Vasútállomás a transzszibériai vasútvonalon. A legközelebbi város, Zeja 169 km-re fekszik.

Magdagacsitól északra, a vasútvonal és az Urkan folyó jobb partja között dombos, nagyrészt erdővel borított természetvédelmi terület húzódik (112 500 ha).[3]

TörténeteSzerkesztés

 
Az egykori vasútállomás

A vasútvonal kiépítésekor, 1910-ben keletkezett, 1938 óta városi jellegű település. A járást 1948-ban csatolták az Amuri területhez, de Magdagacsi csak 1977-ben lett a járás székhelye. Gazdaságát napjainkban is a vasútvonal kiszolgálása, mozdonyjavító műhely, valamint a fakitermelés és fafeldolgozás jellemzi.

JegyzetekSzerkesztés

  1. 26. Численность постоянного населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2018 года. Orosz Szövetségi Állami Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2019. január 23.)
  2. Itogi vszerosszijszkoj perepiszi naszelenyija 2010 goda. Tom 1. (pdf). Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. június 2.)
  3. Magdagacsinszkij zakaznyik (геоамур.рф, 2014-06-18. Hozzáférés: 2019-06-02)

ForrásokSzerkesztés