Virágos növények
A virágos vagy magvas növények (Spermatophyta, Anthophyta, Embryophyta siphogama) a szövetes növények (Tracheophyta) egyik nagy csoportja. Közös sajátosságuk a virág (flos) és a mag (semen) kialakulása. A Spermatophyta egyértelműen monofiletikus csoport, őseit az előnyitvatermők (Progymnospermae) körében kell keresnünk.
 | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: Karbon – Jelenkor | ||||||||||
| ||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||
| ||||||||||
| Törzsek | ||||||||||
| ||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Virágos növények témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Virágos növények témájú kategóriát. |
A lentebb fölsorolt törzseken kívül számos fosszíliát találtak, melyek további kihalt virágosnövény-csoportokra utalnak. A már kihalt magvaspáfrányok (Pteridospermae) az első sikeres szárazföldi növények közé tartoztak, a késő paleozoikum erdeiben uralkodó növények voltak. A perm időszak déli, Gondwana szuperkontinensén a Glossopteris nevű magvaspáfránycsoport volt a legelterjedtebb. A triász időszakra a magvaspáfrányok ökológiai fontossága lecsökkent a modern nyitvatermő csoportok (fenyők, cikászok, páfrányfenyők) megjelenésével, melyek egészen a kréta időszak végéig uralkodtak, a zárvatermők felső kréta korban bekövetkező gyors térhódításáig. A késő paleozoikum másik, valószínűleg magvas növényei a Gigantopteridales csoport volt.
Első képviselőik, a nyitvatermők közé tartozó magvaspáfrányok (Pteridospermae) mintegy 250 millió éve jelentek meg bolygónkon.[1]
A magyar botanikai szakirodalomban rokon értelmű kifejezés a „virágos növény” (Anthophyta) és a „magvas növény” (Spermatophyta). Ennek a szemléletmódnak az az alapja, hogy a mag minden esetben egy módosult levelekből álló, rövid szártagú, korlátolt növekedésű törpehajtáson fejlődik; annak levélfelületén vagy tengelyképletén. Ez a virág. E szemléletmód lényegében helyes, de más nézetek megkülönböztetik a virágos és a magvas növényeket Így például az angolszász botanikai irodalom a virágos növényeken csak kimondottan a zárvatermőket érti,[2] és a nyitvatermő növényeket nem nevezi virágosaknak. Ebben a rendszerben itt a virágos növények – lényegében a zárvatermők – csak a magvas növények egy csoportja. Mások a virág fogalmát kiterjesztik a nem magvas növények korlátolt növekedésű törpehajtásaira is. Ez is jogos, hisz a virág fönti definíciója alapján egyes korpafüvek és zsurlók spóratermő füzérei is virágnak tekinthetők annak ellenére, hogy bennük nem magok fejlődnek, hanem spórák.
Belső viszonyok és nevezéktan szerkesztés
A virágos növényeket hagyományosan zárvatermőkre és nyitvatermőkre osztották fel, az utóbbiba a leplesmagvúak, cikászok, páfrányfenyők és a toboztermők csoportjait egyaránt beleértve. A korabeli morfológiai vizsgálatok szoros kapcsolatot mutattak ki a leplesmagvúak és a zárvatermők között,[3] különösen az edénynyalábok vizsgálata során. A molekuláris (és egyes újabb morfológiai[4]) kutatások és fosszília-vizsgálatok[5] a nyitvatermők olyan kládját jelezték, melyben a leplesmagvúak a tűlevelűekhez közel, vagy azokon belül helyezkedtek el. Az egyik elterjedt elmélet, a gne-pine hypothesis (gnétum-fenyő hipotézis)[6][7][8] ezt a kladogramot feltételezi:
| nyitvatermők |
| |||||||||||||||||||||
Az egyes csoportok közti kapcsolatok nem tekinthetők tisztázottnak.[3][10] Megnehezíti az elemzést, hogy a leplesmagvúaknak kevés, és egymástól távol élő recens faja van.
Egy hagyományos osztályozás szerint az összes virágos növény egy törzsbe sorolandó, az öt alcsoport pedig egy-egy osztálynak felel meg:
- Spermatophyta törzs
- Cycadopsida, a cikászok
- Ginkgoopsida, a páfrányfenyők
- Pinopsida, a tűlevelűek, („Coniferopsida”)
- Gnetopsida, a leplesmagvúak
- Magnoliopsida, azaz zárvatermők vagy Angiospermopsida
Egy korszerűbb osztályozás ezeket a csoportokat külön törzsként kezeli (néha a Spermatophyta főtörzs alá sorolva):
- Cycadophyta, a cikászok
- Ginkgophyta, a páfrányfenyők
- Pinophyta, a tűlevelűek
- Gnetophyta, a leplesmagvúak
- Magnoliophyta, a zárvatermők
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Spermatophyte című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források szerkesztés
- Soó Rezső-Haraszty Árpád-Hortobágyi Tibor-Kiss István-Simon Tibor: Növénytan
- Soó Rezső: Fejlődéstörténeti növényrendszertan
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Vizkievicz András - Nyitvatermők törzse
- ↑ Megfejtették a virágos növények irtózatos rejtélyét. Index.hu. (Hozzáférés: 2017. február 28.)
- ↑ a b Jeffrey D. Palmer, Douglas E. Soltis and Mark W. Chase (2004). „The plant tree of life: an overview and some points of view”. American Journal of Botany 91, 1437–1445. o. [2010. október 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. április 28.)
- ↑ James A. Doyle (2006. január 1.). „Seed ferns and the origin of angiosperms”. The Journal of the Torrey Botanical Society 133 (1), 169–209. o. doi:10.3159/1095-5674(2006)133[169:SFATOO]2.0.CO;2.
- ↑ Zi-Qiang Wang (2004). „A New Permian Gnetalean Cone as Fossil Evidence for Supporting Current Molecular Phylogeny”. Annals of Botany 94 (2), 281–288. o. DOI:10.1093/aob/mch138.
- ↑ Chaw, Shu-Miaw, Christopher L. Parkinson, Yuchang Cheng, Thomas M. Vincent, and Jeffrey D. Palmer. 2000. Seed plant phylogeny inferred from all three plant genomes: Monophyly of extant gymnosperms and origin of Gnetales from conifers. Proceedings of the National Academy of Sciences 97: 4086-4091
- ↑ Bowe, L. Michelle, Gwénaële Coat, and Claude W. dePamphilis. 2000. Phylogeny of seed plants based on all three genomic compartments: Extant gymnosperms are monophyletic and Gnetales' closest relatives are conifers. Proceedings of the National Academy of Sciences 97: 4092-4097.
- ↑ Soltis, Douglas E., Pamela S. Soltis and Michael J. Zanis. 2002. Phylogeny of seed plants based on evidence from eight genes Archiválva 2012. július 10-i dátummal az Archive.is-en. American Journal of Botany 89: 1670-1681.
- ↑ Chung-Shien Wu, Ya-Nan Wang, Shu-Mei Liu and Shu-Miaw Chaw (2007). „Chloroplast Genome (cpDNA) of Cycas taitungensis and 56 cp Protein-Coding Genes of Gnetum parvifolium: Insights into cpDNA Evolution and Phylogeny of Extant Seed Plants”. Molecular Biology and Evolution 24 (6), 1366–1379. o. DOI:10.1093/molbev/msm059.
- ↑ Won, Hyosig; Renner, Susanne (2006. augusztus 1.). „Dating Dispersal and Radiation in the Gymnosperm Gnetum (Gnetales)—Clock Calibration When Outgroup Relationships Are Uncertain”. Systematic Biology 55 (4), 610–622. o. DOI:10.1080/10635150600812619.
