Magyar Úttörők Szövetsége

A Magyar Úttörők Szövetsége 1946. június 2-án alakult meg.

Magyar Úttörők Szövetsége
A Magyar Úttörők Szövetségének jelvénye 1957 és 1995 között
A Magyar Úttörők Szövetségének jelvénye 1957 és 1995 között
Úttörők felvonulása
Úttörők felvonulása

Mottó A dolgozó népért, a hazáért előre - rendületlenül!
Alapítva 1946. június 2.
Megszűnt Új arculattal, csökkent létszámmal ma is működik
Székhely 1535 Budapest, XII. kerület, Konkoly Thege Miklós út 21. Postafiók: 943.
Telefon: (1) 391 0340 és (1) 391 0341
Nyelvek magyar
A Wikimédia Commons tartalmaz Magyar Úttörők Szövetsége témájú médiaállományokat.

Története szerkesztés

Az úttörőmozgalom hagyományai Magyarországon 1919-ig nyúlnak vissza. Ennek az évnek a tavaszán, a magyar Tanácsköztársaság idején alakult meg Budapesten, a VII. kerületi Rottenbiller utcai iskolában az első úttörőcsapat. Marx Károly nevét vették fel, jelszavuk: A tettek beszélnek! volt.

A 2. világháború után, 1945 nyarán az újjászervezett Magyarországi Munkások Gyermekbarát Egyesülete szervezésében bontakozott ki. A cserkészmozgalom mellé, majd 1948-ban annak helyébe lépő Magyar Úttörők Szövetsége a magyar társadalom gyermekszervezete lett, az úttörőcsapatokba tömörülő kisdobosok, úttörők, úttörővezetők és pártoló tagok tömegszervezete. 1948. július 31-én, a Gyermekvasút első szakaszának átadásakor egyesítették a Magyar Úttörők Szövetségét a cserkészmozgalommal. Az egyesülést elutasító cserkészcsapatokat megszüntették. 1948. szeptemberétől minden általános iskolában úttörőcsapatokat kellett alapítani.

Az úttörőmozgalom célja: szabad hazában szabad embereket nevelni. A szabad ember tudja, mit várhat másoktól, mivel tartozik másoknak. […] Bátor, becsületes […] mindig igazságra törekszik.
Trencsényi-Waldapfel Imre: Új idők (1946. július 1.)
 
Pionírok felvonulása a Világifjúsági Találkozón (VIT) Budapesten (1949. augusztus 28.)

Az 1945 utáni első úttörőcsapatok a maguk választotta (különféle) színű nyakkendőt viseltek. 1946 őszén született meg az egységes úttörőnyakkendő: háromszögletű, fehér színű, két piros csíkkal a szélén. A fehér szín az úttörők jellemének a tisztaságát jelképezte, a piros csíkok pedig a forradalmiságra utaltak. A nyakkendő három sarka a három forradalmi nemzedéket jelképezte. A nyakkendőt nem csomózva kötötték, hanem piros fagyűrű tartotta össze.

1948 májusában megváltozott az úttörők egyenruhája: a fehér inghez kék nyakkendőt hordtak. A Világifjúsági Találkozó (VIT) idején – 1949 augusztusában – a csapatok legjobb úttörői – kitüntetésként – vörös nyakkendőt kaptak, amely viselet a későbbiekben általánossá vált. A világ legtöbb úttörőszervezetében a tagok vörös nyakkendőt viseltek.

„A példa mindig szemléletes, éppen ezért egy konkrét esetből indulok ki. Az ötvenes években egy budapesti IX. kerületi általános iskolában tanítottam, s ezekben az időkben alakult meg az első úttörőház a XIX. kerületben. Főhivatású igazgatója tanári képesítéssel rendelkezett, s ezen túl igen széles látókörrel, kitűnő szervezőkészséggel. Budapest különböző kerületeiből "szedte össze" a szakkörvezetőket, így bízott meg engem is az irodalmi és a színjátszó kör vezetésével. A képzőművészeti szakkörrel egyébként Komjáthy Gyula világhírű grafikus foglalkozott, s a főváros legkülönbözőbb iskoláiból jöttek azok az önként jelentkező gyerekek, akik nálunk, a XIX. kerületi úttörőházban akartak mozgalmi életet élni.

Hogy milyen volt az úttörőélet? Erre csak annyit tudok mondani, hogy azokkal a hajdani gyerekekkel ma is élő a kapcsolatom, a feledhetetlen emlékek összekötnek. Amikor előadtuk Bornemisza Péter Élektráját, a nézőtéren ott ült Major Tamás, Kodály Zoltán és Pais Dezső. A gyerekek lázban égtek, a lelkesedés úgy felfűtötte őket, hogy talán életük végéig megmarad bennük a szikra.

És amit most mondok, nagyon lényeges: egyiküknek sem voltam tanára. Kapcsolatunk az iskolától függetlenné tett, egészen másféle emberi-baráti-nevelői kapcsolat volt. Véleményemet ez a tény csak erősíti, ám nem az egyetlen, amelyből kiindulhatok, mikor azt mondom, hogy az úttörőmozgalom megújítása azzal a sorsdöntő lépéssel kezdődjék, hogy emeljék ki az iskola keretei közül, s helyezzék át egy másik, kötetlen, önkéntes, szabad dimenzióba. ”

Nemeskürty István[1]

Az 1960-as-1970-es években több tanéven át tartó mozgalmak, akciók sorozata zajlott, amelyek irányítását veteránokból, tudósokból, neves politikusokból álló országos parancsnokságnak nevezett stábok végezték. 1963–1965-ben Úttörő expedíció a jövőbe címmel indult kétéves mozgalom, amely a haza megismerésére, a lakóhelyért végzett munka, a jövő terveinek megfogalmazására késztette a csapatokat. A legjobb rajok expedíciós jelvényt és zászlószalagot nyerhettek. Az 1965-1966. évi úttörőév mozgalma az Úttörők a hazáért volt. Ez a hozzájárulás lehetőségét biztosította az ország, a lakóhely építésében, a meglévő értékek óvásában. 1966. június 7-10 között ünnepelte a mozgalom a 20. születésnapját. Ekkor került sor a IV. országos úttörő-találkozóra. 1968–1969-ben A forradalom lángjai mozgalom a KMP, a Kommunista Ifjúmunkások Szövetsége (KIMSZ) és a Tanácsköztársaság 50. évfordulójára irányította a csapatok figyelmét. Ekkor építették meg a miskolci fiatalok a Tanácsköztársaság legendás hírű XII. páncélvonatának korhű mását, amely múzeum-vonatként járta két évig az országot.

1970–1971-ben szolidaritási akciókkal segítették a vietnámi népet és az árvízkárosult iskolákat. Ebben az évben az Ajándék a hazának címmel készültek mozgalmuk 25. születésnapjára. 1972–1973-ban Petőfi Sándor születésének 150. évfordulóján A néppel tűzön-vízen át! volt az éves mozgalom elnevezése, amely a költő életművének és hazánk tájainak jobb megismerését szolgálta. Ebben az évben ünnepelték a főváros egyesítésének 100. évfordulóját is, amely főként a budapesti csapatok munkáját élénkítette. A következő két évben (1973–1975) Nem térkép e táj néven folytatódott a szülőföld megismerése. 1975–1976-ban az úttörőmozgalom 30. évfordulóját ünnepelték az Őrizzük a lángot! felhívással. Ennek keretében került sor – 1976 áprilisában – a J-R-30 fedőnevű országos jubileumi riadójátékra. Június elején pedig az egy hétig tartó országos találkozóra. 1976–1978 között ismét olyan időszak következett, amelynek során a csapatok belső életének színesítésére, szervezeti megerősítésére kerülhetett sor. Az Együtt egymásért mozgalom keretében hirdették meg az R-77 próbát. A további évek jelszavai: a Mi világunkért, Tettekkel a mi világunkért!.

1981–1982-ben a Hass, alkoss, gyarapíts! jelmondat szellemében a helyi lehetőségeken alapuló rugalmas programválasztásokra kaptak lehetőséget a csapatok. A nagyszabású központi akciók helyett inkább a csapatszintű folyamatos tevékenységekre helyeződött át a hangsúly. Az utána következő években pedig minden csapat maga választotta meg a jelmondatát.

1986-ban feladta a Magyar Szocialista Munkáspárthoz kötődő szerepét, tevékenységeinek tartalmát innentől az „Úttörők a barátságos harmadik évezredért” sokáig kifejezte a szövetség törekvéseit. Szabályait A gyermekek jogairól szóló egyezmény szellemiségéhez kötötte.

A rendszerváltozás után szerkesztés

A rendszerváltozás után 1990-től a Magyar Úttörők Szövetsége kereste a pluralista gyerekmozgalmi világban új helyét, éveken át népszerű maradt, több helyi közösségben megőrizte a súlyát. 1991-ben a Fidesz követelte a parlamentben, hogy a cserkészmozgalommal azonos mértékű állami támogatást kapjon. Elsősorban a Fidesz karaktergyilkosságai nyomán - elvesztette jelentőségét és tömegbázisát, jelenleg[mikor?] százas nagyságrendű csapat és néhány ezer gyerek és felnőtt tekinti magát úttörőnek. Együttműködésben tevékenykedik a Grund Klubhálózattal.

Az 1969-1975 között felépült, állami tulajdonú zánkai úttörőtáborból Ifjúsági Centrum lett, majd pedig az Új Nemzedék Központ és az Erzsébet Utalvány Központ osztozott a tulajdonjogon. 2016 óta Erzsébet Üdülőközpont és Tábor Zánka (röviden Zánkai Erzsébet-tábor) néven, teljesen felújítva üzemel az Erzsébet Üdülőközpont Kft. tulajdonában.[3] [4] Az 1948-ban megnyílt, majd az 1960-as években kibővített csillebérci úttörőtábor tulajdonjogát elhúzódó per vonta kétségbe. A neve Csillebérci Gyermek- és Ifjúsági Központra változott. 2021 óta a zánkaihoz hasonlóan ezt is az Erzsébet a Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítvány üzemelteti.[5] Az egykori megyei szervezetek táborait az önkormányzatok üzemeltetik tovább gyermeküdülőként vagy értékesítették piaci alapon.

A Csillebérci Ifjúsági Központ 2018-as kényszerű elhagyása után a szervezet székhelye egy budakalászi irodaházban nyert elhelyezést – kutatásra alkalmas archívumát részben itt, részben az Országos Levéltárban őrzik. A tábora Taksonyban működik amelyet Zöld Szigetnek neveznek. A rendszerváltás óta folyamatosan Rácz Péter a szövetség vezetője. A hűséges csapatvezetők nyugdíjba vonulásával a csapatok száma és a taglétszám jelentősen lecsökkent.

A Gyermek- és Ifjúságtörténeti Múzeum (Zánka) anyaga szétdúlása után váratlan állami beavatkozás nyomán a Terror Háza Múzeum gondozásába került. A – szintén a Balatoni Úttörővárosban 1974-ben alapított – Gyermekalkotások Galériájának 20 000 műtárgya is csaknem az enyészet sorsára jutott. (Gondatlan gazdái jóvoltából.) Jelenleg[mikor?] biztonságban egy kispesti iskola őrzi. A két gyűjtemény feldolgozás megkezdődött.

Tagjai szerkesztés

  • 1957 és 1990 közt kisdobosok: az általános iskola 2-4. osztályos (alsó tagozatos) tanulói
A régi időkben a gyermekek, akik szerették a hazájukat, úgy mutatták ki a hűségüket, hogy segítettek a szabadságért harcoló katonáknak. Voltak közöttük olyan gyerekek is, akik kis dobjukon riadót doboltak az ellenséget megrohamozó katonáknak, hogy segítsék a harcukat. A kisdobosok ezekről a hős gyermekekről kapták a nevüket.
  • Úttörők: az általános iskola 5–8. osztályos (felső tagozatos) tanulói, akik egymás „pajtásai” voltak, az őrs, illetve a raj tagjai
Az "úttörő" névnek minden nép nyelvén nagy becsülete van. Úttörőknek, "pionírok"-nak először Észak-Amerika első, bátor telepeseit hívták, s az ő példájukra kapták ezt a nevet mindazok, akik valami nagyszerű vállalkozásba, újító változtatásba kezdtek.
  • Ifivezetők: általános iskolát végzett, az úttörőmozgalmat kedvelő, sokszor vezetői feladatot vállaló, jól képzett ifjú vezető, többnyire középiskolás diákok, ifjúmunkás, pedagógusjelölt.
  • Úttörővezetők: többnyire pedagógus végzettségű és politikailag képzett felnőtt személy, aki bizonyos időszakokban munkaköri kötelességként, máskor önkéntesen vállalt rajvezetői, csapatvezetői feladatokat az úttörőcsapatban, vagy területi szerveknél.

Egységei szerkesztés

  • őrs - 6-12 fő alkotta
  • raj - 2-4 őrs alkotta
  • csapat - általában az összes raj az iskolában

Követelmények szerkesztés

 
Kisdobosembléma

A pajtás elnevezést 1957 után a kisdobos követte.

A kisdobosok 6 pontja szerkesztés

  • 1. A kisdobos hűséges gyermeke a magyar hazának.
  • 2. A kisdobos szereti és tiszteli szüleit, nevelőit, pajtásait.
  • 3. A kisdobos szorgalmasan tanul és dolgozik, segíti társait.
  • 4. A kisdobos igazat mond és igazságosan cselekszik.
  • 5. A kisdobos edzi testét és óvja egészségét.
  • 6. A kisdobos úgy él, hogy méltó legyen az úttörők vörös nyakkendőjére.

Az úttörők 12 pontja szerkesztés

 
Úttörősíp 1968-ból

Az úttörők legfőbb kötelességeit az 1848-as forradalom 12 követelésének példájára 12 pontban fogalmazták meg. Nyomtatásban elsőként az úttörő Gyermekújság 1946. május 1-jei számában jelent meg. Az évtizedek folyamán sokszor változtak a pontok, de mindig felidézték az 1848-as elődök 12 pontját.

Az úttörők törvénykönyve összesen kilenc változatot ért meg a rendszerváltásig. 1986-ban vette föl a 12 pont ez egyes szám első személyű esküformát. A 9. pont kezdetben így szólt: „Az úttörő mindig bátor és önfegyelmezett.” A 2. pont először így hangzott: „Az úttörő szereti hazáját, népét, és harcol érte.”, később a „harcol” kifejezést a „küzd és dolgozik”-ra cserélték. 1948-ban, a cserkészek beolvasztásának évében került bele „Az úttörő jól tanul.” betoldás kiemelve, hogy a cserkészek iskolán kívüli szerveződését ők a tanintézményekhez kötötték. 1954-ben ezt tovább bővítették, a tanulás és a munka célját abban megjelölve, hogy az úttörő „méltó tagja” lehessen az 1950-ben alapított DISZ-nek (a KISZ elődjének). 1957-ben a Kádár-korszak elején a 12 pontot újra átírták, az úttörő a „haza” helyett „a Magyar Népköztársaság hű gyermeké”-vé vált, aki „önként szolgálja a közösséget” és „mindig igazat mond”. 1975-től újra fontosnak tartották kiemelni, hogy az úttörőség fontos kelléke a „jó tanulás” és „a szocialista társadalom értékeinek gyarapítása és védelme”. 1986-ban vette föl a 12 pont ez egyes szám első személyű esküformát, a Magyar Népköztársaság helyett pedig „a szeretni való hazá”-t írtak.

Az úttörők 12 pontja 1946-ban szerkesztés

  • 1. Az úttörő szabad hazában, szabad emberek között, szabad emberként akar élni!
  • 2. Az úttörő szereti hazáját, népét és harcol érte!
  • 3. Az úttörő a világ minden dolgozóját testvérének tekinti!
  • 4 Az úttörő mindig igazat mond és igazságosan cselekszik!!
  • 5. Az úttörő ismeri és lelkiismeretesen teljesíti kötelességeit!
  • 6. Az úttörő mindig kész segíteni másokon!
  • 7. Az úttörő mindig bátor és önfegyelmezett!
  • 8. Az úttörő ismeri és szereti a természetet!
  • 9. Az úttörő önként aláveti magát a közérdeknek!
  • 10. Az úttörő őrzi egészségét és fejleszti tudását!
  • 11. Az úttörő szívesen követi a felnőttek útmutatását!
  • 12. Az úttörő megosztja tudását és neveli a kisebbeket!

Az úttörők 12 pontja 1987-ben szerkesztés

  • 1. Az úttörő hű gyermeke hazánknak, a Magyar Népköztársaságnak, felelősséggel dolgozik érte.
  • 2. Az úttörő erősíti a népek barátságát, védi a vörös nyakkendő becsületét.
  • 3. Az úttörő szorgalmasan tanul, a világ és önmaga megismerésére törekszik.
  • 4. Az úttörő gyarapítja és védi a szocialista társadalom értékeit.
  • 5. Az úttörő ahol tud, segít és önként szolgálja a közösséget.
  • 6. Az úttörő igazat mond és igazságosan cselekszik.
  • 7. Az úttörő szereti, tiszteli szüleit, nevelőit és az idősebbeket.
  • 8. Az úttörő igaz, hű barát.
  • 9. Az úttörő bátor és fegyelmezett.
  • 10. Az úttörő szereti és védi a természetet.
  • 11. Az úttörő edzi testét és óvja egészségét.
  • 12. Az úttörő úgy él, hogy méltó legyen a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség tagságára.

Játékvárak szerkesztés

Közösségi játékok szervezésére hívták fel a csapatokat az Úttörőélet 1984-1988 című kiadványban. A "várak" gazdagabb programokat kínáltak az adott közösségek tagjainak, de módszertani központokként is funkcionáltak.

1986-ban hétszáz játékvár alakult, a legnépszerűbbek a Vár a természet!, a Barátunk a könyv és a Hétmérföldes csizmában voltak.[6]

A közösségi játékok népszerűsítésére az 1986-1987-es mozgalmi év elején akciót hirdettek.

  • Egyszer volt, hol nem volt
  • Hétmérföldes csizmában
  • Tájak, korok, múzeumok
  • Vár a természet!
  • Téged is vár a természet!
  • A művészetek vándorútján
  • Barátaink... (... a könyv, ... a film, ... a számítógép, ... a muzsika, ... a népművészet, ...)
  • Kenguru
  • A szülőföldért!
  • Játssz velünk!
  • Érteni egymást!

Úttörővezetők[7] szerkesztés

Az Országos Elnökség tagjai (1987) szerkesztés

Ádámné Fábri Lili, Csizmár Gábor, Fitos Katalin, Friss Péter, Heim Árpád, Molnár Lajos, Mrázik Mária, Pásztor Béla, Szabó László, Szilágyiné Fintha Judit, Takács János, Tímár Ágostonné, Tóth József, Varga László, Záhonyi Ede.

Az Országos Tanács titkárságának tagjai (1987) szerkesztés

  • Varga László, a Magyar Úttörők Szövetsége főtitkára
  • Friss Péter, a Magyar Úttörők Szövetsége titkára
  • Mrázik Mária, a Magyar Úttörők Szövetsége titkára
  • Tóth József, a Magyar Úttörők Szövetsége titkára
  • Kőhalmi László, a Csillebérci Vezetőképző és Úttörőtábor vezetője
  • Mészáros Éva, a Komárom megyei Úttörőelnökség elnöke
  • Molnár Sándor, a CIMEA főtitkára
  • Wolford Sándor, a Balatoni Úttörőváros főigazgatója

1989-ben Ügyvivő Testület vette át a koordinációs feladatokat. A megyei és szakági társulások autonómiát élveztek, A Gyermeki Jogok ENSZ Egyezményét idéző szabályrendszer vette át a korábbi normák szerepét. A csapatok maguk választhatták nevüket és formációik nevét is. Regionálisan szeszélyes elrendezkedésben voltak erős gócok, Baranya, Szabolcs, Pest megye emelkedett ki szervezettségben. De Szolnokon volt olyan település, ahol a helyi MDF elnök, egy testnevelő tanár vezetett úttörőcsapatot, sokáig 3 egyházi iskolában is működött úttörőcsapat. Erős volt a befolyás a gyógypedagógiai intézményekben - ez a szolidaritás-eszme az egykori cserkész köztársasági elnök, Göncz Árpád elismerését is kivívta.

Az ügyvivő testület ügyvezető elnöke folyamatosan Rácz Péter, székesfehérvári tanárember volt, ő látja el e tisztet ma is. A soros elnökséget az ügyvivő testület minden tagja betöltötte.

Néhány éve szoros szövetségben működik a Grund Klubhálózattal. A csapatok száma erősen lecsökkent.

A magyar úttörősajtó szerkesztés

Úttörősajtónak nevezték azokat a központi lapokat és folyóiratokat, amelyek a Magyar Úttörők Szövetsége elvi irányításával tevékenykedtek. A központi lapok és folyóiratok (első számuk megjelenésének sorrendjében): Úttörő Gyermekújság, Pajtás, Úttörővezető, Őrsvezető, Hüvelyk Matyi, Úttörő, Kisdobos, Dörmögő Dömötör, Tábortűz, Kincskereső, Ifjúvezető és a Hogyan? című időszakos kiadvány.

A központi úttörőlapokon és folyóiratokon kívül időszakosan számos csapatújság, úttörőházi híradó, tábori újság stb. jelent meg, ezek is az úttörősajtóhoz sorolhatók.

Úttörő Gyermekújság szerkesztés

1946. február 6-án jelent meg először, a magyar úttörőmozgalom szervezésével azonos időben kelt életre. Első száma már akkor megjelent, amikor még csak néhány úttörőcsapat működött, és amikor még kidolgozatlan volt a mozgalom nevelési és szervezeti rendszere. Hétről hétre ismertette, magyarázta az úttörőmozgalom célkitűzéseit, közölte a központi utasításokat, módszereket javasolt az alakuló közösségek életének megszervezéséhez és közreadta az első csapatok tapasztalatait. Mivel a lapot nemcsak az úttörők olvasták, segítette az úttörőmozgalom népszerűsítését és részese volt a „tagtoborzásnak”.

Ebben a lapban jelent meg először 1946. május elsején az úttörők 12 pontja.

Pajtás szerkesztés

 
Pajtás újság gyufacímke

Olvasótábora 1948 őszéig a 6–14 évesekből alakult. 1948 novemberétől a 6–9 évesek, vagyis a pajtáscsaládok képes folyóirata a Hüvelyk Matyi lett, így a Pajtás a 10–14 évesek lapja maradt. Először 1946. december 20-án jelent meg.

A Pajtás az úttörőmozgalom tudósítója, krónikása, tettekre serkentő, nevelő eszköze volt. Lapszámaiból megismerhető a mozgalom teljes története, minden jelentős eseménye. Figyelemmel kísérte a bel- és külpolitika eseményeit, és olvasóit életkori sajátosságainak megfelelően tájékoztatta. Célja volt, hogy a gyerekek megkedveljék az olvasást, és szabadidejük eltöltéséhez az újságtól megfelelő segítséget kapjanak. A lap pályázatokat, versenyeket, országos játékokat kezdeményezett és ezzel olvasóit cselekvésre ösztönözte. A szerkesztőségi posta sok ezer gyermekkel tartott kapcsolatot. Lehetővé tette, hogy gyermekek is írjanak a lapba: gyermektudósítókat bízott meg, gyermektudósításokat szervezett, és ezzel hozzájárult az újságíró-utánpótlás neveléséhez.

Úttörővezető szerkesztés

Az országos úttörővezetőség 1947. március 26-i ülésén javaslatot terjesztett be olyan folyóirat létrehozására, amely a vezetők munkáját segíti. A javaslatot elfogadták és 1947 májusában megjelent az Úttörővezető. A folyóirat terjesztette és népszerűsítette a legjobb vezetési módszereket, vitákat közölt az úttörőélet fejlesztésével kapcsolatban, programtervezeteket, javaslatokat adott a színvonalas és hatékony úttörővezető-képzéshez.

Őrsvezető szerkesztés

 
Úttörőszimbólum gyufacímke

Első száma 1948. október 15-én jelent meg. A sok képpel illusztrált folyóirat – mint neve is kifejezte – főleg a 12–14 éveseknek készült. Az első számot hat további követte, majd megszűnt. 1968 szeptemberétől jelent meg ismét havonta. 1982 januárjától új néven jelentkezett: az Iránytű lépett az Őrsvezető cím helyébe.

Hüvelyk Matyi szerkesztés

A Magyar Pedagógusok Szabad Szakszervezete kiadásában induló gyermekfolyóirat volt. Első száma 1947. március 1-jén jelent meg. A folyóirat kezdetben nem kötelezte el magát az úttörőmozgalomnak, hanem korosztálytól független, általános gyermeklapnak vallotta magát. 1948 novemberétől lett az úttörőmozgalom folyóirata, tartalma is megváltozott (leginkább a Pajtás-hoz hasonlított), a pajtáscsaládok életével, az úttörőmozgalom célkitűzéseinek, feladatainak ismertetésével foglalkozott.

1949-ben megszűnt, helyette 1952-ben megjelent a 6–12 évesek önálló folyóirata, a Kisdobos.

Úttörő szerkesztés

Először 1949 márciusában jelent meg mint új havilap. Elsősorban a csapatgárdistáknak készült, azaz azoknak a gyerekeknek, akik valamilyen tisztséget töltöttek be az úttörőcsapatban, rajban vagy őrsben. 1952-ben az úttörők és az iskolások irodalmi és ismeretterjesztő folyóiratává alakult. Utoljára 1956 októberében olvashatták az úttörők.

Kisdobos szerkesztés

 
Úttörővasút gyufacímke

A Hüvelyk Matyi 1949-es megszűnése után igény volt arra, hogy a 6–12 éveseknek is legyen önálló gyermeklapjuk. Először 1952-ben jelent meg a DISZ (Dolgozó Ifjúság Szövetsége) Központi Vezetőségének folyóirataként. 1956 november és 1957 február között kényszerű szünetet tartott. 1957 februárjában Kisdobos Gyermekújság címmel alakult újjá, majd 1957 szeptemberétől vette fel végleges nevét: Kisdobos, a Magyar Úttörők Szövetsége gyermeklapja.

Dörmögő Dömötör szerkesztés

Először 1957 januárjában jelent meg az óvodások részére – az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat gondozásában. Az óvodások mellett a kisdobos korúak is forgatták a lapot. A szélesebb „olvasótábor” tartalmi változásokat igényelt, ezért a lap részt vállalt a kisdobosélet megismertetéséből és az Úttörőszövetség nevelőmunkájából.

Tábortűz szerkesztés

 
Úttörők és tábortűz gyufacímke

Első száma 1957 februárjában jelent meg. A 12–16 évesek irodalmi és ismeretterjesztő folyóirata volt. 1960-tól megszaporodtak a Tábortűz-ben az őrsök tevékenységét ismertető, segítő írások. 1964-től vált ismét – elsősorban ismeretterjesztő – képes folyóirattá, a Pajtás újság tartalmi és formai változásai miatt. A lap utoljára 1965. június 22-én, tanév végi zárószámmal jelentkezett, majd megszűnt.

Kincskereső szerkesztés

1971-74 október között „tesztverzióként” időszakosan jelent meg elődje, ugyanezen címen. Első alkalommal 1974 októberében került a 10–14 évesek kezébe, mint a Magyar Úttörők Szövetsége irodalmi, művészeti és kulturális folyóirata. 30 000 példányban jelent meg, és ez az úttörő-folyóirat volt az egyetlen, melynek szerkesztősége nem Budapesten, hanem Szegeden volt. Szerkesztői közt volt Baka István is.

Ifjúvezető szerkesztés

Az úttörőcsapatokban dolgozó KISZ-tag ifjúvezetők időszakos folyóirata 1973-ban jelent meg először. Évente 2-3 alkalommal adott elsősorban módszertani segítséget a fiatal ifivezetőknek. Fő feladatának a segítést tartotta, ezért az írások nagy része ötleteket tartalmazott. Ez a lap is a rendszerváltozás előtt röviddel szűnt meg.

Hogyan? szerkesztés

Első száma 1969-ben jelent meg azzal a céllal, hogy időszakos kiadványként segítse az úttörőházak munkáját. Címe utalt törekvéseire: összegyűjteni az úttörő- és a művelődési házak gyermekfoglalkoztatásának gazdag tapasztalatait és azokat közreadni.

Érdekességek szerkesztés

  • Az úttörők jelszava 1948-ban: Petőfi él, a szabadság örök./Miénk a jövő, előre, úttörők!
  • A csillebérci nagytábort Úttörő Köztársaságnak, a demokráciatanulás játékos iskolájának képzelték alapítói. Ennek része volt a munkaiskola-hagyományokra épített gyerekvasút és gyerekposta. Az eredeti tervben más mesterségeket is űzhettek volna a táborozó gyerekek.
  • Az első közkedvelt úttörődal zenéjét Kodály Zoltán írta: Ej, haj, száll az ének...
  • 1956-ban hosszú évek óta újra volt sátortábor Tihany-Aszófőn.
  • 1961-ben, az úttörőmozgalom 15. születésnapján Gagarin, az első űrhajós levelet küldött Magyarországra: "Ne feledjétek, barátaim, a kozmoszba vezető út itt kezdődik a Földön".
  • 1969. augusztus 15-én kezdődött el a zánkai úttörőtábor építése. 1971. július 1-jén fogadta a tábor az első lakókat. 1972-ben már 2900 fő táborozott itt. A Balatoni Úttörővárosban az elkövetkező években (1971-1989) több százezer kisdiák táborozott. 1996. szeptember 1-jétől Zánkai Gyermek és Ifjúsági Centrum, Oktatási és Üdültetési Közhasznú Társaságként szolgálja a magyar gyermek- és ifjúsági turizmus, oktatás és sport ügyét. 2014 óta az Új Nemzedék Központ és az Erzsébet Utalvány Alapítvány osztozik az ingatlan és a programok feletti tulajdonjogon.
  • Az 1974-ben (több évi kísérlet után) a Magyar Úttörők Szövetsége gyermekirodalmi folyóirataként megjelent Kincskereső 30 000 példányban kelt el.
  • Nyilasi Tibor a legendás labdarúgó a Pajtás-kupa elnevezésű tehetséggondozó tömegversenyen tűnt fel.
  • 1976-ban a csillebérci Népművészeti Táborban szakvezetők voltak: Keszler Mária, Timár Sándor, Sebő Ferenc, Vidák István, Csoóri Sándor és mások.
  • 1979-ben a Központi Úttörőegyüttes mutatta be a szerző rendezésében az Aki bújt, aki nem című darabot, mely máig a társadalomkritikai drámapedagógiai életjátékok mintaadó darabja (látható: www.drama.hu)

Jegyzetek szerkesztés

  1. Magyar Katalin: Nemeskürty István az úttörőmozgalomról (Úttörővezető, 1987. július-augusztus, 17. oldal)
  2. Pajtás újság 1978/23. (1978. szeptember 7.) száma - 2. oldal
  3. Erzsébet Táborok ismertető
  4. Erzsébet Üdülőközpont és Tábor - ismertető
  5. Alapítványi tulajdonba adja az állam a Váry Szabó-kúriát és a volt csillebérci úttörőtábort - pestbuda.hu, 2021.04.27.
  6. Pajtás újság 1987/25. (1986. október 8.) száma - 21. oldal
  7. Úttörővezető, 1987. február (48-49. oldal)

Források szerkesztés

  • A Magyar Úttörők Szövetsége - Múlt-kor történelmi portál
  • Gaál Ferenc (szerk.): A Magyar úttörőmozgalom 30 éve (Móra Ferenc Könyvkiadó, 1976)
  • Nádházi Lajos: A magyar úttörőmozgalom történeti kronológiája (1945-1998) – Magyar Úttörők Szövetsége, 1999 (337. oldal)
  • Nádházi Lajos: A magyar úttörőmozgalom kronológiája. (Magyar Úttörők Szövetsége, 2006)
  • Trencsényi Imre - Trencsényi László: Utak és törések. Adalékok a magyar úttörőmozgalom történetéhez (Új Helikon Bt. 2006)
  • Ancsin Pálné - Dr. Tóth József: Képes Úttörőmozgalom történet (Magyar Úttörők Szövetsége, 1985)
  • Révész György (szerk): Gyermekszervezetek a rendszerváltás sodrában. Magyar Pedagógiai Társaság Mozgalompedagógiai Füzetek 1. 2006
  • Révész György (szerk) : Mozgalompedagógiai Füzetek 1-9. Magyar Pedagógiai Társaság Mozgalompedagógiai Szakosztálya 2007-2015. (A legutóbbi kötet a Vándortáboroknak állít emléket.)
  • A Magyar Úttörők Szövetsége - Blog - Képtár
  • Fejezetek a magyar úttörőmozgalom történetéből (szerkesztette: Rakó József, Záhonyi Ede) – Magyar Úttörők Szövetsége, 1981 (307 oldal)
  • Az Úttörőmozgalom – Sulinet[halott link]
  • Magyar elsők: Az első magyar úttörők NAVA

További információk szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés