Főmenü megnyitása

A Magyar Elektra, Bornemisza Péter magyar nyelvű Electra-átdolgozása (Tragoedia magiar nyelvenn, az Sophocles Electraiabol) 1558-ban jelent meg Bécsben. A Magyar Elektra címet a darabot átdolgozó Móricz Zsigmond adta.[1]

Tartalomjegyzék

ÉrtelmezésSzerkesztés

Bornemisza a Bécsben élő magyar nemesek kérésére írta meg a drámát, akik elő is kívánták adni azt, azonban kétséges, hogy a kórus megfoghatatlansága miatt ez lehetséges volt-e. A művet olvasásra is szánta szerzője, amit jelez az a bőséges szövegapparátus, amivel a szöveget felélénkítette. A Lukács evangéliumából választott mottó („Iai nectek kik neuettek most, mert megsirtok”), valamint a címlap belső oldalán található két fametszet is bibliai történetet ábrázol (Dávid megpillantatja a fürdőző Bethsabét, Káin testvérgyilkossága). A mellettük olvasható felirat „Ne paraznalkogial” és „Ne öll” egyértelműen jelzik Bornemisza eredeti szándékait, a magyar szöveg egyfajta szerzői értelmezését sugallják. Példázatként értelmezi Elektra történetét, minden keresztény számára azt az üzenetet hordozza, hogy előbb-utóbb minden bűn elnyeri méltó, Isten által kiszabott büntetését. Clitemnestra és Aegistus bűne a paráznaság és a gyilkosság, melyre a fametszetek és a feliratok is utalnak. Bornemiszának ez az Electra-értelmezése egyértelműen Melanchthon hatását mutatja, kinek tanai bécsi tanárán, Georg Tanneren, keresztül jutottak el hozzá. A latin nyelvű kísérőtanulmányban továbbárnyalja a dráma értelmezését. Szophoklész intencióival párhuzamban felmerül a zsarnokölés jogosságának kérdése.[2]

FordításSzerkesztés

Borzsák István bebizonyította, hogy Bornemisza nem egy latin nyelvű fordításból, hanem az eredeti görög nyelvű tragédiából készítette el a magyar Electrát. Nem is „igazi” fordítás, inkább átdolgozása a szophoklészi tragédiának, ugyanis Bornemisza jelentősen átformálta a drámát. A pogány elemeket teljes mértékben elhagyta vagy krisztianizálta, számos új jelenettel bővítette a cselekményt.[2] Míg a görög tragédia 1510, addig a magyar nyelvű átdolgozás 2050 sorból áll. A szophoklészi mű kiszámított, fegyelmezett nyelven íródott, míg Bornemisza műve robusztus, kifejező, hangulatos. Bornemisza megkapó expozíciót told be, melyben a XVI. századi keresztény, magyar társadalomra történnek célzások. Parasitus újkomédiából ismerős figuráját is Bornemisza iktatja be a drámába. A magyar átdolgozásban a Mester nevének kivételével latinos nevek szerepelnek (pl. Clytemnestra, Aegistus).[3]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Hegedüs Géza: A magyar irodalom arcképcsarnoka. Budapest: Trezor. 1995. ISBN 963 7685 55 3
  2. a b Latzkovits Miklós: A 16. századi magyar dráma. Villanyspenót.
  3. Borzsák István: Az antikvitás 16. századi képe: Bornemisza-tanulmányok. Budapest. Akadémiai kiadó. 1960.

ForrásokSzerkesztés

  • Borzsák István: Az antikvitás 16. századi képe: Bornemisza-tanulmányok. Budapest. Akadémiai kiadó. 1960.
  • Latzkovits Miklós: A 16. századi magyar dráma. Villanyspenót.