Magyar Hírlap (napilap, 1849–1852)
A Magyar Hírlap (eredeti írásmód szerint rövid i-vel, Magyar Hirlap) 1849 és 1852 között magyar nyelvű napilapként jelent meg Budapesten. Főszerkesztőjének szorgalmazására, hogy hivatalos magyar nyelvű osztrák közlöny lehessen, 1853. január 1-ével átalakult, s félhivatalos kormánylapként mint Budapesti Hírlap jelent meg.
| Magyar Hírlap | |
 | |
| Adatok | |
| Típus | napilap |
| Ország | Magyarország |
| Alapítva | 1849. november 15. |
| Megszűnt | 1852. december 31. |
| Főszerkesztő | Szilágyi Ferenc |
| Szerkesztő | |
| Nyelv | magyar |
| Székhely | Budapest |
Története szerkesztés
A forradalom leverését követően a sajtószabadság - mint forradalmi vívmány - formálisan továbbra is fennmaradt, a hatóságok azonban a (fő)szerkesztők megszűrésével, a lapengedélyezés rendszerével és a terjesztés szabályozásával gyakoroltak befolyást a sajtóra.[1] Magyarországon tehát csak olyan sajtótermék jelenhetett meg, mely szerkesztőjének a király iránti lojalitása megkérdőjelezhetetlen volt. Ilyen személy volt Szilágyi Ferenc kolozsvári tanár és lapszerkesztő is, aki osztrákbarát újságírói tevékenysége miatt 1848-ban kénytelen volt Bécsbe menekülni. Szilágyinak sikerült néhány fiatal újságírót megnyernie belső munkatársnak: Nádaskay Lajos, Bulyovszky Gyula és Birányi Ákos az újság fennállása idején végig kitartottak mellette. A lap indulásakor további három belső munkatárs - összesen tehát hat - dolgozott a lapnál, akik azonban hamarosan kiléptek: Kecskeméthy Aurél, Funták Sándor és Mikulás János.[2] A lap kiadója - kezdetben - Kozma Vazul nyomdász volt.[3]
A lap tulajdonképpen a magyarországi polgárosodás híve volt, és úgy tartotta - ahogy ennek Kecskeméthy Aurél is hangot adott -, hogy a birodalmi alapelvek segítik hozzá e réteg megerősödését. A Széchenyi köréhez tartozó konzervatív Török János e lapban publikálta negyven(!) részes sorozatában a polgárosult középosztállyá válás programját Magyar életkérdések címmel.[4]
A lap szerzői közé tartozott még Bérczy Károly, Dobsa Lajos, Dózsa Dániel. Megjelentek benne Jókai Mór, Obernyik Károly novellái, Jósika Miklós brüsszeli levei, Révész Imrének a protestáns egyházi és iskolai életre vonatkozó külföldi tudósításai, Egressy Gábor esztétikai cikkei stb.[3]
Szilágyi a korszak sajtóéletének igen ellentmondásos figurája volt. Egyfelől valóban, őszintén császárhű volt, aki a birodalom fennmaradásában volt érdekelt, ugyanakkor magyar is. Konzervatív volt, de magyar konzervatív. A lap fennmaradása érdekében bármire képes volt, kétértelmű megfogalmazásaival mind az osztrák hatóságokkal, mind a nemzeti szellemiségű olvasókkal el tudta fogadtatni mondanivalóját. Odáig jutott, hogy lapjában publikálhatott Kossuth egykori titkára, Csernátony Lajos, akit '48-as szerepvállalásáért távollétében halálra ítéltek, és az osztrák hadseregből korábban megszökött Xantus János lehetett a lap londoni levelezője.
Másfelől a Bach-korszak kormányzata kezdettől igyekezett létrehozni a Wiener Zeitung mintájára egy magyar nyelvű félhivatalos lapot, s Szilágyi épp ezt a címet akarta a maga lapjának. Így végül hosszas alkudozások árán a Magyar Hírlap átalakult, s 1853. január 1-től immár birodalmi kétfejű sassal a fejlécében Budapesti Hírlap néven a kormány félhivatalos lapjaként jelent meg.[5]
Megjelenése szerkesztés
Hétfő kivételével minden nap reggelenként, mindössze négy oldalon jelent meg. A lap a Hivatalos rész nevű rovattal kezdődött, ami törvények, rendeletek, nyílt parancsok közlésére szorítkozott. Az úgynevezett Nemhivatalos rész volt a tulajdonképpeni mai értelemben vett politikai napilap: vezér- és iránycikkek jelentek meg itt. A hírek a Fővárosi napló nevű rovatba kerültek, s ugyanitt jelentek meg a sajtószemlék is. A negyedik nagy tartalmi egység a hirdetéseké volt.
1851-ben előfizetőinek száma 2000 volt.[3]
Források szerkesztés
- ↑ Buzinkay Géza: Magyar hírlaptörténet: 1848-1918. Budapest: Corvina Könyvkiadó. 2008. 31. o.
- ↑ Szabolcsi Miklós (főszerk.): A magyar sajtó története. II/1 Budapest: Akadémiai Kiadó. 1985. 321. o.
- ↑ a b c Gerõ Lajos (kiad.): A Pallas nagy lexikona: Magyar Hírlap. (hely nélkül): Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt.. 1893–97.
- ↑ Buzinkay Géza: Magyar hírlaptörténet: 1848-1918. Budapest: Corvina Könyvkiadó. 2008. 36. o.
- ↑ Kókay György, Buzinkay Géza, Murányi Gábor: A magyar sajtó története. Budapest: Sajtóház Kiadó. 2001. 124. o.