Magyar Imre (orvos)

(1910-1984) belgyógyász, egyetemi tanár, író

Magyar Imre (Losonc, 1910. október 14.Budapest, 1984. május 25.)[4] orvos, belgyógyász, egyetemi tanár, író, az orvostudományok doktora (1962).

Magyar Imre
Született 1910. október 14.[1]
Losonc[2]
Elhunyt 1984. május 25. (73 évesen)[3]
Budapest[2]
Állampolgársága magyar
Házastársa Fodor Éva
(h. 1944–1984)
Gyermekei négy gyermek
SzüleiMagyar Izsó
Deutsch Adél
Foglalkozása
  • író
  • belgyógyász
  • egyetemi tanár
Iskolái Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (1928–1934)
Sírhely Farkasréti temető (60/6-7-8)

ÉleteSzerkesztés

Apja dr. Magyar Izsó államvasúti tisztviselő, anyja Deutsch Adél volt. A családja nagy része a Felvidékről származott. A nagyszülei már felvették a vidéki asszimilálódó zsidók szellemiségét. A losonci zsidó elemi iskolában kezdte tanulmányait, majd családjával a fővárosba költözött. Előbb a Pesti izraelita Hitközség Alapítványi Fiúgimnáziumának diákja lett, majd ötödikes korától átiratkozott a Kölcsey Ferenc Gimnáziumba.[5] A numerus clausus ellenére 1928 szeptemberében a Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi karának hallgatójává vált. Már középiskolás korától kezdve meghatározó volt életében az irodalom és a zene. Egyetemistaként számos novellát és verset írt, illetve a Vámossy Zoltán professzor védnöksége alatt álló zenekarban hegedült. 1934-ben kapta meg orvosi oklevelét és egyike volt a legjobb tizenöt diáknak. Pályafutását a Korányi Sándor által vezetett III. számú Belgyógyászati Klinikán kezdte fizetés nélküli gyakornokként. A professzort azonban nyugdíjazták és a klinikát is átszervezték, ezért 1936-tól a Stefánia úti Hetényi Géza és Baráth Jenő által alapított Szanatóriumban vállalt állást. Tudományos munkát nem folytathatott. 1940 és 1944 között négy alkalommal hívták be munkaszolgálatra: Szentkirályszabadjára, Gönyűre és máshová. A munkaszolgálatos évek alatt írta meg a Ruth című könyvét, amely 1972-ben jelent meg a Magvető Könyvkiadó gondozásában. A második világháború végét egy szerb munkaszolgálatos század orvosaként élte meg. Anyja és húga túlélték a holokausztot, azonban apját és családja nagy részét elvesztette. Az 1944-ben elhurcolt és halálba üldözött édesapja emlékének szentelte a Tanulságos utazás című könyvét. A háborús évekről, illetve a budapesti zsidóságról írta meg az Oly korban éltem én című művét. 1944 áprilisában házasságot kötött Fodor Évával, egy gazdag pesti ügyvéd lányával, akitől négy gyermeke született. 1945-től az I. számú Belgyógyászati Klinikán működött tanársegédként. Három évvel később magántanári képesítést szerzett, 1952-ben pedig kandidátusi címet kapott. 1960 és 1965 között az Orvostovábbképző Intézet I. számú Belgyógyászati Tanszékének professzora volt, illetve 1962-től az intézet igazgatója. 1965-ben kinevezték a Budapesti Orvostudományi Egyetem I. számú Belgyógyászati Klinikájának élére. 1980-ben nyugdíjazták. 1984. május 24-én gyomorrákban halt meg.

Számtalan tudományos társaság elnöke volt, így az újjáalakult Magyar Belgyógyász Társaságnak, a Magyar Diabetes Társaságnak, (amelynek életre hívója is volt), valamint a Magyar Gastroenterológiai Társaságnak elnöke. Tizenöt évig elnöke volt a TIT Budapesti Szervezete Egészségügyi Szakosztályának.

A Farkasréti temetőben nyugszik.[6]

Főbb műveiSzerkesztés

  • Az epehólyag és az epeutak betegségei (Budapest, 1966)
  • Kozmikus sértődés (tanulmányok, Budapest, 1968)
  • Korányi Sándor (Budapest, 1970)
  • Ruth (regény, Budapest, 1971)
  • Judit (regény, Budapest, 1973)
  • Rövid belgyógyászat (Budapest, 1975)
  • A belgyógyászat alapvonalai (I-III., Petrányi Gyulával, Budapest, 1977)
  • Az évszázad gyermeke (életrajzi regény, Budapest, 1980)
  • Behreus doktor és társai (esszék, Budapest, 1980)
  • Belbetegségek elkülönítő diagnózisa (Budapest, 1981)
  • Az orvos és a beteg (Budapest, 1983)
  • A kérdés (tanulmányok, visszaemlékezések, Budapest, 1984)
  • „Oly korban éltem én…” (regény, Budapest, 1984)
  • A máj, az epeutak és a hasnyálmirigy betegségei (Budapest, 1985)

Díjai, elismeréseiSzerkesztés

  • Hetényi Géza-emlékérem (1960)
  • Német Demokratikus Köztársaság Érdemérme (1969)
  • Munka Érdemrend arany fokozata (1980)

EmlékezeteSzerkesztés

  • Emlékérem (Borsos Miklós alkotása)
  • Szobor a Semmelweis Egyetem bejáratánál (Szanyi Borbála alkotása)
  • Centánáriumi Évkönyv születésének 100. évfordulója alkalmából
  • Dr. Magyar Imre Egészségügyi Alapítvány
  • Magyar Imre-emlékérem: a Magyar Diabetes Társaság alapította, hogy azon tagjait díjazza, akik tevékenységükkel, életpályájukkal kiemelkedő mértékben járultak hozzá a társaság szakmai, szervezeti életének fejlődéséhez
  • 1990. február 24-én az Ajkai Városi Tanács Kórház-Rendelőintézet felvette a "Dr. Magyar Imre" nevet

JegyzetekSzerkesztés

  1. http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC09732/09809.htm, Magyar Imre, 2017. október 9.
  2. a b Petőfi Irodalmi Múzeum névtér. (Hozzáférés: 2020. október 27.)
  3. Petőfi Irodalmi Múzeum névtér
  4. Meghalt dr. Magyar Imre”, Népszabadság, 1984. május 26., 20. oldal (Hozzáférés ideje: 2021. április 7.) 
  5. Magyar Imre: A pesti zsidó gimnáziumban. Részlet egy önéletrajzi regényből. Évkönyv - Magyar Izraeliták Országos Képviselete, 1977-1978, 1978. (Hozzáférés: 2021. április 7.)
  6. Végső búcsú dr. Magyar Imrétől”, Népszava, 1984. június 16., 12. oldal (Hozzáférés ideje: 2021. április 7.) 

ForrásokSzerkesztés