Főmenü megnyitása

A Magyar Kultúra a 20. század eleji magyar katolikus megújulás egyik vezető sajtóorgánuma volt, 1913 és 1944 között jelent meg.

Magyar Kultúra
Adatok
Típus folyóirat

Alapítva 1913
Megszűnt 1944
Főszerkesztő Bangha Béla
Szerkesztő Nyisztor Zoltán
Nyelv magyarország magyar
Székhely Budapest

TörténeteSzerkesztés

Az alapító, Bangha Béla jezsuita teológus és hithirdető haláláig szerkesztette a lapot, s alapvető célja volt a modern kor kihívásaira világos, haladó szellemű és egyúttal mélyen katolikus választ adni képes, korszerű keresztény sajtókultúra létrehozása. Az ennek nyomán létrejött hírlapirodalmi és sajtószervezői munkásság fontos eleme volt a létrehozott Katolikus Sajtóegyesület és a Központi Sajtóvállalat is, s a Magyar Kultúra szervesen illeszkedett e korpuszba modern, nemzeti-katolikus szellemével, társadalom, gazdaság- és művelődéspolitikai reflexióival és szociálpolitikai érzékenységével. A Magyar Kultúra jelentős munkatársai közé tartozott továbbá a századfordulón reformer szociális katolicizmusával nagy figyelmet keltő székesfehérvári püspök Prohászka Ottokár, a felelős szerkesztőként dolgozó Nyisztor Zoltán, az ismert katolikus költő Sík Sándor, továbbá a már egykorúan is sokak által ultrakonzervatív beállítottságú lelkipásztorként jellemzett Tóth Tihamér. A lapban egyúttal megjelentek a Horthy-korszak számos jelentősebb szépirodalmi alkotójának egyes publicisztikái és tanulmányai is, publikált a Magyar Kultúrában Nyisztor Zoltán, Gárdonyi Géza, a konzervatív teológiai gondolkodó Schütz Antal, de – eleinte – az 1920-as évek fajvédelmi mozgalmának egyik jelentős költő-publicistája, Lendvai István, továbbá a hetilap alkalmi munkatársaként dolgozó, javarészt azonban a fajvédelmi ideológiához erősen kötődő Nemzeti Újság publicistájaként, majd irodalmi rovatvezetőjeként működő Kézai Béla is.

A lap struktúrájára jellemző volt, hogy első korpusza "Tanulmányok" címszó alatt átlagosan két-három különböző tematikájú írást közölt, többnyire eszmei-ideológiai kérdésekkel, társadalmi és közéleti avagy aktuálpolitikai témakörökkel kapcsolatos cikkekben foglalva állást, ezt követően néhány oldalon keresztül szépirodalmi témákra fókuszáltak, majd "Pajzs és Kard" című rovatukban általában a katolikus-konzervatív szellemiséget támadó különböző progresszív irányzatok kritikáját nyújtották. A rovatban az 1930-as évek második felétől látványosan megnövekedett az új típusú fasisztoid, szélsőjobboldali ideológiák cáfolatának céljából írott reflexiók sora (Bangha kivált e rovat szerkesztésében fejtette ki a legnagyobb aktivitást). "Szemlék" címszó alatt a kortárs színházi kultúrával, művészetekkel és irodalommal kapcsolatos írásokat tették közzé, utolsó rovata, a "Napló" pedig leggyakrabban az aktuális világpolitikai fejlemények kiértékelésére koncentrált.

A lap a két világháború közötti időszak modern katolikus sajtókultúrájának kiemelkedő és színvonalas eleme volt, melynek terjedelmes és színvonalas anyaga egyházi, társadalmi és politikai eszmetörténeti tekintetben egyaránt értékes adalékokkal szolgál a korszak katolikus gondolkodásának alaposabb megismerése számára.[1]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Magyar Katolikus Lexikon, Szent István Társulat, 1993-2010 

További információkSzerkesztés