Magyar Vitézségi Érem

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. december 6.

A Magyar Vitézségi Érem (németül Tapferkeitsmedaille), a magyar katonai hagyományok letéteménye. 1939-ben alapította Horthy Miklós kormányzó. A kitüntetést a második világháborúban részt vevő magyar (kivételes esetekben szövetséges német) tiszteknek és katonáknak adományozhatták, kiemelkedő bátorságról, kezdeményezőkészségről és áldozatvállalásról tanúskodó haditettük elismeréseképpen.

Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érem
hátulnézete

Az elismerés története

szerkesztés

II. József császár 1789 július 19-én rendeletben határozta meg, hogy az őrmestereknek és a legénységnek az ellenség előtt tanúsított vitézi tetteit nyilvános becsületjelvénnyel jutalmazzák. E célból arany és ezüst vitézségi érmet alapított. A kerek nemesfém érem a mindenkori uralkodó arcképét viselte. Hátlapján a „Fortitudini” felirattal készült, és piros-fehér hadiszalagon volt viselhető. 1848-ban I. (V.) Ferdinánd császár és király a „kisezüst”, 1915-ben pedig Ferenc József császár és király a bronz vitézségi éremmel gyarapította a sorozatot. I. (IV.) Károly császár és király 1917-ben elrendelte, hogy az arany és a „nagyezüst” érmet tisztek is elnyerhessék. Az első világháború során az Arany Tiszti Vitézségi Érmet 189 tiszt nyerte el, közülük 100 magyar.[1]

1939-ben a legénységi állományúak részére négy fokozattal alapította a vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó a Magyar Vitézségi Érmet, majd 1942-ben Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érmet alapítottak a tiszti állomány részére is.[2]

Adományozása

szerkesztés

Széles körben adományozták a kitüntetést és sokan megkaphatták különböző fokozatait. Legénységi és tiszthelyettesi állomány részére adható volt bronz, kisezüst és nagyezüst változatban vitézségi érem, azonban, mind a Magyar Arany Vitézségi Érem és mind a Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érmet a legkiválóbb és hősiességüket bizonyító magyar honvédtisztek és legénységi állományú katonák érdemelték ki. A kiadományozás célja szerint azoknak adományozták, akik az ellenség előtt tanúsított személyes vitézségükkel vagy hősi önfeláldozásukkal értékes szolgálatot teljesítettek. Viselési szabálya alapján a Magyar Tiszti Arany Vitézségi érem és a Magyar Arany Vitézségi Érem az első helyen viselendő, megelőzve a többi katonai elismerést. A Vitézi Rendbe történő felvételhez minimum a bronz vitézségi éremmel, lehetett kérelmet benyújtani.[3]

1939-45 között Magyar Arany Vitézségi Éremmel kitüntetett legénységi állományú honvédek

szerkesztés

Az első kitüntetettje a Magyar Arany Vitézségi Éremnek Szarka István karpaszományos őrmester. Amikor Munkácsot cseh támadás érte Oroszvég felől 1939. január 6-án, csak kis létszámú magyar határőrs volt ott. Szarka a túlerő ellenére házról házra nyomult előre és tüzelésével megzavarta a támadókat. A fatelepnél lévő cseh golyószórót kézigránáttal megsemmisítette, de ekkor halálos lövés érte.[2]

A második világháború magyar kitüntetettjei a legénységi és tiszthelyettesi állományból:[2]

Változatai képeken:

bronz kisezüst nagyezüst arany tiszti arany
         
         

A Magyar Tiszti Arany Vitézségi Éremmel kitüntetettek

szerkesztés

Az 1942-ben alapított tiszti állományú vitézségi érmet összesen 22 magyar és 3 német katonának[4] adományozták. A magyar tiszti állomány kitüntetettjei az alábbiak:[2]

  1. Vitézségi Érem. (Hozzáférés: 2009. szeptember 4.)
  2. a b c d dr. Szentváry-Lukács János: Vitézségi Érem. akm.jjsoft.hu. [2010. november 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 29.)
  3. Vitézi Rend. [2011. december 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. szeptember 4.)
  4. (2009) „A Magyar Arany Vitézségi érem legénységi állományú kitüntetettjei”. Haditudósító 2. (14). [halott link]

További információk

szerkesztés
A Wikimédia Commons tartalmaz Magyar Vitézségi Érem témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés