Magyarberéte

Magyarberéte (románul: Bretea) falu Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében.

Magyarberéte (Bretea)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Beszterce-Naszód
Község	Sajóudvarhely
Rang	falu
Községközpont	Sajóudvarhely
Irányítószám	427308
SIRUTA-kód	34814
Népesség
Népesség	117 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	135 (2011)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	338 m
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 07′ 28″, k. h. 24° 14′ 36″47.124309, 24.243242
Sablon • Wikidata • Segítség

Magyarberéte és környéke egy régi térképen

Fekvése

Bethlentől délkeletre, bal oldalon a Sajóba ömlő patak völgyében fekvő település.

Nevének eredete

Nevét a német brecht: irtovány szótól és szász lakosaitól vette.

Története

Magyarberéte, Beréte első lakói szászok voltak. Nevét 1329-ben említette először oklevél Berethe néven.

Nevének további változatai:1482-ben Zaazberke (Kádár II. 280), 1530-ban Zazberethe, 1587-ben Vdwarhelly, Zaz Brette, 1744-ben Magyar-Bréte (Kádár II. 280), 1808-ban Bréte ~ Brétte, Bretye, 1861-ben Bréte, 1888-ban Szász-Bréte (Bretya), 1913-ban Magyarberéte.

Kezdettől fogva a Becsegergely nemzetségből származó Somkereki család birtoka volt és Somkerék sorsában osztozott.Később a Somkerekiek a szintén Becsegergely nemzetségbeli Bethlenieknek és Almakerekieknek vetették zálogba.

1305-ben említették birtokosait: a gróf Bethlenek őseit; az az évi birtokmegosztáskor Brétét Apa fia Jakab nyerte. Ezen Apafi Jakab fiát Andrást, a vele egy nemzetségbeli Somkereki Giléth fiai: László, Mihály és Becse, e birtok miatt perbe fogták, de 1329-ben a Somkerekiek arról az Apafiak javára lemondottak. 1484-ben Berethe néven a Somkeréki Erdélyiek birtoka volt. 1549-ben egy oklevél szerint Somkeréki Erdélyi István ZazBerethe-n négy jobbágytelket adott familiárisának: Teremi Tamásnak. 1553-ban Alsobreethe a Somkeréki Erdélyiek egészbirtoka volt.

A községet, mint neve is mutatja, az ide beköltöző szászok alapították. 1600 körül a hagyomány szerint ide húzódtak fel, mint biztosabb menedéket nyújtó helyre, Somkerék tájékáról Puszta-Bréte lakosai. A község lakóinak nagyobb része magyar volt, a románok csak 1657 után kezdtek ide lassanként Moldvából beszivárogni.

1898-ban említették fából épített templomát is, mely szent Gábor és Mihály arkangyal tiszteletére volt szentelve. Harangjai 1757-ből valók voltak.

A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Bethleni járásához tartozott.

1910-ben 411 lakosából 311 magyar, 90 román volt. Ebből 105 görögkatolikus, 290 református, 14 izraelita volt.

1983-ban 400 körüli, nagyrészt magyar lakosságú szórványtelepülés, melyben gyakoriak a Kocsis, Nagy, Rémán, Szatmári, Székely családnevek. Lakói főként szőlő- és gyümölcstermesztéssel foglalkoznak.

Források

• Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
• Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.  
• Kádár József: Szolnok-Doboka vármegye monográfiája.