Magyarföldi husáng

növényfaj
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. április 12.

A magyarföldi husáng (Ferula sadleriana Ledeb. 1844.) Magyarország ritka, fokozottan védett növényfaja. Az ernyősvirágzatúak (Apiales) rendjébe, az zellerfélék (Apiaceae) családjába, a husáng (Ferula) nemzetségbe tartozó kétszikű növényfaj.

Magyarföldi husáng (Sadler-husáng)
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
      
IUCN3.1[1]
Magyarországon fokozottan védett
Természetvédelmi érték: 250 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Ernyősvirágúak (Apiales)
Család: Zellerfélék (Apiaceae)
Nemzetség: Husáng (Ferula)
Faj: F. sadleriana
Tudományos név
Ferula sadleriana
Ledeb.

A magyarföldi husáng preglaciális pannon reliktum-endemizmus, kizárólag a Kárpát-medencében, négy hazai és két, jelenlegi határainkon kívüli termőhelyen fordul elő. Legközelebbi rokonai Belső-Ázsia félsivatagjain, sztyepplejtőin élnek.[2] Növényföldrajzilag a Matricum és a Transsilvaticum területén él.[3]

Jellemzői

szerkesztés

A magyarföldi husáng virágzó-termésérlelő példányai 1,5–2 m magasra nőnek, száruk erőteljes, hengeres, a szár felső harmadában rendszerint sok ágra bomló. Jellemző rá a felfújt levélhüvely (melyhez a szár magasabban fekvő részein levél nem is járul), és az erősen szárnyalt, többszörösen összetett levél. A levélkék széle igen finoman fűrészes, ez rendszerint csak nagyítóval figyelhető meg. A levélcimpák 1–3 cm hosszúak és 1–3 mm szélesek lehetnek, szálasak, laposak. A leveleket kézben dörzsölve (különösen elszáradt állapotban) érdességet észlelhetünk. A virágok ernyőben állnak, az ernyő egy-két oldalága a többin túlnyúlik, és újabb kisebb ernyőt hordoz, színük sárga, az ernyők átmérője általában 7–9 cm, sem gallér, sem gallérkalevelek nincsenek.[4] A termés lapos, tojásdad vagy hosszúkás alakú, 7–10 mm hosszú ikerkaszat, igen keskeny szárnyas szegéllyel. A nem virágzó egyedek tőleveleinek hossza 40–70 cm lehet. Az egész növény az zellerfélékre jellemzően illóolajat tartalmaz.

Előfordulása

szerkesztés

A faj jelenleg 8 előfordulási helyéről ismert:

Magát a fajt Kitaibel Pál fedezte fel a 18-19. század fordulóján első lelőhelyén, a Pilis hegy délkeleti sziklaélén, Pilisszántó felett, s Peucedanum sibiricumként írta le.[6] Másodikként a Tordai-hasadék populációját fedezte fel Baumgarten; ez az 1846-ban megjelent, Michael Fuss által kiadott Joh. Christ. Gottl. Baumgarten: Enumerationis stirpium Transilvaniae indigenarum Mantissa I. című műben olvasható, a növény neve ugyanúgy Peucedanum sibiricum.[7]

Érdekes a sorsa a nagymarosi, börzsönyi populációnak: 1853-ban Reuss „cseh-tót” nyelven írott művében leírta e helyről a fajt, de felfedezését senki sem vette komolyan, a szerző egyéb, kétségbe vonható megállapításai miatt. Ezen adat így csak 1937-ben nyert megerősítést, Meusel német botanikus magyarországi útja alkalmával.

A bél-kői populációt 1912-ben Budai József fedezte fel a Bükkben, A gerecsei populáció felfedezőjeként pedig Boros Ádámot tisztelhetjük, aki 1940 nyarán lelt rá a fajra, a Nagy-Pisznice déli ormán. Időközben a fajnak még egy előfordulása vált ismertté, a Tornai-karszt szlovákiai oldaláról.

A faj élőhelyi-ökológiai sajátosságai

szerkesztés

A magyarföldi husáng (preglaciális reliktum lévén) kedveli a száraz, meleg, délies kitettségű, mészkő vagy lösz alapkőzetű termőhelyeket, illetőleg csak ilyen helyeken fordul elő. Az ismert előfordulási helyein mindenhol meszes alapkőzeten tenyészik. Korábban közölt információk nyomán széles körben elterjedt, hogy a Dél-Börzsönyben andezit alapkőzeten fordul elő a magyarföldi husáng, ami azonban tévedés. Ugyan a Börzsöny nagy részét vulkáni kőzetek építik fel, a magyarföldi husáng ottani termőhelyét hegylábperemi löszlepel borítja, s a faj ezen a löszön él, nem az andezit alapkőzetű talajokon. Mivel a lösz lepusztulásával megszűnne a husáng élőhelye is, ezért különösen aggasztó a muflon jelenléte ezeken a helyeken, hiszen a növényzet tarra rágásával megnövekszik az erózió, ami csökkenti a löszlepellel borított területek nagyságát, azaz a növény életterét.[8]

Legtöbbször sziklagyepekben, csekély záródású sziklaerdőkben, sziklacserjésekben fordul elő. A nagyobb árnyalást nem bírja. Termőhelyein (pl. a Bél-kőn, de a Tordai-hasadékban is) együtt fordul elő a Kárpátokból lehúzódott sziklai növényekkel éppúgy, mint egyes délies előfordulású, mediterrán jellegű növényfajokkal.[9]

Szaporodásbiológiája

szerkesztés

A szaporodás-képesség eléréséhez rendszerint több éves fejlődésére van szükség. Ez az időszak 3 évet tesz ki.[10] Virágzási ideje június-július, a termések július végére-augusztusra érnek be. A kifejlett, virágzásra képes növényeknek sem hoz mindegyike termést az adott évben még akkor sem, ha vadrágás nem veszélyezteti. Aszályos években csak a populáció egyharmada-egynegyede érlel termést, szélsőségesen aszályos években a termésérlelés teljesen elmaradhat.

Veszélyeztetettség, védelem

szerkesztés

A magyarföldi husángot az ember közvetlenül (tehát azáltal, hogy leszedné, gyűjtené) nem veszélyezteti, sokkal nagyobb veszélyt jelent termőhelyeinek tönkretétele a kőbányászat által, mint az a Bél-kőn hosszú éveken át gondot okozott. Másik, napjainkban ennél már súlyosabb problémát okozó veszélyeztető tényező a vadállomány, elsősorban a muflonállomány kártétele. Ez ellen jelenleg hatásos védelmet csak termőhelyeinek bekerítésével nyújthatunk. A gerecsei Pisznicén és a Börzsönyben is kerítéssel védekeznek a természetvédelmi szakemberek a vad kártétele ellen. A magyarföldi husáng Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250 000 Ft.

  1. Király, G., Ferakova, V., Mereďa, P., Hodálová, I. & Eliáš, P. 2011. Ferula sadleriana. In: IUCN 2013. IUCN Red List of Threatened Species. Hozzáférés 2013-08-08
  2. CSapody I.(1982):Védett növényeink Gondolat Kiadó Budapest p.:124-126.
  3. Tatár M. (1939): A pannóniai flóra endemikus fajai Acta Geobotanica Hungarica II/1. p.:97,125.
  4. Magyarföldi husáng (Ferula sadleriana ). termeszetvedelem.hu. (Hozzáférés: 2022. május 12.)
  5. Nyárádi E. GY.(1939): Memorii I. Enumeratia plancelor vasculare deu Cheia Turzii (A Tordai-hasadék növényzete) Bucuresti p.:180-182.
  6. https://termeszetvedelem.hu/_user/downloads/fajmegorzesi%20tervek/magyarf%C3%B6ldihus%C3%A1ng.pdf
  7. https://books.google.hu/books?id=rbQVAAAAYAAJ&pg=RA10-PA23&dq=%22Peucedanum+sibiricum%22#v=onepage&q=%22Peucedanum%20sibiricum%22&f=false
  8. Nagy József – Bérces Sándor – Békefi Andrásné – Békefi András – Barina Zoltán: Új ismeretek a nagymarosi Ferula sadleriana Ledeb. előfordulással kapcsolatban. In X. Aktuális Flóra- és Vegetációkutatás a Kárpát-medencében: Nemzetközi konferencia, Sopron, 2014. március 7–9. Szerkesztette: Schmidt Dávid – Kovács Miklós – Bartha Dénes. Sopron: Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőmérnöki Kar Növénytani és Természetvédelmi Intézet. 2014. 192–193. o.  
  9. Boros Á. (1940): A magyarföldi husáng (Ferula Sadleriana), hazánk bennszülött növénye és újabb termőhelye. Pótfüzetek a Természettudományi Közlönyhöz 1940. január-március, 229-232. o.
  10. Németh F. és Seregélyes T. (1981): Ne bántsd a virágot. OKTH Budapest p.:43.