Magyarkúti Béla

	Magyarkúti Béla
Született	1915
Elhunyt	1996 (80-81 évesen)
Foglalkozása	festőművész
	Sablon; Wikidata; Segítség;

Magyarkuti Béla (egyes forrásokban tévesen Magyarkúti Béla; fiatalkori művészneve Magyarkúthy Béla) (Nógrádverőce, 1915 – Verőce, 1996) magyar grafikusművész, meseillusztrátor. Sokoldalú művész volt, készített könyvillusztrációkat, akvarelleket, olajfestményeket. Sok képén megelevenednek annak a Verőcének a régmúlt hangulatai, ahol élt és amelynek később díszpolgára lett.^[1]

Életpályája

Magyarkuti Béla, Magulya Bélaként 1915-ben született Nógrádverőcén. A Bencúrfalva környéki palóc Magulya nevet később megváltoztatta, mert a lakóhelyéhez közeli Magyarkút nagyon közel állt a szívéhez. Tanulmányait az Újpesti Szakiskolában kezdte, itt sajátította el az asztalos mesterséget és a fafaragást, majd az Iparművészeti Szakiskolába került, ahol kerámiával foglalkozott. Közben jelentkezett az Országos Magyar Királyi Művészeti Iskolába, ahol 800 jelentkező közül bekerült a felvehető húsz közé. Tanulmányainak csúcspontját azonban a Képzőművészeti Akadémia jelentette, ahol Bernáth Aurél tanítványa lett.

Művészeti pályáját grafikus illusztrátorként kezdte. 1952-től a Híradó és Dokumentum Filmgyár, a Hunnia Filmstúdió, később pedig a Pannónia Filmstúdió munkatársa lett, ahol a kor legnagyobb művészeivel dolgozott.

Már a magyar rajzfilmkészítés születésénél jelen volt. Eleinte bábfilmekhez készített hátteret, majd a rajzfilmek, mesefilmek makettjeit tervezte és kivitelezte. Mint az egyik legjelentősebb hazai háttérfestő, elsősorban Nepp Józseffel dolgozott együtt. A Pannónia filmstúdió alkotójaként részt vett – többek között – a Szaffi, a Lúdas Matyi (egy év alatt készült el vele), a Hófehér (díszletét 500 háttérrel készítette), a Hugó, a víziló, a Dr. Bubó, és a Vuk című rajzfilmek elkészítésében.

A János vitéz és a Nagyidai cigányok illusztrálásáért komoly elismerésben részesült. Híresek La Fontaine meséi is.

Legkedvesebb volt számára Tompa Mihály: Virágének című alkotásának elkészítése. Sokoldalú munkásságát bizonyítják többek között a szokolyai, verőcei templomok festése, kerámiái, fafaragásai, reklámfilmjei is.

1952-től tagja volt a Művészeti Alapnak is. Három kiállítása közül az egyik 2013-ban Verőcén volt.