Magyarország helsinki nagykövetsége

diplomáciai képviselet, nagykövetség

Magyarország helsinki nagykövetsége (finnül: Unkarin suurlähetystö Helsinki, svédül: Ungerns ambassad i Helsingfors) a két ország kapcsolatainak kiemelt intézménye. Finnország és Magyarország 1920-ban ismerte el egymást, és vették fel a diplomáciai kapcsolatokat. Az 1920-as években még csak tiszteletbeli konzul működött Helsinkiben, majd 1928-tól lett követség, de az első tényleges követ kinevezésére 1934-ig kellett várni. Ezt követően az 1944 és 1949 közti időszak kivételével mindig volt követünk vagy nagykövetünk Finnországban. 2022-ben nagykövetünk Breuer Klára, a nagykövetség pedig Helsinki Kuusisaari nevű szigetén, a Kuusisaarenkuja 6 szám alatt található.

Magyarország helsinki nagykövetsége
Embassy of Hungary in Helsinki in summer.jpg
Rangja nagykövetség
Küldő ország Magyarország
Fogadó ország Finnország
Vezető Breuer Klára (2021. október – )
Beosztása magyar nagykövet Finnországban
Irányítószám 00340
Település Helsinki
Ellenkező képviselet Finnország budapesti nagykövetsége
Elhelyezkedése
Magyarország helsinki nagykövetsége (Helsinki)
Magyarország helsinki nagykövetsége
Magyarország helsinki nagykövetsége
Pozíció Helsinki térképén
é. sz. 60° 10′ 59″, k. h. 24° 51′ 28″Koordináták: é. sz. 60° 10′ 59″, k. h. 24° 51′ 28″
Magyarország helsinki nagykövetsége weboldala
EmbassyPages.com ID
A Wikimédia Commons tartalmaz Magyarország helsinki nagykövetsége témájú médiaállományokat.

TörténeteSzerkesztés

1920-ban[1] vette fel a diplomáciai kapcsolatokat a két ország, ezt megelőzően azonban a finnek már nagyon szorgalmazták a követségek kölcsönös megnyitását.[2] Kezdetben csak egy tiszteletbeli konzulátus működött Helsinkiben majd 1928. július 3-án a tallinni (akkor: Reval) m. kir. követséget átköltöztették Helsinkibe (akkor: Helsingfors), így ez a dátum az intézmény megnyitásának időpontja. Követségünk akkori címe Kirkkokatu 2., vagy Pohjoisranta 4. (saroképület volt),[3] és ez a cím szerepelt még 1942-ben is a Külügyi Évkönyvben.[4]

Az első diplomata azonban már korábban megkezdte működését Finnországban: Barcza György 1920-21-ben kezdetben Koppenhágából, később Stockholmból akkreditálva ügyvivői rangban képviselte Magyarországot.[5] Őt kászoni Bornemisza Gyula már követként váltotta, de még Stockholmból akkreditálva 1921-23 között. Az első követünk, aki Helsinkiben teljesített szolgálatot, Nemeskéri-Kiss Sándor volt; ő 1933-34-ben még mint ügyvivő, 1934-37 között azonban már követ volt, akkreditálva Észtországban, Lettországban és Litvániában.[6] A korszak utolsó követe marossolymosi Marosy Ferenc volt 1944. július 19-től.[7] 1944-ben véget ért a Finnország és Szovjetunió közti ún. folytatólagos háború, a békeszerződés értelmében Finnországnak szakítania kellett Németországgal és szövetségeseivel - így Magyarországgal is -,[8] ezért 1944. szeptember 20-án a finn-magyar diplomáciai kapcsolatok megszakadtak.

A második világháborút követően Finnországgal az elsők között vettük fel ismét a diplomáciai kapcsolatokat: a békeszerződést 1947. február 10-én írtuk alá, 1947. szeptember 10-én Szekfű Gyula moszkvai nagykövetünket akkreditálta a külügyminisztérium Finnországba. 1949-ig Magyarország moszkvai nagykövetsége mindenkori vezetője volt akkreditálva Finnországban. Münnich Ferenc lett az első követünk, aki ténylegesen a finn fővárosban foglalta el szolgálati helyét. 1960. március 1-től nagykövetségi rangra emelték az intézményt, első nagykövetünk Szipka József akkori követ lett, aki a diplomáciában szokatlanul hosszú ideig, 1954-től 1963-ig, kilenc éven keresztül töltötte be pozícióját.[9]

A nagykövetség jelenlegi épületét 1972-ban nyitották meg Kuusisaari szigetén.[10]

A nagykövetség alá tartozik a Finnországban működő öt tiszteletbeli konzulátus: Mariehamn, Joensuu, Oulu, Pori és Tampere városokban.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Finnország és Magyarország. Finnország budapesti nagykövetsége (2019) (Hozzáférés: 2019. júl. 27.)
  2. Országos magyar ünnepség Finnországban. A Nép, III. évf. 17. sz. (1921. máj. 22.) 7. o.
  3. A revali m. kir. követség átköltözése Helsingforsba. Külügyi Közlöny, 8. sz. (1928. júl. 28.) 57. o.
  4. Baross Drucker György (szerk): Külügyi Évkönyv. Budapest: M. kir. Külügyminisztérium. 1942. 133. o.  
  5. Diplomáciatörténet. Finnország budapesti nagykövetsége (2019) (Hozzáférés: 2019. júl. 27.)
  6. HIVATALOS RÉSZ. Budapesti Közlöny, 77. sz. (1934. ápr. 7.) 1. o.
  7. Áthelyezések. Külügyi Közlöny, 3. sz. (1944. szept. 15.) 17. o.
  8. Sz. Bíró Zoltán: Nehéz szomszédság: finn-szovjet kapcsolatok. História, XXXIV. évf. 7. sz. (2012) 37. o.
  9. Baráth Magdolna – Gecsényi Lajos: Főkonzulok, követek és nagykövetek: 1945–1990. Budapest: MTA BTK Történettudományi Intézet. 2015. 99. o. arch Hozzáférés: 2019. júl. 28.  
  10. Papp Rezső: A négy évtizedes váci Kalevala: Útiélmények. Pest Megyei Hírlap, XXII. évf. 122. sz. (1978. máj. 26.) 7. o.

ForrásokSzerkesztés

  • Barcza: Barcza György: Diplomata-emlékeim 1911–1945 I–II. Antal László (szerk); Bán D. András (jegyzetek, utószó); John Lukacs (bibliográfiai utószó). Budapest: Európa – História. 1994. = Extra Hungariam, ISBN 963 07 5657 9