Magyarország megyéi (1945–1950)

Magyarország az 1950-es megyerendezés előtt 25 megyére és 14 törvényhatósági jogú városra oszlott. A Trianoni békeszerződés több megyedarabkát hagyott hátra Magyarországból, amiket lehetetlen volt új megyének tekinteni. Ung vármegyéből például egyedül Záhony és Győröcske maradt meg. Ezért ezeket a töredékeket egy másik, kisebb területi veszteségeket szenvedő megyékhez csatolták. A 25 megye a következők voltak (zárójelben a székhelyük):

  • Abaúj (Szikszó)
  • Bács-Bodrog (Baja)
  • Baranya (Pécs)
  • Békés (Gyula)
  • Bihar (Berettyóújfalu)
  • Borsod-Gömör (Miskolc)
  • Csongrád (Szentes)
  • Csanád (Makó)
  • Fejér (Székesfehérvár)
  • Győr-Moson (Győr)
  • Hajdú (Debrecen)
  • Komárom-Esztergom (Esztergom)
  • Jász-Nagykun-Szolnok (Szolnok)
  • Heves (Eger)
  • Nógrád-Hont (Balassagyarmat)
  • Pest-Pilis-Solt-Kiskun (Budapest)
  • Somogy (Kaposvár)
  • Sopron (Sopron)
  • Szabolcs (Nyíregyháza)
  • Szatmár-Bereg (Mátészalka)
  • Tolna (Szekszárd)
  • Vas (Szombathely)
  • Veszprém (Veszprém)
  • Zala (Zalaegerszeg)
  • Zemplén (Sátoraljaújhely)


Baja, Békéscsaba, Debrecen, Győr, Hódmezővásárhely, Kaposvár, Kecskemét, Miskolc, Pécs, Sopron, Szeged, Székesfehérvár és Szombathely külön közigazgatási egységek voltak, mint Törvényhatósági jogú város.