Magyarországi Unitárius Egyház

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. május 24.

A Magyarországi Unitárius Egyház egy bejegyzett vallási közösség.[3] A Magyar Unitárius Egyház 2010-es döntéssel, 2012-ben jött létre, amikor az Erdélyi Unitárius Egyház egyesült a Magyarországi Unitárius Egyházzal, Kolozsvár központtal.[4] A romániai központú egyház Magyarországi Egyházkerülete a keresztény unitárius vallás hivatalos magyarországi képviselője.

Magyar Unitárius Egyház Magyarországi Egyházkerülete
A Magyar Unitárius Egyház címere
A Magyar Unitárius Egyház címere

Valláskereszténység
Felekezetunitárius
EredetReformáció (Magyar Unitárius Egyház)
Lelkészi vezetőKriza János
Tisztségepüspöki helynök, egyházi elnök
Nemlelkészi vezetőElekes Botond
Tisztségefőgondnok
Tagság6 541[1] (15 000[2])[forrás?]
Alapítva1968 (1568)
AlapítóDávid Ferenc
Ország Magyarország
Székhely1055 Budapest, Nagy Ignác u. 4.
Technikai szám0200

A Magyar Unitárius Egyház Magyarországi Egyházkerülete weboldala

Az egyházkerület címere a három dombon álló galamb, körülötte farkába harapó kígyó.

Története

szerkesztés

Az unitárius egyház alapítója Dávid Ferenc volt. Az Unitárius Egyház kezdetét 1568-tól, a lelkiismereti szabadságot a történelemben első ízben kimondó tordai országgyűléstől számítják. Az új hit hamarosan elterjedt Erdélyen kívül is, főleg Magyarország különböző részein.

A trianoni békeszerződés (1920) után az egyház többségét kitevő 8 esperesi kör Románia része lett. A kilencedik székhelye Budapest volt, melynek státusza sokáig átmeneti maradt. A Trianon utáni Magyarország területén maradt hívek ugyanis egészen 1968-ig továbbra is az erdélyi központú egyházi szervezethez tartoztak, s annak keretén belül egy püspöki helynök intézte a magyarországi ügyeket. Ekkor, a tordai országgyűlés négyszázadik évfordulóján megalakult az önálló magyarországi unitárius egyház. Ennek utolsó püspöke, Rázmány Csaba halála után megindultak az egyeztetések a két unitárius egyházrész szervezeti újraegyesítéséről, aminek eredményeként 2010. november 20-án a Magyarországi Unitárius Egyház Képviselő Tanácsa elfogadta az egység helyreállításáról szóló egyezményt.[5] Az egyházegyesítés jogilag az egységes Alaptörvény elfogadásával vált befejezetté.

A 2012. június 28-án Kolozsvárott elfogadott határozat értelmében a Magyarországi Unitárius Egyház és az Erdélyi Unitárius Egyház egyesülésével létrejött a Magyar Unitárius Egyház.[6]

Elterjedése

szerkesztés

Az egyházhoz 11 egyházközségben és 50 szórványban mintegy 15 000 hívő tartozik.[forrás?] Az egyházközségek egyetlen egyházkerületet alkotnak.

Egyházközségek

szerkesztés


Vezetőség

szerkesztés

A Magyar Unitárius Egyház Magyarországi Egyházkerületének vezetése a zsinat-presbiteri elv alapján az egyházköri közgyűlés hatásköre. Ennek elnöke a mindenkori püspöki vikárius (helynök) és az egyházkerületi főgondnok.

Püspökök

szerkesztés
Az erdélyi unitárius püspököket lásd itt: Erdélyi unitárius püspökök listája
Vezetők

1918 után Erdélyt Romániához csatolták. Lényegében csak 1945 után alakult ki önálló egyházi vezetés Magyarországon, választottak vezetőket:

Főgondnokok

szerkesztés
  • Homoródszentmártoni Biro Sámuel 1718–1721
  • Désfalvi Simon Mihály 1718–1723
  • Vargyasi Daniel Ferenc 1718–1747
  • Kénosi Sándor Gergely 1718–1728
  • Gidófalvi Gábor 1718–?
  • Bongardus János 1718–?
  • Teleki Ferenc 1718–?
  • Vargyasi Daniel Péter 1723–1741
  • Káli Kun István 1723–1736
  • Désfalvi Simon János 1732–1765
  • Szentiványi Henter János 1747–1752
  • Petrichevich Horváth Boldizsár 1753–1778
  • Árkosi Benkő Rafay 1753–1761
  • Árkosi Benkő Ferenc 1761–1771
  • Ürmösi Maurer Sámuel 1771–1786
  • Petrichevich Horváth Ferenc 1778–1804
  • Ürmösi Maurer László 1786–1789
  • Toroczkai Mihály 1789–1802
  • Vargyasi Daniel Elek 1802–1812
  • Petrichevich Horváth Miklós 1805–1814
  • S. Szentiványi Sámuel 1811–1817
  • Petrichevich Horváth Károly 1815–1830
  • Vargyasi Daniel Elek 1820–1848
  • Augusztinovics Pál 1832–1837
  • Káli Nagy Elek 1854–1878
  • Harczói Gálfalvi Imre 1862–1875
  • Vargyasi Daniel Gábor 1876–1905
  • Laborfalvi dr. Berde Áron 1876–1905
  • Petrichevich Horváth Kálmán 1892–1925
  • Nagyfalusi Fekete Gábor 1907–1917
  • Árkosi Ferenczy Géza 1920-1938
  • Dr. Szent-Iványi József 1925–1938
  • Dr. Gál Miklós 1938–1951
  • Dr. Elekes Domonkos 1938–1941
  • Dr. Gelei József 1941–1945
  • Dr. Mikó Lőrincz 1946–1952
  • Ferencz József 1953–1968
  • Kereki András 1953–1968
  • Kelemen Lajos 1960–1963
  • Dr. Mikó Imre 1964–1968, 1975–1977
  • Székely János 1970–1975
  • Dr. Barabássy László 1969–1991
  • Dr. Gyarmathy Árpád 1978–1989
  • Jenei Dezső 1990–1996
  • Gálfalvi Sándor 1992-1996
  • Dr. Szabó Pál 1996-2000
  • Balogh Ferenc 2000–2002
  • Dr. Kisgyörgy Árpád 2000–2003
  • Kolumbán Gábor 2003–2009
  • dr. Máthé Dénes 2003–2015
  • Csáka József 2009–2015
  • Farkas Emőd 2015–
  • Boros János 2015–

Trianon után Erdélyt Romániához csatolták. 1945 után kialakult az önálló egyházi vezetés Magyarországon. Így Magyarországon azóta főgondnokot is választottak:

  • Daniel Gábor, világi elnök 1902–1919
  • Hajós Béla 1923–1957
  • Vargyasi Daniel Gábor 19??–1957
  • Gál Jenő 1947–1961
  • Imre Dénes 1947–1975
  • Gálfalvi István 1957–19??
  • Ferencz József 1957–1971 (utána püspök 1971–1988)
  • Bartók Béla ifj. 1971–1994
  • Gyarmathy László 1971–1992
  • Kiss József 1982–1983
  • Murvay Sámuel 1994–2001
  • Mikó István 2001–2005
  • Elekes Botond 2005–

Főjegyzők

szerkesztés
  • Dési György 1591
  • Székesfejérvári Mátyás 1594–1606
  • Ajtai Balás 1630
  • Kolosi István 1640–1648
  • Ajtai Balás 1652–1657
  • Désfalvi Miklós 1657–1661
  • N. S. Koncz Boldizsár 1661–1663
  • Kövendi Nagy Mihály 1663–1667
  • Ajtai Mihály 1667–1668
  • Pauli István 1668–1669
  • Kövendi Mihály 1671
  • B. Bedő Pál 1687
  • Ajtai Mihály 1689
  • Pálfi Sigmond 1707–1724
  • Szentábrahámi L. Mihály 1724. április 7.–1737
  • Kövendi János 1754
  • S. Szentkirályi Agh István 1758-ig
  • Pálfi Beniámin 1768
  • Kovácsi Tamás 1771 alatta aljegyző Abrudbányai Nagy Mihály
  • Lázár István 1776
  • Pákei Jósef 1786
  • Nagy Sigmond 1802
  • Fűzi János 1812
  • Molnos Dávid 1832
  • O-tordai Székely Miklós 1836
  • Ar. Rákosi Székely Sándor 1838

"A magyarság számára talán a legszomorúbb, hogy az egyetlen magyar alapítású egyház, az Erdélyben a XVI. században született unitárius – amely humanizmusával, a vallásszabadság 1568-ban kimondott törvényesítésével és haladó szellemével kiemelkedő lehetne – állandó szálka volt a többi keresztény felekezet szemében. Ez gyakran ma is tapasztalható. Kis létszámuk miatt igen sokan nem is ismerik őket, és az időnként nyilvánosságra kerülő híradásokat idegenkedve vagy értetlenül fogadják." – Bartók Béla

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés

Hivatkozások

szerkesztés
  1. 2001-es népszámlálási adat
  2. a felekezet saját becslése
  3. Vámhivatal, Nemzeti Adó-és: Technikai számmal rendelkezők (magyar nyelven). Nemzeti Adó- és Vámhivatal. (Hozzáférés: 2023. október 1.)
  4. A Magyarországi Unitárius Egyház Elnökségének közleménye. os.mti.hu. MTI (2010. november 22.)
  5. A Magyarországi Unitárius Egyház Elnökségének közleménye. [2012. november 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 28.)
  6. Archivált másolat. [2012. augusztus 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 20.)

További információk

szerkesztés
  • Magyarországi unitárius portál
  • Székely Mózes fejedelemről
  • Kelemen Miklós: Unitárius kislexikon; METEM, Budapest, 1999 (METEM-könyvek)
  • Egy az Isten. Magyarországi Unitárius Egyház; szerk. Rázmány Csaba; Heltai Gáspár Kft., Budapest, 2005
  • A Magyarországi Unitárius Egyház Levéltára. Fondjegyzék. Repertórium; összeáll. Szigetvári Gyuláné; Magyarországi Unitárius Egyház, Budapest, 2008
  • Négyszáznegyven év. 1568–2008. Az Unitárius Egyház alapításának négyszáznegyvenedik évfordulóján; szerk. Szabó Árpád; Erdélyi Unitárius Egyház, Kolozsvár, 2008
  • Kovács Sándor: Unitárius egyháztörténet; Protestáns Teológiai Intézet, Kolozsvár, 2009
  • Kovács Sándor: Angolszász-magyar unitárius érintkezések a 19. században; Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 2011 (Erdélyi tudományos füzetek)