Főmenü megnyitása

Majláth Gusztáv Károly

erdélyi római katolikus püspök, főrend, címzetes érsek

Gróf székhelyi Majláth Gusztáv Károly (Bakóca, 1864. szeptember 24.Budapest, 1940. március 18.) erdélyi (1932-től gyulafehérvári) püspök, főrend, címzetes érsek.[3]

Majláth Gusztáv Károly
Majláth Gusztáv Károly.jpg
Született 1864. szeptember 24.
Bakóca
Elhunyt 1940. március 18. (75 évesen)[1]
Budapest
Állampolgársága magyar
SzüleiMailáth György
Foglalkozása katolikus pap
Tisztség
  • megyéspüspök
  • katolikus érsek
Kitüntetései díszdoktor (1897)[2]
Sírhely
erdélyi (gyulafehérvári) püspök
Vallása római katolikus egyház
Pappá szentelés 1887. október 6.
Esztergom
Püspökké szentelés 1897. május 1.
Budapest, Mátyás-templom
Szentelők

Hivatal erdélyi koadjutor püspök
Hivatali idő 1897

Hivatal erdélyi (1932-től gyulafehérvári) püspök
Hivatali idő 1897–1938
Elődje Lönhart Ferenc
Utódja Vorbuchner Adolf
Szentelt püspökök
Mikes János1912. január 7.
Társszentelt püspökök
Balás Lajos1905. december 21.
Prohászka Ottokár1905. december 21.
Zichy Gyula1905. december 21.
Rott Nándor1917. szeptember 23.
Pacha Ágoston1927. május 15.
Fiedler István1930. december 8.
A Wikimédia Commons tartalmaz Majláth Gusztáv Károly témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

PályafutásaSzerkesztés

Az előkelő nemesi származású székhelyi Majláth család sarja. Majláth György (1818–1883) főtárnokmester, udvari kancellár, országbíró[3] és báró Prandau-Hilleprand Stefánia (1832–1914) fia volt. A pécsi ciszterci gimnáziumban érettségizett, Strasbourgban jogot tanult, majd Budapesten és Bécsben, a Pázmáneumban teológiát. Esztergomban szentelték pappá 1887. október 6-án.[3]

Pappá szentelése után az Esztergomi Szeminárium prefektusaként szolgált, majd 1894-től Komáromban volt plébános. Új iskolát építtetett, megalapította a katolikus legényegyletet. Tagja volt a Regnum Marianumnak is.[3]

Püspöki pályafutásaSzerkesztés

1897. január 28-án martyropolisi címzetes püspökké és erdélyi koadjutor püspökké nevezték ki Lönhart Ferenc mellé; XIII. Leó pápa július 1-jén erősítette meg. Május 1-jén a budapesti Mátyás-templomban szentelte püspökké Császka György kalocsai érsek.[3] Lönhart halála után még ugyanebben az évben megyés püspök lett Gyulafehérvárott.

Sokat tett a szegények érdekében, különösen a közbirtokosság intézményének felszámolása nyomán nyomorba süllyedő falusi székelyekért; keresztényszociális gazdasági egyesületek létrehozását szorgalmazta. Nagy figyelmet szentelt az oktatásnak és nevelésnek. Magánvagyonából és papi jövedelméből tanulmányi segélyeket osztott, támogatta az iskolákat és ifjúsági lapok megjelenését. Magán és püspöki jövedelméből főleg a középiskolákat vette gondjaiba, melyekben a jövő vezető rétege nevelkedett. Gyulafehérváron és Csíksomlyón lelkigyakorlatokat rendszeresített papok és tanítók számára. 1913. július 710. között egyházmegyei zsinatot tartott Gyulafehérváron; az egyházközségeket püspöksége alatt többször, a városi plébániákat szinte évente meglátogatta.[3]

1919-ben mozgási szabadságát korlátozták: megtiltották, hogy lakását elhagyja, és látogatókat fogadjon. 1925-ben a kisebbségi egyezmény állandó megsértése miatt a protestáns egyházak képviselőivel együtt panasszal fordult a Nemzetek Szövetségéhez.[3] Amikor Románia diplomáciai kapcsolatba lépett a Szentszékkel, a román kormány olyan követeléseket fogalmazott meg, amelyek hátrányosan érintették volna az erdélyi magyar hívőket (például Székelyföld egy részét a bukaresti egyházmegyéhez akarták rendelni.[4]). Ezért Majláth püspök – Glattfelder Gyula csanádi püspökkel és Raymund Netzhammer bukaresti érsekkel együtt tiltakozást fogalmaztak meg. Az 1927-es romániai konkordátum szerint az egyházmegyét újjáalapították Gyulafehérvári egyházmegye néven. A román hatóságokkal állandó harcban állt az Erdélyi Római Katolikus Státus jogaiért és a magyar iskolákért.[3]

1935 novemberétől haláláig Budapesten ápolták, ezért 1936-ban egészségi okokból visszavonult hivatalától; ekkor Vorbuchner Adolfot nevezték ki mellé koadjutor püspökké. 1938 áprilisában lemondott a püspökségről; május 28-án XI. Piusz pápa szoteropoliszi címzetes érsekké nevezte ki.[3]

A Regnum Marianum templomban temették el. A templom 1951-ben történt lerombolásakor földi maradványait titokban az egyetemi templomba vitték át.[3]

MűveiSzerkesztés

  • Majláth Gusztáv Károly gróf erdélyi püspök beszéde. Elmondotta a római katolikus státusgyűlésen 1902. XI. 13-án. Hely nélkül, 1902[3]

EmlékezeteSzerkesztés

  • A csíkszeredai Márton Áron Főgimnáziumban két szobra is áll: gipszből készült mellszobra az iskola második emeleti feljárójánál, míg bronzszobra az iskola bejárata előtt látható. A gimnázium emlékcsarnokában márványtábla is hirdeti emlékét.
  • Csíkszereda városában tér viseli nevét.

JegyzetekSzerkesztés

  1. http://geschichte.univie.ac.at/en/persons/gusztav-karoly-szekhelyi-grof-mailath, Gusztáv Károly Székhelyi gróf Mailáth, 2017. október 9.
  2. http://geschichte.univie.ac.at/en/persons/gusztav-karoly-szekhelyi-grof-mailath
  3. a b c d e f g h i j k Magyar katolikus lexikon X. (Oltal–Pneu). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2005.  
  4. Marton József – Jakabffy Tamás: Az erdélyi katolicizmus századai, Gloria Kiadó, Kolozsvár, 1999, ISBN 973-9203-48-5

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Archbishop Gusztáv Károly Majláth, Catholic-Hierarchy (angol)
  • Bíró Vencel: Székhelyi gr. Mailáth G. Károly. Kolozsvár, 1940
  • Erdélyi katolikus nagyok. Szerk. Bíró Vencel, Boros Fortunát. Kolozsvár, Szent Bonaventura könyvnyomda, 1941
  • Beke Margit: Az esztergomi (esztergom-budapesti) főegyházmegye papsága 1892–2006. Bp., Szent István Társulat, 2008
  • Incze Dénes: Erdély katolikus nagyjai. Tusnádfürdő, [Szerző], 2003
  • Erdélyi lexikon. Szerk. Osváth Kálmán. Oradea-Nagyvárad, Szabadsajtó Könyv- és Lapkiadó Rt., 1928
  • Balogh Margit-Gergely Jenő: Egyházak az újkori Magyarországon 1790–1992. Bp., História – MTA Történettudományi Intézete, 1996. (História könyvtár. Kronológiák, adattárak 4.)
  • Ferenczi Sándor: A gyulafehérvári (erdélyi) főegyházmegye történeti névtára. Bp.-Kolozsvár, Szent István Társulat-Verbum, 2009
  • Gudenus János József: A magyarországi főnemesség XX. századi genealógiája. Bp., 1990–1999
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939–2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János
  • Három évtized története életrajzokban. Szerk. Gellért Imre és Madarász Elemér. Bp., Európa Irodalmi és Nyomdai Rt., [1932]
  • Kempelen Béla: Magyar nemes családok. Bp., Grill Károly Könyvkiadóvállalata, 1911–1932
  • Magyar politikai lexikon. Szerk. T. Boros László. Bp., Európa Irodalmi és Nyomdai Rt., 1929
  • A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1-16 k. (17-18. pótk. Szerk. Bokor József). Bp., Pallas-Révai, 1893–1904
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996–
  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.   Bp., 1891–1914. Hornyánszky Viktor
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub


Előde:
Lönhart Ferenc
Erdélyi katolikus püspök
1897–1938
Utóda:
Vorbuchner Adolf