Majláthfalva

Majláthfalva (románul Mailat) falu Romániában, Arad megyében, a bánsági részen. Vinga és Fönlak között nyugatra a Harangod folyó bal partján.

Majláthfalva (Mailat)
Közigazgatás
Ország	Románia
Fejlesztési régió	Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Arad
Rang	falu
Községközpont	Vinga
Irányítószám	317401
SIRUTA-kód	12661
Népesség
Népesség	988 fő (2011. okt. 31.)
Magyar lakosság	829 (2011)
Földrajzi adatok
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Majláthfalva Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 02′ 29″, k. h. 21° 06′ 19″46.041388888889, 21.105277777778
Sablon • Wikidata • Segítség

Fekvése

1819-ben temesközi (bánsági) és Csanád vármegyei gazdák és dohánykertész családok alapították a községet a Harangod folyó bal partján. A hely már lakott volt, Túregyháza de Serfesd elnevezés is előfordult. Vinga és Fönlak községek között nyugatra fekszik. A községtől délkeletre voltak a Bezdán-, Szőke-, Sörös- és a gróf Woracziczky-tanyák. A lakosok a rokonságot sokáig fenntartották a bánáti szajáni, magyarcsernyei és a Csanád vármegyei szőregi és makói rokonokkal. Szomszédos falvak: Monostor, Fönlak (Fönlaki vár), Szentpéter (Németszentpéter), Zádorlak, Kétfél, Vinga, Ság (Mezőság) III.Károly király rendelkezett aprotestánsok kitelepitéséröl házaikból.

Nevének eredete

A község a nevét gróf Mailáth György országbíró (1786–1861) emlékezetére kapta a Majláthfalva hivatalos nevet. A földet báró Izdenczy József földbirtokostól bérelték, később örököse gróf Woracziczky János lett a földbirtokos. A környező községek léteztek már a középkorban, nevük ma is ugyanaz, a pápai tized jegyzékekben megtalálhatóak, a régi földbirtokosok nevei is

Története.

A jozefiniánus térkép Bánátról, 1769-72.

A Temesközből, a Maros bal oldaláról, 1716. évben a török harc nélkül kivonult. Temesváron 100 szekeret is kaptak a törökök a császáriaktól, hogy Belgrádig menjenek. Véget ért a török hódoltság. Temesköz a császári hadsereg parancsnoksága alatt maradt még 60 évig, végrehajtották a németek betelepítését, általában az őshonos lakosság falvaiba. A temesközi magyar földbirtokosok földjeit elvették, egy részét a telepeseknek adták: 24 hold szántót 6 hold kaszálót-legelőt, szekeret és igavonó állatokat, útiköltséget és 10 év adómentességet és kiürített házat telket. 1781.ben a magyar nagybirtokokat a császári kamara eladta, adtak hozzá magyar honosítást és grófi címet. 1778-ban a Temesközt (Bánság) visszasorolták a magyarországi közigazgatásba. A Mercy gróf Temesköz katonai parancsnoka által végrehajtott lakás és lakossági összeírás 1723–25 a temesközi őshonos lakosság száma nem egyezik a térképen feltüntetett házak számával. Majláthfalva mellett Vinga, Monostor, Túregyháza falvak lakatlan helyként van beírva. A korabeli katonai térképek mára nyilvánosak a weben is. A térképeken láthatók a községek régi házai, a térkép több házat mutat mint az összeírás. Sűrűn lakott, árvízmentes terület, a föld fekete humusz. Nyomás gazdálkodást folytattak azaz nagyobb részben művelt terület, a többi legelő. Varjas átlagos falu 150 főt tartott a török nyilvántartás. Szatmárba a katolikus németek betelepítésekor az őshonos magyar lakosság helyben maradt, a Temesközben nem maradhattak, házaikba német és havasalföldi telepeseket költöztettek be. Az őshonos lakosok pusztákon, uradalmi birtokok szálláshelyein húzták meg magukat, A török hódoltság alatt a keresztények vallás gyakorlását megengedték.A magyarok nagy részben a református valláson voltak a 16. századtól. A „szaladás” a majláthfalviaknak szomorú emlék, úgy mesélik, hogy 1849 februárjában rájuk tört a szomszéd falu, Kétfél szerb lakossága. Pécskára a Maroson túlra menekültek, az írott valóság az hogy az ellenforradalmárok kényszerítették a magyar falvak népét Bánát elhagyására. Tavasszal tértek vissza a kifosztott, felperzselt falvakba. 1849-ben a szabadságharc letörése után Ferenc József császár a Temesközt szerb Bánátra (Banat) nevezi át, a bán tisztséget a császár magának tartotta meg. A köznyelvben mára Bánság /Banat/ a használatos. 1857-ben népszámlálást tartottak (a szerbek szervezésében) Bánátban, lakossága nemzetiség szerint: szerb 431 863, magyar 383 522, román 372 060, német 324 609. Csanád várát és a várost az egykori ősi püspökséget és Fönlak várát a Maros folyó bal partján jó állapota ellenére a törökök kivonulása után (1716) a Habsburg katonaság lerombolta, gróf Eotlingen császári tanácsnok vezetésével, mérnökök tisztek irányításával. A csanádi püspökség ősi köveit széthordták. Fönnmaradt azonban az őshonos lakosság a maros mindkét oldalán, az ő-ző nyelvjárást beszélők. Majláthfalva lakossága szintén e nyelvjáráshoz tartozik. A Habsburg Katonai hatalom alatt 60 évig, 1778-ig magyarokat kitiltották a Bánságból, a császáriak katonai területként tartották mig eladták, földjeit, bányáit.

1879-ben épült a falu római katolikus temploma. 1900-ban a településnek megközelítőleg 2400 lakosa volt, és község rangra emelkedett.

Az elkövetkező évtizedek a dolgos lakosság és a jó termő fekete föld gazdagodást hozott és békességet a sokszínű lakosságnak. Majláthfalván 1878. augusztus 15-én Mária napján fölszentelték az új katolikus templomot, ez a búcsú napja. Elkészül az új iskola kollégiummal, községháza, téglajárdát raktak minden utcába. A községben Gazda kör, Hangya szövetkezet, négy vendéglő működött. Minden szükséges mesterségben volt mesterember. 1910-ben Majláthfalva lakossága 2400 fő. Temes vármegyéhez tartozott 1920-ig, majd a trianoni békeszerződés következtében a falu román fennhatóság alá került.

A világháború a fejlődést megakasztotta, de a békességet is. 1920 után Bánát nagyobb részét Romániához csatolták. A két világháború Bánát lakosságának kicserélődését hozta magával, ma a lakosság 2/3-a nem Bánátban született. Majláthfalva szomszéd falvainak német lakossága – amint a többi bánáti német lakos is a 20. századi kálváriájuk során – kitelepült, vagy kitelepítették őket; a teljes kitelepülésük a 20. század végére befejeződött. 1965-ig Temes megyéhez tartozott majd 1965-ben Arad megyéhez lett csatolva.

Lakói

Dohánykertészek

Vállalkozói rátermettséget és kitartó munkát igényelt a szerződött dohánykertészet, de egyben kitörést is a gyarapodásra. A Csanádi Egyházmegye népe a Tisza és a Maros mindkét oldalán sokáig művelte ezt a foglalkozást. Őshonosok ezen a vidéken. Majláthfalva lakossága nem államilag telepített, mint a volt szomszédos sváb falvak, akik idegenből jöttek, ingyen földet és kiürített házat kaptak. A majláthfalviak maguk bérelték a földbirtokostól a földet több évre dohány, búza kukorica termesztésre. A házak úgy épültek, hogy 1-2 szakaszos dohánypajtát is magukba foglaltak. 1851-től a dohány állami monopólium lett. A dohányfinánc, állami alkalmazott, a határban évente kimérte a területet. A kertészeket állami dohánymaggal ellátta, felügyelte a melegágyas palántanevelést, kiültetést, a gondos kapálást, a levelek érettségét szedésre. A dohányleveleket felfűzték, a dohánytűvel madzagra húzták, a két végére faágból készített kuka (kampó) volt kötve, így akasztották a szergyiára a pajtában szárításra. A finánc ellenőrizte a mennyiséget, minőséget. Késő ősszel végezték a válogatást, csomózást, bálázást, majd következett a mázsálás, a dohány kifizetése. Szokás volt a gyerekeknek cukorkát, fügét és narancsot hozni a városból. A környező falvakat is Majláthfalva látta el jó vágott dohánnyal, ezt már profi kupecek intézték éjjel. A büntetés nagy volt. Később a román állam úgy védekezett, hogy nem árusítottak cigarettapapírt, ez is csempész árú lett, Magyarországról hozták.

Paprikakertészek

A 20. század második felében sokan áttértek a kalocsaihoz hasonló piros paprika termelésére. Majláthfalva lett az őrölt pirospaprikával Erdély ellátója, Székelyföldtől Nagybányáig ismerték, Temesváron állandó árusító hely volt. Mint háztájit termelték, elmunkálása hasonlított a dohányra, a melegágyas palántaneveléssel kezdődött, a csöves paprikát is felfűzve szárították. A magot saját maguk válogatták, mondhatjuk, hogy van majláthfalvi fajta. Őrlésével is többen foglalkoztak, úgyszintén az értékesítésével. A majláthfalvi őrölt pirospaprika márkanév lett.

Településrészek

Halastó

Mára a környékbeliek és az aradi és temesvári pecázók kedvelt helye. A hatvanas években a kollektív gazdaság (tsz.) Szilágyi mérnök szorgalmazására a falu mellett a Harangod folyóra gátat épített, több hektárnyi halastó keletkezett.

Községközpont: Vinga

Vinga, Majláthfalva és Monostor egy községet alkot. 1965 óta Arad megyéhez tartozik. A nagy bánáti demográfiai változás Vingát a volt járási székhelyet sem kerülte el. A 20. század elején a katolikus lakosság volt többségben, bolgárok, magyarok, németek, románok lakták a községet. Vinga központjában a kiépült tér 1892-ben nyugati oldalán megépült a neogótikus járási székház. A délre néző oldalon épült fel az impozáns, neogótikus 62 m magas kéttornyú katolikus templom, belül magyar szentek, itt állították fel Szent István szobrát is. A tér közepén áll Bánát legnagyobb szentháromság szoborcsoportja. A millennium alkalmából, állami költségen történt a nagy építkezés a temesvári Csanádi Katolikus Püspökség gondnoksága alatt. Fölszentelték 1892-ben, építészmérnök: Reiter Eduárd. 1903-ban mindhárom község katolikus hívőinek üdvözülésére felépült a Szentkút kápolna és keresztút-kálvária az ún. Szentkút forrásnál.

Mára Vinga község lakossága több mint 6000 fő, ebből 54 százalék román, 20 százalék magyar, 10 százalék roma, 5,4 százalék bolgár.

Testvértelepülései

• Mauves, Franciaország
• Mezőkovácsháza, Magyarország

Jegyzetek

Források

• banaterra.eu Majláthfalva.oszk.hu
• Erdély Története 1988. B
• 1914. évi XXVI. törvény.
• Erdélyi Tudományos Füzetek 1935. 76. sz.
• Gróf Mercy katonai parancsnok által elrendelt összeírás 1723-25 a kiürített falvakról (Colonizarile habsburgice in Banat Aurel Tinta 1972 Ed. Facla.)
• Kiss Gábor Erdélyi várak és várkastélyok. Panoráma kiadó
• Magyar katolikus lexikon

További információk

• https://web.archive.org/web/20150923182856/http://www.banaterra.eu/magyar/M/majlatfalva.htm
• http://mek.oszk.hu/00000/00060/html/067/pc006746.html#1
• http://mek.oszk.hu/09500/09536/html/0022/6.html
• http://lexikon.katolikus.hu/T/Temesköz.html