Főmenü megnyitása

Major-Zala Lajos (eredeti neve: Major Lajos) (Kislakos[1]/Kerkateskánd,[2] 1930. január 1.Svájc, 2006. március 2.) magyar költő.

Major-Zala Lajos
Élete
Született 1930. január 1.
Kislakos / Kerkateskánd
Elhunyt 2006. március 2. (76 évesen)
Svájc
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) vers

ÉletpályájaSzerkesztés

1948-ban érettségizett Nagykanizsán. 1949-től Svájcban élt, ahol egy gyógyszergyár külszolgálatának vezetője volt. Egyetemi tanulmányait 1951-1957 között a freiburgi egyetemen és a Sorbonne-on folytatta francia és német irodalom, valamint gyógypedagógia szakon. 1956-tól jelentek meg művei. 1960-tól orvoslátogatóként dolgozott. Versköteteinek többségét a müncheni Aurora Kiadó adta közre.

MűveiSzerkesztés

  • Hová (versek, 1957)
  • Ötödik síp (versek, 1967)
  • Fémember az áramkörben (versek, 1969)
  • Imátlan ima (versek, 1971)
  • Csonton virág (versek, 1972, franciául: 1974)
  • Rontásbontó (versek, 1975)
  • Requiem d'amour (versek, 1975)
  • Katarzis (versek, 1976)
  • Purificatious (1977)
  • Falak mögül, falak mögé. 56 levél (versek, 1977, franciául: 1978)
  • Támadj föl, Édes! (versek, 1981, franciául: 1982)
  • Énekek Éneke (versek, 1982)
  • Ajsa (meseregény, 1983)
  • Leszámolás (versek, 1984)
  • Sursum corda (versek, 1989)
  • Játsszunk szerelmet. Válogatott szerelmes versek (válogatott versek, 1989)
  • Betűk homokon (versek, 1994)
  • Láttál tündérrózsát becsukódva? (oratórium, 1994)
  • Magyaur himnusz (versek, 1995)
  • E(z)–ur–ópa (versek, 1996)
  • Szerelmi vallomás. Emberi(n)ség: multináci globikultik (versek, 1997)
  • Elveszett győzelem (naplóregény, 1999)
  • Hogy hívnak Ember? Új versek; Árgus–SMIKK, Székesfehérvár–Hévíz–Zürich, 2000
  • Testamentum. Haza a magasban: akasztófakötélen. Verses e-mail regény 15 villámfejezetben; Aurora, München, 2004
  • Bolygó magyar. Válogatott versek; szerk. Bokányi Péter; Csokonai Vitéz Mihály Irodalmi és Művészeti Társaság, Hévíz, 2011

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés