Malcolm Sargent
Sir Harold Malcolm Watts Sargent (Ashford, Anglia, 1895. április 29. – Anglia, 1967. október 3.) angol karmester, orgonista, zeneszerző. A jelentős angol zenekarok vezetése mellett – Hallé Zenekar, Londoni Filharmonikus Zenekar, BBC Szimfonikus Zenekar, Royal Filharmonikus Zenekar - Angliában a vokális zene kiemelkedő személyisége volt.[7]
| Malcolm Sargent | |
 | |
| Született | Harold Malcolm Watts Sargent 1895. április 29.[1][2][3][4][5] Ashford |
| Elhunyt | 1967. október 3. (72 évesen)[1][2][3][4][5] London |
| Állampolgársága | brit |
| Házastársa | Eileen Laura Harding Horne (1923–1967)[6] |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
| Kitüntetései |
|
| Halál oka | hasnyálmirigyrák |
| Sírhelye | Stamford |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Malcolm Sargent témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete
szerkesztésSargent 16 évesen orgonistaként szerzett diplomát (Royal College of Organists), pályája kezdetén Leicestershireben a St. Mary's Church, Melton Mowbray templom orgonistája,[8] majd huszonévesen Anglia legfiatalabb doktori fokozattal rendelkező zenésze lett.[7]
Robert Mayer gyerek koncertjeinek vezető karmestere, majd 1929-ben a Courtauld-Sargent népszerű koncertek létrehozója. Számos angol opera társulatnál karmester (British National Opera Company, D'Oyly Carte Opera Company).
Sir Thomas Beecham felkérésére 1932-ben részt vett a Londoni Filharmonikus Zenekar felállításában, az angol zenekaroknál törekedett egy magasabb zenei színvonal elérésére, melyet egy 1936-ban készült interjújában meg is fogalmazott.[9]
A II. világháború kitörésekor Ausztráliában tartózkodott, az ausztrál rádiótól (Australian Broadcasting Corporation) kapott ajánlatot visszautasította, inkább visszatért Angliába és elvállalta Manchesterben a Hallé Zenekar vezető posztját (1939 – 1942). Nem csak a koncert pódiumok ismert karmestere volt, de a BBC rádió népszerű talk show-inak szereplője is.
1945-ben Arturo Toscanini felkérésére az NBC Szimfonikus Zenekarral négy koncertet adott New Yorkban, főleg angol zeneszerzők műveivel a programon, a koncerten Walton Brácsaversenyének szólistája William Primrose volt, Elgar Hegedűversenyét Yehudi Menuhin játszotta.[10]
A londoni promenád hangversenyek alapítója, Henry Wood halála után 1948-ban átvette a BBC által irányított fesztivál vezetését és vezetője maradt 1967-ben bekövetkezett haláláig. 1950-től a nyugdíjba került Sir Adrian Boult után a BBC Szimfonikus Zenekar vezetője lett, a BBC zenei vezetői és a zenekar tagjai is néha nehezen fogadták az angol gentlemant megtestesítő Sir Adrian Boult után Malcolm Sargent személyiségét, Sargent a zenekar vezető karmestere maradt 1957-ig.
Sargent az angliai koncertek mellett két koncert turnén vett részt Dél-Amerikában, valamint 1950-ben Buenos Airesben, Montevideóban, Rio de Janeiróban és Santiagoban koncertezett. Az 1960-as években a majdnem feloszlatott Royal Filharmonikus Zenekart segítette fennmaradásában.[11]
Sir Malcolm Sargent 72 éves korában halt meg. Halála előtt két héttel még megjelent a BBC Promson, utódjától Colin Davistől átvéve a karmesteri pálcát és vezényelt a Proms záró koncertjén.[12]
Díjai
szerkesztés1947-ben Sargent megkapta a lovagi címet, több egyetem díszdoktorává választották (Oxford, Liverpool, Royal Academy of Music) és 1959-ben az egyik legjelentősebb angol zenei díjat, a Royal Philharmonic Society Arany medálját adományozták Sir Malcolm Sargentnek.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 4.)
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ p43790.htm#i437896, 2020. augusztus 7.
- ↑ a b Malcolm Sargent, Encyclopedia Britannica
- ↑ Aldous, p. 18
- ↑ Aldous, p. 83
- ↑ "SARGENT CONDUCTS FIRST TIME IN U.S.; Englishman Leads NBC Group in Lusty Reading of Elgar's 'Cockaigne' Overture", COLIN DOWNES, 1945. február 19. The New York Times
- ↑ Reid, pp. 433–34
- ↑ Aldous, p. 239-45
Források
szerkesztés- Aldous, Richard. Tunes of Glory: The Life of Malcolm Sargent. London: Hutchinson (2001). ISBN 0091801311
- Ayre, Leslie. The Gilbert & Sullivan Companion. London: W H Allen (1972). ISBN 0396066348
- Briggs, Asa. The History of Broadcasting in the United Kingdom. Oxford: Oxford University Press (1995). ISBN 0192129678
- Cox, David. The Henry Wood Proms. London: BBC (1980). ISBN 0563176970
- Hart-Davis, Rupert, (ed). The Lyttelton Hart-Davis Letters. London: John Murray (1981). ISBN 0719542901
- Kennedy, Michael. Portrait of Walton. Oxford: Oxford University Press (1989). ISBN 0193154188
- Lebrecht, Norman. The Maestro Myth: Great Conductors in Pursuit of Power, second, New York: Citadel Press (2001). ISBN 0806520884
- March, Ivan (ed). Penguin Guide to CDs. London: Penguin (2005). ISBN 0141022620
- Moore, Jerrold Northrop. Philharmonic. London: Hutchinson (1982). ISBN 0091473004
- Morrison, Richard. Orchestra. London: Faber and Faber (2004). ISBN 057121584X
- Orga, Ates. The Proms. Newton Abbot, London: David & Charles (1974). ISBN 0715366793
- Reid, Charles. Malcolm Sargent: a biography. London: Hamish Hamilton Ltd. (1968). ISBN 0241913160
- Sargent, Malcolm. The Outline of Music. London: Arco Publishing (1962). OCLC 401043
- Shore, Bernard. The Orchestra Speaks. London: Longmans (1938). ISBN 083692570X
- Sir Malcolm Sargent: a tribute. London: Daily Mirror Books (1967). OCLC 3351498
Külső hivatkozások
szerkesztésFordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben a Malcolm Sargent című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
