Mamadis

település Oroszországban

Mamadis (oroszul: Мамадыш) város Oroszországban, Tatárföldön, a Mamadisi járás székhelye.

Mamadis (Мамадыш)
Mamadis címere
Mamadis címere
Közigazgatás
Ország Oroszország
Irányítószám422190
Körzethívószám85563
Népesség
Teljes népesség15 806 fő (2018. jan. 1.)[1]
Földrajzi adatok
IdőzónaUTC+03:00
Elhelyezkedése
Mamadis (Oroszország)
Mamadis
Mamadis
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 55° 42′ 58″, k. h. 51° 24′ 36″Koordináták: é. sz. 55° 42′ 58″, k. h. 51° 24′ 36″
A Wikimédia Commons tartalmaz Mamadis témájú médiaállományokat.

Népessége: 14 435 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[2]

Elhelyezkedése szerkesztés

A város a Vjatka alsó folyásának jobb partján helyezkedik el, az M7-es főút KazanyNaberezsnije Cselni közötti szakasza mentén. Kazanytól 167 km-re keletre, Naberezsnije Cselnitől 87 km-re nyugatra fekszik. A legközelebbi vasútállomás 80 km-re délkeletre, Kukmorban van. A Mamadisi járás területe az elegyes (vegyes) erdők övében terül el.

Története szerkesztés

Egy középkori történészre hivatkozó, 1910-ben orosz szerzőtől megjelent könyv szerint a városnév egy volgai bolgár személy nevéből ered, aki az 1391-ben feldúlt Bulgar városból érkezett és telepedett le itt, a Vjatkába ömlő Osma folyó torkolatánál.

Miután 1552-ben az orosz sereg elfoglalta Kazanyt, a 16. század második felében megkezdődött az orosz települések kialakítása a Vjatka és a Káma alsó folyásán. A Mamadis szó orosz írott forrásokban a 16. század végétől jelenik meg. 1605-ben a térségben élőket elűzték, és a terület a szvijazsszki kolostoré lett. Hivatalosan 1613-ban alapították meg Troickoje-Mamadis néven a falut, mely 1764-ig (amikor II. Katalin rendelete az egyházat megfosztotta földbirtokaitól) a kolostor birtokaihoz tartozott. 1774-ben a Pugacsov-féle felkeléshez a helység lakosai is csatlakoztak, és a későbbi megtorló akció idején a falu leégett. 1781-ben Mamadis néven városi rangot kapott és ujezd székhelye lett. Ekkor épült a székesegyház is (1781–1783), melyet a szovjet korszakban, 1933-ban lebontottak,[3] valamint a városháza, a város legrégibb épülete (1785), mely az 1853-as nagy tűzvész után is fennmaradt. Mamadis 1920-ban kanton székhelye, 1931-ben a kantont felváltó járás székhelye lett.

1883-ban egy helyi kereskedő nagyobb szeszgyárat alapított, mely 1917-ig sikeresen működött. 1929-ben újból életre keltették, és ez lett a város legjelentősebb iparvállalata. Napjainkban is a tatárföldi gabonatermesztők jelentős felvásárlója. Márkás italokat bocsát ki, valamint melléktermékként száraz takarmányélesztőt állít elő.[4]

A mai M7-es autóút tatárföldi szakasza lényegében az ősi kereskedelmi és postaútra épült. Ez a Kazany–Mamadis–JelabugaMenzelinszk útvonal teremtett kapcsolatot a Kazanyi Kánság és az Urál között; Mamadisnál volt az átkelőhely a Vjatkán. A mai várostól 5 km-re délre 1976-ban adták át a folyó vasbeton közúti hídját, melyet a 2010-es években teljesen felújítottak.

Népessége szerkesztés

Év Népesség
1920 5900
1926 2972
1939 7700
1959 9023
1970 9663
1979 10 326
1989 11 835
2002 13 509
2010 14 435

Jegyzetek szerkesztés

  1. 26. Численность постоянного населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2018 года. Orosz Szövetségi Állami Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2019. január 23.)
  2. A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva].
  3. История храма (tatmitropolia.ru, hozzáférés: 2020-07-21)
  4. Мамадышский спиртзавод (mamadysh.info, hozzáférés: 2020-07-30)

Források szerkesztés