Főmenü megnyitása

Gyapjas mamut

fosszilis emlősfaj
(Mammuthus primigenius szócikkből átirányítva)

A gyapjas mamut (Mammuthus primigenius) az emlősök (Mammalia) osztályának ormányosok (Proboscidea) rendjébe, ezen belül az elefántfélék (Elephantidae) családjába tartozó régen kihalt faj.

Infobox info icon.svg
Gyapjas mamut
Evolúciós időszak: Késő pleisztocén - holocén 0,40–0,004 Ma
Modell
Modell
Természetvédelmi státusz
Régen kihalt
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Afrotheria
Rend: Ormányosok (Proboscidea)
Alrend: Elefántalakúak (Elephantiformes)
Csoport: Elephantimorpha
Csoport: Elephantida
Öregcsalád: Elephantoidea
Család: Elefántfélék (Elephantidae)
Nem: Mamut (Mammuthus)
Brookes, 1828
Faj: M. primigenius
Tudományos név
Mammuthus primigenius
(Blumenbach, 1799)
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Gyapjas mamut témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Gyapjas mamut témájú kategóriát.

Nemének a típusfaja.

Tartalomjegyzék

TudnivalókSzerkesztés

A pleisztocénben, mintegy 400 000 évvel ezelőtt jelent meg és a Würm-glaciális végéig élt Eurázsia és Észak-Amerika akkoriban jéggel borított tájain. Ősének jelenleg a sztyeppei mamutot (Mammuthus trogontherii) tartják számon.

A pleisztocén emberének kortársa volt, az ősállatok szimbóluma. Számos példányuk igen jó állapotban megmaradt Szibéria örökké fagyos vidékein, így lágy részeikről is viszonylag sokat tudunk.

Átlagos marmagassága elérte a 2,7–3,5 métert, a tömege pedig 3,9–8,2 tonna lehetett;[1] tehát nagyobb volt az átlagos méretű afrikai elefántnál (Loxodonta africana). Testét barna, bozontos szőrzet védte a hideg ellen, ami két rétegű volt: a kb. 1 méter hosszú durva fedőszőrzet alatt egy finomabb hőszigetelő szőrréteg is védte az állatot a kihűléstől. Füle a mai afrikai elefánt füleihez képest csak mintegy hatod akkora volt (a hőveszteség csökkentése érdekében). Fogazata is alkalmazkodott a durvább tundrai növényzethez: barázdáltabb és magasabb koronája volt, mint a mai elefántoknak. Erősen görbült agyarának hossza – a görbület mentén – elérte a 4,2 métert.[2]

A ma élő elefántokhoz hasonlóan valószínűleg családokban járhatta a tundrát, ahol – gyomortartalmából ítélve – fák hajtásait és más növényeket fogyasztott. A tápláléknak csak nyáron lehett bővében, így a téli időszakra szervezete zsírt halmozott fel a bőre alatt, de leginkább a válla tájékán levő púpban. Így a tél beálltával hosszabb koplalást is kibírt, esetleg agyaraival kotorta el a havat, hogy táplálékhoz jusson. Valószínűbb azonban, hogy télen melegebb vidékekre vándorolt.

Pontos besorolásuk sokáig vitatott volt. A legújabb nukleinsavas DNS-vizsgálatok alapján azonban úgy tűnik, hogy az ázsiai elefánttal (Elephas maximus) állt közelebbi rokonságban: a két faj közös őse körülbelül 2,5-5,4 millió évvel ezelőtt vált ketté.[3][4]

Maradványait szinte egész Európában és Szibériában megtalálták. A középkorban csontjaikról azt gondolták, hogy azok óriásoktól származnak. "Feltámasztása" a molekuláris biológia fejlődésével többször napirendre került.

Jellegzetes alakját őseink barlangrajzokon és kőbe, csontba, agyarba védve örökítették meg. Kihalásukat valószínűleg őseink túlzott vadászata okozhatta – legalábbis ezt erősítik meg az eurázsiai sztyeppéken és Szibériában talált, csontjaikból épített kunyhók. Mások szerint a kihalását a legutóbbi jégkorszak)ot követő gyors felmelegedés okozhatta. Egy harmadik elmélet pedig egy „hiperjárvány” megjelenésével magyarázza eltűnését. (Kihalásának feltételezhető okairól bővebben: pleisztocén megafauna.)

Érdekesség, hogy bár a kontinentális állományai mintegy 10 000 éve tűntek el Európából; két elszigetelt populációja még mindig élt kb. 5600 évvel ezelőtt az alaszkai Szt. Pál-szigeten,[5][6] valamint az északkelet-szibériai Vrangel-szigeten. Ez utóbbi egy helyileg kialakult törpe alfajává változott, a szigetről elnevezett vrangel-szigeti gyapjas mamuttá (Mammuthus primigenius vrangeliensis), amely csak 4000 éve halhatott ki.

GalériaSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Larramendi, A. (2016). „Shoulder height, body mass and shape of proboscideans”. Acta Palaeontologica Polonica 61. DOI:10.4202/app.00136.2014.  
  2. The Academy of Natural Sciences: Woolly Mammoth (Mammuthus primigenius)'. The Academy of Natural Sciences, 2007. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. szeptember 29.)
  3. Rohland, N. (2010). „Genomic DNA sequences from mastodon and woolly mammoth reveal deep speciation of forest and savanna elephants”. PLoS Biology 8 (12), e1000564. o. DOI:10.1371/journal.pbio.1000564. PMID 21203580.  
  4. (2011) „Reconciling Apparent Conflicts between Mitochondrial and Nuclear Phylogenies in African Elephants”. PLoS ONE 6 (6), e20642. o. DOI:10.1371/journal.pone.0020642. PMID 21701575.  
  5. Schirber, Michael. "Surviving Extinction: Where Woolly Mammoths Endured". Live Science. Imaginova Cororporation
  6. Kristine J. Crossen, “5,700-Year-Old Mammoth Remains from the Pribilof Islands, Alaska: Last Outpost of North America Megafauna”, Geological Society of America Abstracts with Programs, Volume 37, Number 7, (Geological Society of America, 2005), 463.

ForrásSzerkesztés

  • Zdenek V. Spinar – Zdenek Burian: Élet az ember előtt, Gondolat, Budapest, 1985

További információkSzerkesztés

Lásd mégSzerkesztés