Mandula (anatómia)
Mandula (tonsilla) több, nyirokszövetből (lymphoepithelialis szövet) álló képződmény neve az emberben és egyes emlősökben.[1]
A mandulák az immunrendszer részeként működnek, a feltételezések szerint segítenek a szervezet felső légúti fertőzések ellen való küzdelmében. Általában nyálkahártyán elhelyezkedő nyiroktüszőhalmazok. A mandulák felszínét hám borítja, melyről lacunák (mély járatok) nyúlnak be a nyirokszerv belseje felé.
A nyirokcsomókkal ellentétben a mandulákban csak kilépő nyirokerek találhatók.
Feladatai
szerkesztés- Kontrollált és védett érintkezési helyeket képeznek a kórokozókkal és antigénekkel teli külvilággal („fiziológiás sebek”), immunológiai információk szerzése céljából.
- Részt vesznek a limfocita-képzésben és a specifikus antitestek képzésében.
- Fontos szerepük van az aktuálisan immunstimulált limfociták kiválasztásában a szájüregbe és az ahhoz csatlakozó emésztőrendszerbe.
- Immunaktivált limfocitákat képeznek és adnak le a vér- és nyirokkeringésbe. Tájékoztatják az immunrendszert a szervezet határfelületén kialakult aktuális antigénhelyzetről.
Fajtái
szerkesztésA következő mandulák ismeretesek:
- nyelvmandula vagy nyelvgyöki mandula (tonsilla lingualis) – páratlan szerv
- páros szájpadlási mandula vagy szájpadmandula (tonsilla palatina) – páros szerv, ezeket nevezik közönségesen torokmanduláknak
- orrmandula vagy garatmandula (tonsilla pharyngea) – páratlan szerv
- fülkürti mandula (tonsilla tubaria) – páros szerv
- féregnyúlvány (appendix)
Illetve:
- középső szájpadlási mandula (tonsilla veli palatini) (lóban, sertésfélékben)
- gégefedő oldalsó mandulája (tonsilla paraepiglottica) (házi juhban, kecskében, sertésben, macskában)
Az emberben található főbb mandulák anatómiai jellemzése, fölülről lefelé haladva:
Név | Hámszövet típusa | Tok | Kripták | Elhelyezkedés |
Orrmandula (adenoid vagy tonsilla pharyngea) | többmagsoros csillós hengerhám | Részlegesen tokozott | Nincsenek | az orrgarat boltozatán, a két fülkürt nyílása között, a hátsó falon |
Torok- vagy páros szájpadlási mandulák (tonsilla palatina) | többrétegű el nem szarusodó laphám | Részlegesen tokozott | Vannak | a garatszoros két oldalfalán (fauces) az elülső és a hátulsó szájpadlási ívek között |
Nyelvgyöki mandula (tonsilla lingualis) | többrétegű el nem szarusodó laphám | Részlegesen tokozott | Vannak | a nyelvgyök mögött |
Összefoglaló néven a garatszoros tájékán elhelyeződő nyirokszöveteket Waldeyer-féle lymphatikus torokgyűrűnek vagy egyszerűen Waldeyer-gyűrűnek (anulus lymphaticus Waldeyeri) nevezik, Heinrich Wilhelm Gottfried von Waldeyer-Hartz német anatómusról. A gyűrűhöz tartoznak még az oldalsó garatkötegek (plicae tubopharyngicae), melyek az orrgaratban és a garatban nagyjából függőlegesen húzódnak, a garat oldalsó és hátsó falának találkozásánál.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ A „mandula” szón a köznyelvben leggyakrabban a torokmandulát értik.
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben a Tonsil című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.