Főmenü megnyitása

Dr. Manherz Károly (Karl Manherz), (Pilisvörösvár, 1942. május 1. –) magyar nyelvész, germanista, egyetemi tanár. A német nyelvészet és a magyarországi németek történetének elismert tudósa. 1989 és 1990 között a művelődési miniszter helyettese, majd 1992-ig államtitkár; 1992 és 2006 között a Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar dékánja, 2006 és 2010 között felsőoktatási szakállamtitkár.

Manherz Károly
ManherzKároly.jpg
Született 1942. május 1. (77 éves)
Magyarország Pilisvörösvár
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyarországi német
Foglalkozása germanista, nyelvész, egyetemi tanár
Kitüntetései Herder-díj (2003),
Köztársasági Érdemrend Középkereszt és Tisztikereszt (2010, 2002)

ÉletpályájaSzerkesztés

PályafutásaSzerkesztés

1966 és 1981 között a Népköztársaság útján található Állami Balettintézet Általános Iskolájának és Gimnáziumának munkatársa, ahol 1972-től igazgató minőségben is dolgozott.
1968-tól az ELTE BTK Német Tanszékén megbízott előadó, adjunktusi majd docensi beosztásban.
1977-ben jelentette meg az Akadémiai Kiadó a Nyugat-Magyarországi Német Nyelvjárások feldolgozásáról szóló kötetét német nyelven.
1981-ben a Balettintézetből a ELTE BTK-ra kerül főállású munkatársként, ahol a Germanisztikai és Romanisztikai Tanszék vezetője lesz, valamint a német nyelvtörténet és dialektológia előadója a Mádl Antal vezette Német Nyelv és Irodalom Tanszéken.
1984 XI. 1-től 1987 VI. 30-ig a Bölcsészkar gazdasági és külügyi dékánhelyettese volt, ugyanekkor az ELTE Rekonstrukciós és Elhelyezési Bizottságának elnöke. 1987 VII. 1-től Fülöp József, az ELTE rektora oktatási rektorhelyettesnek nevezi ki.
1985-1989 között az MTA I. osztályához tartozó nyelvtudományi bizottság titkára.
1989-1990 között Glatz Ferenc művelődési miniszter mellett miniszterhelyettes, majd 1990-től közigazgatási államtitkár a Művelődési és Közoktatási Minisztériumban. 1991-től címzetes államtitkárként hazai nemzeti és etnikai kisebbségek ügyének képviseletét kapta feladatul, valamint Antall József miniszterelnök mellett a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Törvény előkészítését.
1992 a frissen megalakuló ELTE BTK Germanisztikai Intézet igazgatója lesz.
Ugyanekkor, 1992-ben az ELTE BTK dékánjaként a BTK idegennyelvi világbanki projektjeinek vezetője és szakmai koordinátora.
1993 után az Egyetemi Doktori Tanács tagja és Kari Doktori Tanács elnöke.
1994-ben a Germanisztikai Intézet keretei között létrejött a Német Nemzetiségi Kutatóközpont, amely hazai német kisebbség nyelvével, nyelvjárásaival és kultúrájával kapcsolatos kutatás szervezője és irányítója.
1996-ban újraválasztották a Bölcsészettudományi Kar dékánjává és egyben a Germanisztikai Intézet igazgatójává is.
1994-től az ELTE BTK Trefort kerti Rekonstrukciós Bizottságának elnöke
2000. augusztus 1-től a projekt befejeztéig rektori megbízottként irányította a Trefort kert rekonstrukcióját, különösképpen a campuson található Rákóczi út 5. épület felújítását az átadásig teljes egészében, napi szinten felügyelte.
2001. augusztus 1-étől ismét a Germanisztikai Intézet igazgatója, és az ELTE BTK megválasztott dékánja. 2006-tól ajánlása alapján korábbi helyettese, Dezső Tamás követte dékánként.
2000-től két cikluson keresztül a Felsőoktatási Tudományos Tanács tagja volt.
A Magyar Rektori Konferencia Bologna Bizottságában a bölcsészettudományi képzési terület felelőseként dolgozott. Szakmai vezetője volt a bölcsészettudományi képzési terület bolognai képzési rendszerre történő átalakítására létrehozott konzorciumnak (HEFOP-pályázatok, szerkezetátalakítás, tananyagkészítés), emellett 2006-ig vezette a Dékáni Kollégiumot.
1997-2004 között a Magyar Akkreditációs Bizottságnak, azon belül is a Nyelvészeti, klasszika-filológiai és orientalisztikai szakbizottság tagjaként dolgozott.
2007 tavaszán koordinálta a több éves szervezést követően értékesített Ajtósi Dürer sori campusról a BTK két legnagyobb nyelvi intézetének költözését az ELTE BTK központi, Múzeum körúti campusára.[1]
2006-2010 az Oktatási és Kulturális Minisztérium felsőoktatási és tudományos szakállamtitkára volt Hiller István mellett, ahol kiemelt figyelmet fordított az ELTE BTK működésének segítésére.

Tudományos munkásságaSzerkesztés

Az 1970-es és '80-as években a Germanisztikai és Romanisztikai Tanszéken végzett oktató- és vezető munkája mellett továbbra is német nyelvtörténetet és dialektológiát ad elő az akkor még különálló Német Nyelv- és Irodalom Tanszéken. Szűkebb kutatási területe a hazai német dialektológia, ami mellett behatóan foglalkozik a nemzetiségi néprajzzal, az ezzel foglalkozó könyvsorozatok szerkesztésével. A Germanisztikai Intézet megalakulása után a Német Nyelvészeti Tanszék munkatársaként tart előadásokat, majd az Intézeten belül a Magyarországi Németek Tanárképzési és Kutatási Központja szakszemináriumait vezeti.

Több önálló tanulmánya és cikke, három tankönyve (főiskolai és egyetemi jegyzetek), négy önálló könyve jelent meg, valamint négy sorozat szerkesztője. A hazai német nyelvjárásokról és a szaknyelvekről írott tanulmányai több nemzetközi folyóiratban is megjelentek. Jelentős munkája a Mosonszentjánosi Kódex (Der Sankt-Johanner Kodex) reprint kiadásának és modern németre átültetett, magyarázó köteteinek kiadása; az Ungarndeutscher Sprachatlas (A magyarországi németek nyelvatlasza) kötetben végzett hiánypótló kutatása, valamint a Beiträge zur Volkskunde der Ungarndeutschen (A magyarországi németek néprajza) című sorozat komplex szerkesztői munkája.

MagánéleteSzerkesztés

Édesapja Manhertz Mihály szabómester, édesanyja Herbszt Anna volt. Manherz Károly nős, felesége balettművész. Egy lányuk van, aki 1978-ban született.

Díjai, elismeréseiSzerkesztés

Főbb publikációiSzerkesztés

  • Der Sankt-Johanner Kodex (2012)
  • Ungarndeutscher Sprachatlas (társszerkesztő, 2008)
  • Zur Sprache und Volkskultur der Ungarndeutschen (társszerző, 2002)
  • Volkstrachten der Ungarndeutschen (2000)
  • Budapester Beiträge zur Germanistik (sorozatszerkesztő, 1993-)
  • Beiträge zu Volkskunde der Ungarndeutschen (sorozatszerkesztő, 1993-)

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés