Marc Rosset
Marc Rosset (Genf, 1970. november 7. –) svájci teniszező, az 1992-es barcelonai olimpia egyéni teniszversenyének győztese. Tizenöt egyéni és nyolc páros tornagyőzelmet aratott. Salakon, füvön, szőnyegen és kemény pályán egyaránt nyert versenyt.
Marc Rosset | |
Személyes adatok | |
Ország | Svájc |
Lakóhely | Monte-Carlo, Monaco |
Született | 1970. november 7. (53 éves) Genf, Svájc |
Magasság | 2,01 cm |
Testsúly | 88 kg |
Kéz | jobb |
Profivá válás | 1988 |
Visszavonult | 2005 |
Összkereset | 6 812 693 dollár |
Eredményei egyesben | |
Eredmények | 433–351 |
Tornagyőzelmek | 15 |
Világranglistán* | No. 9 (1995. szeptember 11.) |
Grand Slam-eredmények egyesben | |
Australian Open | 1/4D (1999) |
Roland Garros | 1/2D (1996) |
Wimbledon | 4. kör (2000) |
US Open | 4. kör (1995) |
Eredményei párosban | |
Eredmények | 142–144 |
Tornagyőzelmek | 8 |
Világranglistán* | No. 8 (1992. november 2.) |
* Legjobb helyezés a világranglistán | |
Frissítve: 2010. június 28. | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Marc Rosset témájú médiaállományokat. |
Szerzett érmek | ||||||||||
|
Életútja
szerkesztésMár fiatalon felhívta magára a figyelmet, a junior világranglista negyedik helyéig jutott 1988-ban.
Ugyanebben az évben lett hivatásos játékos, és nyerte meg – szabadkártyásként – első versenyét Genfben Guillermo Pérez Roldán legyőzésével. (Első páros győzelmét szintén Genfben aratta Sergi Bruguera partnereként 1991-ben.) Karrierje csúcspontját az 1992-es év jelentette. A barcelonai olimpián Jim Courier, Goran Ivanišević, Wayne Ferreira és Emilio Sánchez legyőzésével jutott el a döntőig, ahol a spanyol Jordi Arrese ellen diadalmaskodott 7–6, 6–4, 3–6, 4–6, 8–6-ra. Ugyanebben az évben Jakob Hlasek oldalán megnyerte a Roland Garros páros versenyét, és tagja volt hazája Davis-kupa-döntős válogatottjának, amely – Rosset Jim Courier elleni ötszettes győzelme dacára – végül vereséget szenvedett az Egyesült Államoktól. 1996-ban játszott a csapat-világbajnokságot nyert svájci válogatottban és a horvátok (Iva Majoli és Goran Ivanišević) mögött második helyen végzett Hopman-kupa-csapatnak. (Utóbbiban Martina Hingis volt a partnere.) A 2001-es Davis-kupában játszotta pályafutása egyik legemlékezetesebb mérkőzését, amelyet öt óra negyvenhat percnyi játék után döntő szett 15–13-ra vesztett el Arnaud Clément ellen.
Az 1990-es években hazája legjobb férfi teniszezőjének számított. Utóda, a későbbi világelső Roger Federer ellen 2000-ben két mérkőzést is megnyert, 2001-ben és 2003-ban azonban vereséget szenvedett tőle. Versenyzői pályafutása utolsó éveiben a svájci Davis-kupa-válogatott kapitányaként is tevékenykedett.
Játékstílusa
szerkesztésKét méterével a legmagasabb teniszversenyzők közé tartozott. Sikereit elsősorban erős, sokszor foghatatlan szerváinak köszönhette.
Tornagyőzelmei
szerkesztésEgyéni (15)
szerkesztés
|
|
Sorszám | Dátum | Torna | Borítás | Ellenfél a döntőben | Eredmény |
1. | 1989. szeptember 17. | Genf, Svájc | Salak | Guillermo Pérez Roldán | 6–4 7–5 |
2. | 1990. október 22. | Lyon, Franciaország | Szőnyeg | Mats Wilander | 6–3 6–2 |
3. | 1992. augusztus 3. | Nyári olimpiai játékok, Barcelona, Spanyolország | Salak | Jordi Arrese | 7–6(2) 6–4 3–6 4–6 8–6 |
4. | 1992. november 16. | Moszkva, Oroszország | Szőnyeg | Carl Uwe Steeb | 6–3 6–2 |
5. | 1993. február 8. | Marseille, Franciaország | Szőnyeg | Jan Siemerink | 6–2 7–6(1) |
6. | 1993. augusztus 30. | Long Island, Egyesült Államok | Kemény | Michael Chang | 6–4 3–6 6–1 |
7. | 1993. november 15. | Moszkva, Oroszország | Szőnyeg | Patrik Kühnen | 6–4 6–3 |
8. | 1994. február 7. | Marseille, Franciaország | Szőnyeg | Arnaud Boetsch | 7–6(6) 7–6(4) |
9. | 1994. október 24. | Lyon, Franciaország | Szőnyeg | Jim Courier | 6–4 7–6(2) |
10. | 1995. április 24. | Nizza, Franciaország | Salak | Jevgenyij Kafelnyikov | 6–4 6–0 |
11. | 1995. június 26. | Halle, Németország | Fű | Michael Stich | 3–6 7–6(11) 7–6(8) |
12. | 1997. február 24. | Antwerpen, Belgium | Kemény (fedett) | Tim Henman | 6–2 7–5 6–4 |
13. | 1999. február 15. | St. Petersburg, Oroszország | Szőnyeg | David Prinosil | 6–3 6–4 |
14. | 2000. február 14. | Marseille, Franciaország | Kemény (fedett) | Roger Federer | 2–6 6–3 7–6(5) |
15. | 2000. október 22. | London, Egyesült Királyság | Kemény (fedett) | Jevgenyij Kafelnyikov | 6–4 6–4 |
Páros (8)
szerkesztésSorszám | Dátum | Torna | Borítás | Partner | Ellenfél a döntőben | Eredmény |
1. | 1991. szeptember 16. | Genf, Svájc | Salak | Sergi Bruguera | Per Henricsson Ola Jonsson |
3–6 6–3 6–3 |
2. | 1992. január 6. | Adelaide, Ausztrália | Kemény | Goran Ivanišević | Mark Kratzmann Jason Stoltenberg |
7–6 7–6 |
3. | 1992. május 18. | Róma, Olaszország | Salak | Jakob Hlasek | Wayne Ferreira Mark Kratzmann |
6–4 3–6 6–1 |
4. | 1992. június 8. | Roland Garros, Párizs, Franciaország | Salak | Jakob Hlasek | David Adams Andrej Olhovszkij |
7–6 6–7 7–5 |
5. | 1992. október 26. | Lyon, Franciaország | Szőnyeg | Jakob Hlasek | Neil Broad Stefan Kruger |
6–1 6–3 |
6. | 1993. július 12. | Gstaad, Svájc | Salak | Cédric Pioline | Hendrik Jan Davids Piet Norval |
6–3 3–6 7–6 |
7. | 1997. október 6. | Basel, Svájc | Szőnyeg | Tim Henman | Karsten Braasch Jim Grabb |
7–6 6–7 7–6 |
8. | 1999. szeptember 20. | Taskent, Üzbegisztán | Kemény | Oleg Ogorodov | Mark Keil Lorenzo Manta |
7–6 7–6 |
Források
szerkesztésFordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben a Marc Rosset című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
szerkesztés- Adatlapja az ATP honlapján
- Adatlapja az ITF honlapján Archiválva 2010. december 5-i dátummal a Wayback Machine-ben