Főmenü megnyitása

Marcello José das Neves Caetano (Lisszabon, Portugália, 1906. augusztus 17.Rio de Janeiro, Brazília, 1980. október 26.) portugál ügyvéd, politikus.

Marcello Caetano
(Marcelo Caetano)
Marcello caetano.jpg
Született 1906. augusztus 17.[1][2][3]
Lisszabon[4]
Elhunyt 1980. október 26. (74 évesen)[1][2][3]
Rio de Janeiro[5]
Állampolgársága portugál
Foglalkozása
  • politikus
  • egyetemi oktató
  • ügyvéd
  • történész
Munkáltató Lisszaboni Egyetem
Tisztség
  • minister of the Colonies
  • Prime Minister of Portugal (1968. szeptember 27. – 1974. április 25.)
  • Minister of Foreign Affairs (1969. október 6. – 1970. január 15.)
Iskolái Lisszaboni Egyetem
Kitüntetései
  • Katolikus Izabella-rend nagykeresztje
  • Grand Cross of the Order of Christ (Portugal)‎
  • Grand Cross of the Order of the Sword of Sant'Iago
  • Grand Cross of the Order of the Tower and Sword
  • díszdoktor (1960)
Halál okaszívinfarktus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Marcello Caetano témájú médiaállományokat.

ElőmenetelSzerkesztés

Lisszabonban született, és ugyanitt végezte tanulmányait. 1931-ben szerzett jogi doktorátust, és már 1932-től a lisszaboni egyetemen tanított. 1940-ben professzorrá avatták (egészen 1968-ig, miniszterelnöki kinevezéséig ilyen minőségben tanított), illetve az egyetem rektorának tisztségét is betöltötte 19591962 között. Nagy szerepet játszott Salazar korporativista Új Állam-tervezetének kidolgozásában. A harmincas évektől fogva a kormányban töltött be különféle pozíciókat: eleinte a Portugál Ifjúság nevű szervezet vezetője lett, majd 19441947 között gyarmatügyi miniszter, 19551958 között pedig Salazar miniszterelnökhelyettese volt.

A Szociális Állam élénSzerkesztés

1968. szeptember 28-án, Salazar balesete nyomán nevezték ki miniszterelnökké. Salazar hagyatéka egy tekintélyelvű állam volt, amit ugyan átneveztek Szociális Állammá (Estado Social), de súlyos társadalmi és gazdasági problémákkal küszködött, és megörökölte a gyarmati háborút. Caetano alapvetően megőrizte a salazari rendszer jellegzetességeit, ám egyúttal szerény léptékű, gesztusértékű reformokat is kezdeményezett (például a politikai rendőrség átnevezése, ellenzék korlátozott működésének engedélyezése). A gyarmatok megőrzését továbbra is elsőrendű célnak tekintette a portugál vezetés, és továbbra is hatalmas összegeket öltek az afrikai területek megtartásáért vívott harcba.

A helyzetet rontotta Caetano – Salazarhoz mért – tehetségtelensége és rivalizálása Tomás elnökkel, aki igyekezett bővíteni saját mozgásterét. 1973-tól kezdve a hadsereg berkeiben ellenállási mozgalom kezdődött: a Fegyveres Erők Mozgalma (Movimento das Forças Armadas), ami a következő év márciusában sikertelenül próbálta meg átvenni a hatalmat. Végül 1974. április 25-én a „szegfűk forradalma” döntötte meg Caetano hatalmát, és António de Spínola tábornok vezetésével ismét egy junta került hatalomra. A Szociális Állam vezetőjének Madeirára, aztán Brazíliába kellett menekülnie. 1980-ban halt meg Rio de Janeiróban.

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b BnF források. (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b Encyclopædia Britannica Online. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 13.)
  5. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 31.)
Elődje:
António de Salazar Oliveira
Portugália miniszterelnöke
1968–1974
Utódja:
António de Spínola