Mari Nemzeti Drámai Színház

színház Oroszországban

Az M. Sketanról elnevezett Mari Nemzeti Drámai Színház, (mezei mari nyelven: М. Шкетан лӱмеш Марий кугыжаныш драме театр, oroszul: Марийский национальный театр драмы имени М. Шкетана) színház Oroszországban, Mariföldön, Joskar-Olában. Elsősorban mari nyelven tart előadásokat. 2019. november 29-én ünnepelték fennállásának 100. évfordulóját.[1]

Mari Nemzeti Drámai Színház
TelepülésJoskar-Ola
Építési adatok
Építés éve1962
Megnyitás1919
Rekonstrukciók évei2019
Építési stílusklasszicizmus
Hasznosítása
Felhasználási terület
Elhelyezkedése
Mari Nemzeti Drámai Színház (Oroszország)
Mari Nemzeti Drámai Színház
Mari Nemzeti Drámai Színház
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 56° 37′ 54″, k. h. 47° 53′ 30″Koordináták: é. sz. 56° 37′ 54″, k. h. 47° 53′ 30″
Térkép
Mari Nemzeti Drámai Színház weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Mari Nemzeti Drámai Színház témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Ismertetése szerkesztés

A mari főváros és a marik legrégibb színháza, a város öt színházának egyike. Története során felváltva játszott orosz és mari nyelven, később a társulat orosz része önálló színházzá alakult. Szintén ebből a színházból nőtt ki Joskar-Ola opera- és balettszínháza, melynek új épületét 2014-ben avatták fel. A Sketan-színház elsősorban mari szerzők eredeti műveit tartja műsoron, ritkábban mari nyelvre fordított vagy átdolgozott klasszikus drámákat is játszik. Vezetői 2019-ben:

  • igazgató: E. A. Juzikajn (2018-tól)
  • művészeti vezető: V. A. Pektyejev (1987–2002, 2018-tól újra)
  • vezető rendező: R. J. Alekszejev (2007-től)

Épülete szerkesztés

A város központi terén álló épületet P. A. Szamszonov tervei alapján 1960-ban vagy 1962-ben építették. Az 1950-es évek klasszicista vonalakat utánzó, monumentalitásra törekvő szovjet stílusában készült, területe 2662 m².[2] Sokáig megosztva használta a Sketan Mari Nemzeti Drámai Színház és az annak zenei társulatából alakult Mari Zenei Színház (későbbi nevén Mari Nemzeti Opera- és Balett Színház). A közeledő centenárium alkalmából 2018–2019-ben felújították, a nézőtér üléseit kényelmesebbre cserélték, új színpadtechnikai berendezéseket építettek be. Eközben a társulat hosszabb turnén vett részt Baskírföld és Tatárföld városaiban. A felújított épületet 2019. október 10-én nyitották meg újra és november 29-én ott ünnepelték a színház fennállásának 100. évfordulóját.[3][4]

Története szerkesztés

Az 1919. november 1-én alapított szovjet Mari Népi Vándorszínház első előadását november 29-én tartották a mai Joskar-Ola melletti Szenykino falu iskolájában. Ezt a napot tekintik a mai színház születésének.

Történetének első tíz évében a társulat tagjai műkedvelők voltak, azokban az években állandó játszóhelyről szó sem lehetett. A társulat fennmaradásáért sokat tett M. Sketan, a színház későbbi névadója, aki 1923–1925-ben mari nyelvű darabokat írt, hogy legyen mit előadni, rendezett és főszerepeket játszott. 1926-ban Krasznokoksajszk (ma: Joskar-Ola) egy díszes faépületében kaptak helyet.[5] 1928-ban és 1929-ben Szergej Csavajn (1889-1937), a mari irodalom egyik megteremtőjének tartott költő, író egy-egy darabját is bemutatták.

1929 őszén végzett a mari színészképző stúdió hallgatóinak első generációja, ettől kezdve a színház már hivatásos művészekkel dolgozott. Igaz ugyan, hogy néhány hónap múltán a rendező és több frissen végzett színész távozott. Állandó rendezője sokáig nem volt a színháznak. Alekszandr Osztrovszkij A vihar című drámájának színpadra állítása (ford. Sz. Csavajn, 1934) volt az első igényes kísérlet mari színpadon az orosz klasszikus dráma meghonosítására. Az 1930-as évek második felében a színház rendezőjét és több művészét megvádolták nacionalista ellenforradalmi szervezkedésben való részvétellel, egyesek élete tragikusan végződött. 1956-ban mindennyiukat rehabilitálták. A színészek távozása, a gyakori rendezőváltás, az új mari színdarabok hiánya után a világháború tragikus időszaka befolyásolta hátrányosan a színház tevékenységét.

1948-tól a színház M. Sketan nevét felvéve egyesített színházként működött tovább, elsősorban orosz rendezőkkel. Ezekben az években a világirodalom több nagy drámáját tűzte műsorára: Gogoltól A revizort, Lev Tolsztojtól A sötétség hatalmát, Shakespeare Rómeó és Júliáját, Schiller Ármány és szerelemét.

Az egyesített színház 1955-ben két külön társulatra oszlott: a mari Sketan-színházra és az orosz drámai színházra. Az utóbbiból alakult meg 1968-ban Joskar-Ola új önálló színháza, a Mari Orosz Drámai Színház (mai nevén: Georgij Konsztantyinovról elnevezett Akadémiai Orosz Drámai Színház).

1956-ban Csavajn rehabilitásálása is megtörtént, és a következő években több színdarabját is bemutathatta a társulat "(М?кш отар," 1956; "Акпатыр," 1956; "Марий рото," 1957). Stabilitást hozott a színház életébe az új rendező kinevezése (Sz. I. Ivanov, szül. 1930), aki végre hosszabb ideig, közel húsz éven át irányította a művészi munkát. A. Volkov drámaíró mari nyelvű zenés vígjátékai éveken a repertoár gerincét alkották. A későbbi évek drámafordításai és fontos bemutatói: Bertolt Brecht: Kurázsi mama és gyermekei (1975), Makszim Gorkij: Vassza Zseleznova (1976), Shakespeare: Lear király (1984). Közben, 1960-ban (vagy 1962-ben) megnyílt a város főterén emelt új színházépület.

A Szovjetunió felbomlása utáni reformok idején, 1992-ben jelent meg a színház nevében a nemzeti (национальный) jelző, és két évvel később filiáléja nyílt Kozmogyemjanszk járási székhelyen: a Hegyi Mari Drámai Színház.

A Sketan-színház egyik kezdeményezője volt, majd állandó részvevője lett a Finnugor (nyelvű) Népek Nemzetközi Színházi Fesztiváljának, melyet először Izsevszkben rendeztek meg (1992), és azóta a rendezvénysorozat kétévente más-más városban folytatódik.

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés