Marin Sirdani

albán ferences szerzetes, pedagógus, folklorista, történész

Marin Sirdani, születési nevén Ndue Sirdani (Gusinje(wd), 1885. január 17.Shkodra, 1962. február 14.) albán ferences szerzetes, pedagógus, folklorista, történész.

Marin Sirdani
Született 1885. január 17.
Gusinje
Elhunyt 1962. február 14. (77 évesen)
Shkodra
Állampolgársága albán
Foglalkozása

ÉletútjaSzerkesztés

A bogai(wd) származású Daka Sirdani és Marie Smajli gyermekeként született a Montenegróhoz tartozó Gusinjében(wd), a keresztségben a Ndue nevet kapta.[1] Édesanyját korán elveszítette, apja ekkor őt és fivérét – a később jezsuita szerzetessé lett Aleksandër Sirdanit(wd)shkodrai nagybátyjuk gondjaira bízta.[2] Tanulmányait a shkodrai ferences kollégiumban kezdte meg, majd a Grazi Egyetem teológushallgatója volt, amelyet 1909-ben végzett el.[3] Hazatérését követően pappá szentelték, és Kthella e Sipërme(wd) plébánosaként megkezdte lelki szolgálatát, később Pishkashba, majd egy Burrel melletti falucskába helyezték át. Csakhamar a troshani ferences kollégiumban kapott tanári állást, itt végezte az oktatómunkát 1922-ig, amikor Shkodrába költözött, és a ferences Collegium Illyricum történelem- és teológiatanára lett.[4] 1932-től 1938-ig igazgatóként irányította a ferences kollégiumban folyó oktatómunkát.[5]

A kommunista hatalomátvételt követően, 1945-ben a római katolikus főegyházmegye Sirdanit és Ernest Çobát(wd) delegálta a kommunista pártot képviselő Tuk Jakovával folytatott tárgyalásra. Ennek során Jakova előterjesztette a párt javaslatát arról, hogy az albán katolikus egyház szervezetileg váljon le a Szentszékről, és alakuljon a kommunista pártvezetéssel együttműködő állami egyházzá. Az elfogadhatatlan ajánlatot a megjelentek visszautasították. Nem sokkal később több más egyházi személlyel együtt Sirdanit is letartóztatták, majd kényszermunkára ítélték.[6]

Szabadulását követően az Arra e Madhe-i(wd) ferences konventbe vonult vissza, ahol 1962. február 14-én tuberkulózisban elhunyt.[7]

MunkásságaSzerkesztés

Egyházi szolgálatával párhuzamosan gyűjtötte az észak-albániai hegyvidékek epikus folklóralkotásait, amelyeket 1926-tól folytatásokban a shkodrai Zâni i Shna Ndout (’Szent Antal Hangja’) folyóiratban publikált Skanderbegu mbas gojëdhânash (’Szkander bég a szájhagyományban’) címen.[8] 1931 és 1935 között újabb közleményekben adta közre a Szkander bég küzdelmeire és magánéletére vonatkozó további népi epikus alkotásokat.[9] Folklorisztikai munkái mellett történelmi tanulmányai is számottevőek. Az 1940-es években a Hylli i Dritës, a Leka és más folyóiratok lapjain közölt írásokat egyebek mellett az albánság történelmi múltjáról és az albániai ferences rend történetéről.[10] Egyes források szerint több ezer oldalasra rúgó folklorisztikai-történeti kéziratait az államrendőrség letartóztatása után megsemmisítette.[11]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Kurti 2003 :130.
  2. Ulqini 1999 :74.; Pllumi 2006 :297.
  3. Kurti 2003 :46.; Doka 2014 :58.
  4. Kurti 2003 :233.; Doka 2014Ä:58.; Radio Vatikani 2016 .
  5. Kurti 2003 :189.
  6. Sinishta 1976 :55.; Qazimi 2012 :91–93.
  7. Daniel Gazulli: Vëllaznit Sirdani: At Martin Sirdani & dom Aleksandër Sirdani. kosova.albemigrant.com (2011. jan. 8.)
  8. Paci 2018 :136–145.
  9. Marlekaj 2018 :133.
  10. Doka 2014 :58.
  11. Topalli 2010 .

ForrásokSzerkesztés

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Marin Sirdani című albán Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.