Mario Draghi

olasz közgazdász, politikus
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. szeptember 12. 8 változtatás vár ellenőrzésre.

Mario Draghi (Róma, 1947. szeptember 3. –) olasz miniszterelnök, közgazdász, menedzser bankár és politikus. 2011 és 2019 között az Európai Központi Bank elnöke,[1] 2021 és 2022 között Olaszország miniszterelnöke.

Mario Draghi
2021-ben
2021-ben
Olaszország miniszterelnöke
Hivatali idő
2021. február 13. – 2022. október 22.
ElődGiuseppe Conte
UtódGiorgia Meloni
Az Európai Központi Bank 3. elnöke
Hivatali idő
2011. november 1. – 2019. október 31.
ElődJean-Claude Trichet
UtódChristine Lagarde
A Pénzügyi Stabilitási Tanács elnöke
Hivatali idő
2009. április 2. – 2011. november 4.
ElődPosition established
UtódMark Carney
Az Olasz Bank 9. elnöke
Hivatali idő
2005. december 29. – 2011. október 31.
ElődAntonio Fazio
UtódIgnazio Visco

Született1947szeptember 3. (77 éves)
Róma,  Olaszország
Pártfüggetlen

HázastársaSerena Draghi
Gyermekei
  • Federica Draghi
  • Giacomo Draghi
Foglalkozásközgazdász, bankár, miniszterelnök
Iskolái

Díjak
  • Az Olasz Köztársaság Nagykeresztjének Lovagja (2000. április 5.)
  • a Tel-Aviv Egyetem díszdoktora
  • a Padovai Egyetem díszdoktora
  • a Bolognai Egyetem díszdoktora (jogtudomány)
  • Grand Collar of the Order of Prince Henry
  • tiszteletbeli fokozat (közgazdaság-tudomány, Szent Szív Katolikus Egyetem)
  • Grand Cross 1st class of the Order of Merit of the Federal Republic of Germany (2020)
  • M100 Media Award (Paul Achleitner, Luca Cordero di Montezemolo, 2012)
  • Time 100 (2021)
  • Bölcs Jaroszláv Herceg Érdemérem, Első osztály (2022. augusztus 23.)
  • Financial Times Person of the Year (2012)
  • Global Citizen Awards (2015)

Mario Draghi aláírása
Mario Draghi aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Mario Draghi témájú médiaállományokat.

Életpályája

szerkesztés

Kezdetben Draghi a Goldman Sachs-nál dolgozott 2002-2005-ig, mielőtt kinevezték az Olasz Nemzeti Bank elnökének, 2005 decemberében, ahol 2011 októberéig, az Európai Központi Bank elnökévé való kinevezéséig dolgozott. 2014-ben a Forbes a világ 8. legnagyobb befolyással rendelkező személyeként listázta. 2015-ben pedig a Fortune magazin a világ második legnagyobb vezetőjének nevezte.[2]

Az Európai Központi Bank elnökeként (2011-2019)

szerkesztés

Az Európai Központi Banknál betöltött elnöksége alatt Mario Draghi irányította az EKB kötvényvásárlási programját. A gazdaságélénkítő program során az EKB több milliárd eurót fordított arra a célra, hogy az Európai Unió tagországai gazdaságában megfelelő pénzbőség legyen, az EU tagországai kormányai által kibocsátott államkötvényeket a bankok készletéből az EKB megvásárolta, ezzel nyújtott lehetőséget a nagyvonalúbb hitelezésre.[3] A görög adósságválság idején, 2012 júliusában Draghi nagy szerepet vállalt az euró megvédésében.

2019. október 31-vel leköszönt az EKB elnöki posztjáról.[4]

Szakértői kormány megalakítási megbízás

szerkesztés

Sergio Mattarella olasz államfő 2021. február 3-án felkérte egy szakértői kormány megalakítására Mario Draghit, aki az olasz politikai gyakorlatnak megfelelően fenntartással elfogadta a megbízást. február 12-én este megerősítette, hogy elfogadta a miniszterelnöki megbízatást. február 13-án letette az esküt a Draghi vezette új kormány (a 67. olasz kormány), amelyben 8 szakértő és 15  pártpolitikus kapott helyett, a kormánynak egyharmada nő.

2021 végén a Politico Europe(wd) éves rangsorában Európa legnagyobb hatalmú emberének nevezte, mivel az országot független, technokrata miniszterelnökként kormányozva stabilitást tudott vinni az olasz politikába, egyensúlyban tartva az országot a Covid19-járványból való kilábalás során és egyúttal gazdasági reformok sorát bevezetve, így újra súlyt tudott adni Olaszországnak az európai színtéren.[5]

Díjai, elismerései

szerkesztés
  • Az Olasz Köztársaság Érdemrendjének Nagy Lovagkeresztje (2000. április 5.)
  1. Mario Draghi appointed as head of European Central Bank”, BBC, 2011. június 24. (Hozzáférés: 2011. június 24.) 
  2. "The worlds greatest leaders in 2016" Fortune magazin
  3. Lipovecz Iván: Macron pókerjátszmája. Élet és Irodalom, 2019. július 12. (Hozzáférés: 2019. július 12.)
  4. https://privatbankar.hu/makro/kerult-amibe-kerult-tavozik-mario-draghi-az-ekb-elerol-329255
  5. Politico 28 – The class of 2022 (angol nyelven). Politico Europe(wd), 2021. (Hozzáférés: 2021. december 17.)