Főmenü megnyitása

Marschalkó Lajos (Hajdúböszörmény, 1903. szeptember 11.München, 1968. május 20.) magyar író, költő és újságíró.

Marschalkó Lajos
Marschalkó Lajos
Marschalkó Lajos
Született 1903. szeptember 11.
Hajdúböszörmény
Elhunyt 1968. május 20. (64 évesen)
München, NSZK
Foglalkozása újságíró

ÉleteSzerkesztés

SzármazásaSzerkesztés

Marschalkó Lajos 1903. szeptember 11-én született Hajdúböszörményben. Édesapja Marschalkó Gusztáv volt, aki a hajdúböszörményi gimnáziumban tanított matematikát és fizikát. Az első világháborúban haslövést kapott, minek következtében életét vesztette. Édesanyja Galánffy Ágnes zeneszerző és zongoraművész volt. 1936-ban Budapestre költözött, ahol 1960 júniusában hunyt el.

Korai pályafutásaSzerkesztés

Munkásságát fajvédő és emellett egyéb nemzeti érzelmű, jobboldali lapoknál kezdte (Fehér Újság, Magyar Jövő). Ezt követően a Hajdúföld munkatársa lett, 1934-től pedig felelős szerkesztője volt a Debreceni Újságnak. 1936-ban Budapesten vállalt munkát. A fővárosi lapokban már regényeket is megjelentetett és a Függetlenség című lap főszerkesztője lett.

EmigrációbanSzerkesztés

A második világháború után, 1945-ben, Németországba vándorolt ki. 1947-ben az egyre nagyobb kommunista befolyás alá kerülő magyar hatóságok a Szövetséges Ellenőrző Bizottsághoz fordultak háborús bűnösként való kiadatása érdekében. Mivel a kérelmük megalapozatlan volt, ezért azt elutasították. Marschalkó nem tartozott semmilyen párthoz vagy szervezkedéshez. A Népbíróság ennek ellenére távollétében halálra ítélte.
Münchenben fizikai munkásként dolgozott egy gyárban. Emellett éjjel cikkeket és könyveket írt. 1951 szeptemberétől 1954 decemberéig a Csűrös Zoltán és Ráttkay R. Kálmán szerkesztésében megjelenő Új Magyarság című lap, 1960 és 1962 között pedig a montréali Összetartás című lap főmunkatársa volt. 1955-től az Új Magyar Jövő című lap társszerkesztője volt. 1954-től pedig a Süli József által alapított londoni Hídfő című lap vezércikk-írója, majd 1960-tól haláláig főszerkesztője volt.
Munkásságáért 1954-ben Nyírő József-díjat kapott.
Cikkei egy részét Mátray Lajos néven írta, melyeket több emigrációs lap is megjelentetett, többek között
a Délamerikai Magyar Hírlap, a Délamerikai Magyarság című lap, a Hungarian Week című lap, a Hungária című lap, a Képes Magyar Világhíradó című lap, a New York-i Krónika, a Magyar Egység, a Magyar Nemzeti Ifjúság, a Magyar Nők, a Magyarok Útja, a Nyugati Magyarság, a Szittyakürt, a Szabad Magyar Világ, a Szabad Magyarság és a Szabad Nemzet című lapok.

1960-ban szerkesztésében megjelent a Hídfő Trianoni Almanach, amely a Trianonról szóló irodalom egyik kiemelkedő alkotása.

1968. május 20-án Münchenben hunyt el.

Sírkövén ez található:
Istenért, hazáért és szabadságért - mindhalálig”.

Jelentősebb műveiSzerkesztés

  • Kik árulták el 1918-ban Magyarországot? , Stádium Kiadó (1944)
  • Egyedül Sztálin ellen , Cleveland (1949)
  • Vörös vihar (visszaemlékezések), San Francisco (1954)
  • Semleges Magyarországot! Javaslat az emigrációs politika új iránya érdekében , London (1955)
  • Világhódítók. Az igazi háborús bűnösök (2. javított kiadás), München (1958)
  • Vádló bitófák. A magyar nemzet igazi sírásói (Fiala Ferenccel), London (1958)
  • Hídfő Trianoni Almanach , München (1960)
  • Mindhalálig (történelmi elbeszélések), München (1962)
  • Országhódítók , München (1965)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés