Marseille–Ventimiglia-vasútvonal

vasútvonal

A Marseille–Ventimiglia-vasútvonal egy kétvágányú[1] 259 km hosszú, normál nyomtávolságú 25 kV 50 Hz váltakozó árammal és 1500 V egyenárammal villamosított[2] vasútvonal, mely a franciaországi Gare de Marseille-Saint-Charles pályaudvarról Monacón át, az olaszországi Ventimiglia városig halad. Ez a vonal Monaco egyetlen vasútvonala. 1858 és 1872 között épült.[3] A vonalat a francia RFF üzemelteti. Egyaránt közlekednek rajta regionális, InterCity, elővárosi személyszállító vonatok és tehervonatok.

Marseille–Ventimiglia-vasútvonal
A vasútvonal Menton mellett
A vasútvonal Menton mellett
A Marseille–Ventimiglia-vasútvonal útvonala
Vonal:930 000
Hossz:259,246 km
Nyomtávolság:1435 mm
Feszültség:
Üzemeltető:SNCF
Maximális emelkedés:
Maximális sebesség:160 km/h
A Wikimédia Commons tartalmaz Marseille–Ventimiglia-vasútvonal témájú médiaállományokat.
0,000 Gare de Marseille-Saint-Charles 49 m
tovább Marseille-Joliette felé
Párizs és Grenoble felől
3,258 Marseille-Blancarde 50 m
tovább Marseille-Prado felé
5,450 Áramrendszer határ 1,5 V/25 kV
6,237 La Pomme 45 m
6,767 (A 50)
8,414 Saint-Marcel 52 m
100 La Barrasse tervezett
12,448 La Penne-sur-Huveaune 77 m
15,682 (A 50)
16,945 Aubagne 101 m
La Barque felé
18,161 (Huveaune; 32 m)
20,248 Tunnel d’Aubagne (403 m)
23,580 Tunnel du Mussuguet (2625 m)
26,848 Cassis 128 m
27,709 Tunnel de Collongue (154 m)
29,000 Tunnel des Jeannots (1625 m)
La Ciotat-Ville felől
36,517 La Ciotat 62 m
39,960 Saint-Antoine 28 m
43,156 Saint-Cyr – Les-Lecques – La-Cadière 25 m
45,397 Tunnel de Saint-Cyr (357 m)
50,607 Bandol 36 m
52,455 Viaduc du Grand Vallat (Grand Vallat; 306 m)
57,472 Ollioules – Sanary 17 m
Toulon Port felé
61,820 La Seyne-Six-Fours 18 m
62,997 (A 50)
66,982 Toulon 19 m
70,30 (A 57)
74,303 La Garde 27 m
77,125 La Pauline – Hyères 36 m
77,487 Abzw nach Les Salins-d’Hyères
77,627 (A 570)
Les Salins-d’Hyères felé
80,588 La Farlède 59 m
83,808 Solliès-Pont 83 m
89,939 Cuers – Pierrefeu 121 m
90,800 (A 57)
97,125 Puget-Ville 168 m
101,475 Carnoules 193 m
Gardanne felé
104,678 Pignans 170 m
109,889 Gonfaron 186 m
120,190 Le Luc et Le Cannet 120 m
120,30 (A 8)
129,887 Vidauban 61 m
Les Arcs – Draguignan 62 m
Draguignan felé
143,437 Le Muy 20 m
147,60 (A 8)
149,348 Roquebrune-sur-Argens 13 m
153,087 Puget-sur-Argens 12 m
157,998 Fréjus 8 m
159,850 Fréjus-St-Raphaël (autórakodás)
161,091 Saint-Raphaël-Valescure
164,869 Boulouris-sur-Mer 12 m
167,500 Le Dramont 16 m
169,947 Agay 4 m
170,700 Tunnel d’Agay (155 m)
173,787 Anthéor – Cap Roux 30 m
174,063 Viaduc d’Anthéor (217 m)
177,259 Tunnel de Maubois (120 m)
179,571 Le Trayas 31 m
181,407 Tunnel des Saoumes (974 m)
184,244 Théoule-sur-Mer 19 m
184,653 Viaduc de la Rague (228 m)
185,499 Mandelieu-la-Napoule 8 m
186,585 (Siagne; 164 m)
186,688 Pinède de la Siagne 5 m
189,622 Cannes-Marchandises
Grasse felől
190,405 Cannes-La Bocca 4 m
(Stadttunnel Cannes; 2087 m)
193,132 Cannes 6 m
199,169 Golfe-Juan-Vallauris 4 m
202,318 Juan-les-Pins 10 m
204,151 Antibes 10 m
207,063 Biot 5 m
209,230 Villeneuve-Loubet-plage 6 m
211,647 Hippodrome de la Côte d’Azur (tervezett) 10 m
212,713 Cagnes-sur-Mer 10 m
214,348 Cros-de-Gagnes 14 m
216,763 Saint-Laurent-du-Var 12 m
217,183 (Var; 684 m)
217,729 (N 202; 124 m)
218,601 (Route de Grenoble; 159 m)
218,746 Nizza-Saint-Augustin 11 m
222,857 (Stadttunnel Nizza; 700 m)
224,114 Nice-Ville 16 m
224,379 (Avenue Malausséna; 150 m)
Breil-sur-Roya felé
225,997 (Paillon; 206 m)
226,760 Nice-Riquier 19 m
227,120 Tunnel de Villefranche (1518 m)
228,726 Villefranche-sur-Mer 13 m
230,723 Beaulieu-sur-Mer 20 m
232,239 Tunnel de Cap-Roux (419 m)
233,532 Èze 18 m
234,682 Tunnel de Cap Estel (544 m)
235,774 Tunnel de Saint-Laurent (646 m)
236,653 Tunnel de Mala (168 m)
236,928 Cap d’Ail 24 m
237,146 Tunnel de Rognoux (214 m)
237,400 (bis 1999)
237,495 Tunnel de Monaco (2340 m)
Tunnel de la Batterie (198 m)
francia-Monaco határ
239,626 Monaco – Monte-Carlo
239,833 (1964-ig)
240,205 Monaco–Monte-Carlo 27 m
Tunnel Sainte-Dévote (132 m)
Tunnel de Monte-Carlo (3012 m)
240,470 (1999-ig)
240,997 Monte-Carlo
240,629 Monaco-francia határ
243,374
243,478
(bis 1964)
243,480 Monte Carlo-Country Club 28 m
244,483 Cap Martin – Roquebrune 28 m
245,656 Tunnel de Cap-Martin (625 m)
246,800 Carnolès 14 m
Menton 16 m
249,665 Tunnel de Menton (473 m)
250,940 Menton-Garavan 16 m
251,934 franciaolasz határ
253,988 Tunnel de Batteria (348 m)
Breil-sur-Roya felől
259,246 Ventimiglia m s.l.m.
tovább Genova felé

Története szerkesztés

1852-ben döntöttek a Marseille és Toulon közötti vasútvonal építéséről. Ennek oka Toulon katonai kikötőjének kívánt fejlesztése volt, ezért a francia állam egy 1842-ben elfogadott törvény értelmében 26 millió frankot biztosított az építkezéshez. Összesen 14 évig tartott a vonal részleges megnyitása. A vonal első szakaszát 1858. október 20-án helyezte üzembe a PLM Marseille és Aubagne között.

A következő év május 3-án meghosszabbították Toulonig, majd a sínek 1862. szeptember 1-jén elérték Les Arcs állomást, és egy későbbi mellékvonalon keresztül Draguignanig közlekedhettek a vonatok. 1863-ban a Cagnes-sur-Mer-i, 1864-ben pedig a nizzai szakaszt helyezték üzembe. Négy évvel később a Monacói Hercegséget, 1869-ben pedig Mentont érték el. 1872. március 18-án zárt össze a Menton és Ventimiglia közötti határszakasz, miután az olasz tengerparti várost alig két hónappal korábban, 1872. január 25-én a genovai vasútvonal csatlakozott a vasúthoz. Ezt követte 1875-ben a Les Paulines és Les Salins-d'Hyères közötti mellékvonal. Az építkezés nehézséget jelentett a Massif des Maures formájában, amely 1862-ben 7000-8000, többnyire piemonti, belga vagy német munkást foglalkoztatott.

A vasútvonal hamarosan fontos összeköttetéssé vált az idegenforgalom növekedésének köszönhetően, mivel a legkülönbözőbb országokból érkező vonatokkal a Côte d'Azur-ra érkeztek a nyaralók. Körülbelül 1880-tól a második világháborúig ezek főként nemzetközi luxusvonatok voltak, mint például a Train Bleu vagy a Riviera Express. 1925-ben a CIWL az első Pullman Expressz, a Milánó-Nizza Pullman Expressz járatot indította el az útvonalon. A háború után olyan Trans-Europ-Express vonatokkal bővült a kínálat, mint a párizsi TEE Mistral és a milánói TEE Ligure, amíg a TGV-járatok forgalomba nem álltak.

A villamosítás, akárcsak az építkezés, több évet vett igénybe. 1965-ben villamosították a Marseille és Les Arcs közötti szakaszt, beleértve a Hyères-i mellékvonalat, 1967-ben a Les Arcs és Saint-Raphaël közötti szakaszt, 1968-ban a Cannes-i szakaszt is, majd 1969. január 28-án a teljes Marseille és Ventimiglia közötti vonalat. Marseille-St Charles és Marseille-La Pomme között, valamint a francia-olasz határ és a ventimigliai végállomás között a vonalat 1500 voltos egyenfeszültséggel, a vonal többi szakaszán 25 kilovolt 50 hertzes váltakozó feszültséggel villamosítottak. Ezért a TER-nél csak két áramrendszerű járműveket használnak, többek között az SNCF BB 22200 sorozatú villamos mozdonyokkal vagy az SNCF Z 24500 és az SNCF Z 6500 sorozatú emeletes motorvonatokat. A TGV-k mindegyik generációja egyébként is képes legalább a két francia áramellátási rendszerben közlekedni.

A TGV-k 1987. április 4. óta közlekednek a vonalon, miután Toulon és Hyères már 1984-ben összekapcsolódott. Kezdetben Nizzát Marseille-n keresztül kötötték össze Párizzsal, Lille-lel, Lyonnal vagy Genffel, ma már a teljes útvonalon közlekednek Ventimigliáig. 2008-ban a TER Provence-Alpes-Côte-d’Azur bevezette az ütemes menetrendet a vonalain.

2011-ben a vonal akkor került a címlapokra, amikor Franciaország 2011. április 17-én a határon megállíttatta és átvizsgálta a Ventimigliából érkező, főként tunéziai menekültekkel és emberi jogi aktivistákkal teli TER PACA vonatot, és intézkedésként egész napra lezárta a Menton és Ventimiglia közötti összeköttetést. Ennek oka az volt, hogy sok tunéziai migráns kapott vízumot Olaszországba való belépéskor, és ezt felhasználva akartak Franciaországba költözni. Ennek következtében a ventimigliai vasútállomást mintegy 200 tunéziai és emberi jogi aktivista foglalta el. A sok kritika ellenére Franciaország az EU-tól támogatást kapott az intézkedéshez.

A részleges túlterheltség miatt a vonalat részben háromvágányúvá építették át: Nizza körzetében a harmadik vágányt Antibes és Cagnes-sur-Mer között 2013. december 15-én helyezték üzembe, ugyanez az intézkedés Marseille és Aubagne között történt.

Képek szerkesztés

További információk szerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Marseille–Ventimiglia-vasútvonal témájú médiaállományokat.

Források szerkesztés

  1. RFF - Network mapPDF
  2. RFF - Map of electrified railway linesPDF
  3. Direction Générale des Ponts et Chaussées et des Chemins de Fer. Statistique centrale des chemins de fer. Chemins de fer français. Situation au 31 décembre 1869 (francia nyelven). Paris: Ministère des Travaux Publics, 146–160. o. (1869)