Főmenü megnyitása

Latinosan Martinus Polonus (azaz 'Lengyelországi Márton'), magyarosan Opavai Márton (latinul: Martinus Oppaviensis), vagy Troppaui Márton (Troppau, 1220/1230 körül – Bologna?, 1279. december 23.) latin nyelven író középkori lengyel történetíró, domonkos rendi szerzetes, Gniezno érseke. Fő műve a Pápák és császárok krónikája (Chronicon pontificum et imperatorum).

Martinus Polonus
Martin von Troppau.PNG
Életrajzi adatok
Született13. század
Opava
Elhunyt1279. december 23.
Bologna
Sírhely Basilica of San Domenico
Ismeretes mint történetíró
Nemzetiség lengyel
Pályafutása
Szakterület történettudomány
Jelentős munkái Pápák és császárok krónikája (Chronicon pontificum et imperatorum)
A Wikimédia Commons tartalmaz Martinus Polonus témájú médiaállományokat.

MűködéseSzerkesztés

Ismeretlen időpontban született Opava városában. Rómában lett káplán és gyóntató IV. Sándor pápa és utódai mellett. 1278. június 22-én III. Miklós pápa Gniezno érsekévé emelte. Márton Bolognában halt meg útban Gnieznóban. Szent Domonkos katedrálisában temették el.

Műve iskolai tankönyvnek készült, és egymás melletti oldalakon hozza a pápák és a császárok tetteit, egyben folytatva a Liber Pontificalis című pápai krónikát. A középkorban rendkívül népszerű volt, közel 400 kéziratban maradt fenn. A mű szerkezeti újítása hamar elterjedt és új műfajt, az ún. pápa-, császárkrónikák műfaját honosította meg.

"Általában párhuzamos szerkezetű, a pápaság és császárság történetét vegyesen tárgyaló krónikáról van szó (mint például Troppaui Márton Chronicon pontificum et imperatoruma, vagy a Flores temporum, illetve Dusburgi Péter Chronica terrae Prussiae- ja, vagy az osztrák Chronica patriae), ahol az elbeszélés Krisztus születésével kezdődik, vagy éppen a hat világkorszak rendszerébe illeszkedik a pápák és császárok története (Gobelinus Persona Cosmodromiuma). Jellemzőek a különböző anekdoták és a moralizáló jellegű történetek, mivel a pápa-császár krónikákat, akárcsak a többi világkrónikát, átjárja az oktató-tanítói szándék.3 A pápa-császár krónikák esetében ez kiegészül azzal, hogy sokszor felhasználták a benne foglalt történeteket a középkor exemplum-gyűjteményekhez hasonlóan prédikációk megszerkesztéséhez, különösen a Domonkos-rend tagjai számára.4 Megfigyelhető ezekben a krónikákban a pápai és császári hatalom egysége, ahol a két hatalom egymás mellett, egyenlő súllyal vannak jelen, vagy pedig alá-fölérendeltségi viszonyban állnak (H.-J. Mierau).5 Ez, ha másképp nem, a krónika címében, illetve abban fejeződik ki, hogy először a pápák (Troppaui Márton, a Kölni világkrónika, Albertus monachus), illetve a császárok (Flores temporum, Herenthalsi Péter) történetét ismerteti, vagy éppen a párhuzamos ábrázolást választja, mint például Gilbertus Romanus krónikája."[1]

Márton művei is szolgálnak exemplumokkal, amiket aztán a Gesta Romanorum példázatgyűjtemény is átvesz. Leghírhedtebb története Johanna nőpápa (papissa) legendája .

JegyzetekSzerkesztés

  1. Bradács Gábor, 681-82

ForrásokSzerkesztés

  • Bradács Gábor, A zsidóüldözések ideológiája a középkori pápa-császár krónikákban. Inː Arcana Tabularii. Tanulmányok Solymosi László tiszteletére. II. kötet. Szerk. Bárány Attila - Dreska Gábor - Szovák Kornél. Budapest - Debrecen, 2014.

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés