Martontelke

falu Romániában, Szeben megyében

Martontelke (Mártontelke, románul: Motiș, korábban Motișdorf, németül: Mortesdorf) falu Romániában, Erdélyben, Szeben megyében. Közigazgatásilag Nagybaromlak községhez tartozik.

Martontelke (Motiș)
A martontelki szász evangélikus erődtemplom
A martontelki szász evangélikus erődtemplom
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeSzeben
KözségNagybaromlak
Rangfalu
Irányítószám557291
SIRUTA-kód145989
Népesség
Népesség569 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság23 (2011)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság390 m
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 03′ 39″, k. h. 24° 20′ 28″46.060833°N 24.341111°EKoordináták: é. sz. 46° 03′ 39″, k. h. 24° 20′ 28″46.060833°N 24.341111°E
Martontelke weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Martontelke témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Kiskapustól 12 kilométerre délkeletre, Medgyestől kb. húsz kilométerre délre, a Nagy-Küküllőtől délre húzódó dombságban fekszik.

Története

szerkesztés

1319-ben Villa Mortoni, 1491-ben Marthonthelke néven említették. Fehér, később Felső-Fehér vármegyéhez tartozó, szász lakosságú falu volt, amelyet 1876-ban csatoltak Nagy-Küküllő vármegyéhez. 1766-ban 242 férfit és 266 asszonyt számláló szász evangélikus egyházközségén kívül románok is lakták. Görögkatolikus egyháza 1828-ban alakult, mint Sáldorf filiája.[2] A 20. század első felében bortermeléséről, vágóhídjáról és bivalycsordájáról volt nevezetes.

1850-ben 747 lakosából 603 volt szász, 104 román és 36 cigány nemzetiségű; 599 evangélikus és 140 görögkatolikus vallású.

2002-ben 582 lakosa közül 546 román és 32 magyar nemzetiségű; 499 ortodox, 33 evangéliumi keresztény, 18 református, 17 római katolikus és 8 baptista hitű volt.

Látnivalók

szerkesztés
  • Késő gótikus evangélikus teremtemplom. A vakolat alatt falfestmények rejlenek. Valószínűleg 1718-ban javították, hajóját a 19. században meghosszabbították. Háromszög alaprajzú védőfal veszi körül, erődítései közül egy bástya és egy torony maradt meg. A védőfalhoz az iskola és a községháza 19. századi épülete csatlakozik. Egyik bástyáját ugyancsak a 19. században harangtoronnyá alakították át.
  1. [1]
  2. Universalis schematismus ecclesiasticus venerabilis (...) pro anno 1842/3 redactus. [2013. december 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. október 23.)