Mathejka János

író, költő, újságíró, tanár

Mathejka János (néhol Matheika, Matejka) (Budapest, 1895. június 21.Szovjetunió, 1940. november 7.) író, költő, újságíró, tanár, Matejka Március földrajztudós édesapja.

Mathejka János
Született1895. június 21.
Budapest
Elhunyt1940. november 7. (45 évesen)
Szovjetunió
Állampolgárságamagyar
HázastársaBogdány Rózsa,[1][2] Arvale Margit[3]
Foglalkozása
IskoláiEötvös Loránd Tudományegyetem
A Wikimédia Commons tartalmaz Mathejka János témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

Magyarországon szerkesztés

Apja vezérkari tiszt volt az osztrák fővárosban, ám menyasszonya megszöktetése miatt a hadseregből távoznia kellett. Mathejka János ötéves korától kezdve Vácott élt, s itt is járt iskolába. Már gimnáziumi évei alatt írt verseket, érettségi vizsgája után Budapesten járt egyetemre, ekkortájt címírással tartotta fenn magát, s megismerkedett a Nyugat szerkesztőségének több tagjával, emellett pedig színikritikákat is írt, és verseket publikált különböző fővárosi lapokban. Harcolt az első világháborúban, először az olasz fronton, majd az oroszon, ahol hadifogságba került. A háború kitörése után 3 évvel rokkantként a Vöröskeresztnek köszönhetően került vissza Magyarországra. Belépett az MSZDP-be, s munkatársa lett a Váci Újságnak, amelyet az őszirózsás forradalom alatt szerkesztett. 1919 tavaszán belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába, a kommün alatt a váci direktórium egyik tagja volt,[m 1] illetve szerkesztette a Váci Vörös Ujságot. Direktóriumi tagként foglalkozott Vác oktatási ügyeivel, illetve az egyházi iskolák államosításával és a város forradalmi törvényszéki vádbiztosának is őt tették meg. A kommün bukása után 1919. augusztus 9-én letartóztatták, s a váci fegyházba szállították, majd 5 nap múlva különítményesek román katonákkal együtt tíz foglyot, köztük Mathejkát elvitték a fegyházból, vészbíróságot hívtak össze, majd kihirdették a foglyoknak halálos ítéletüket. A Duna-parton sortüzet zúdítottak rájuk: Mathejka fejlövést kapott, ám nem halt meg. Másnap kora reggel kimászott a hullák alól, s menyasszonya lakására ment, ahol ismét lefogták. A magyar hatóságok életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték, ám a következő évben a szovjet–magyar fogolycsere-akció keretein belül kicserélték.[4]

Az emigrációban szerkesztés

Moszkvában telepedett le. 1924-től a Komintern könyvtárát vezette, majd (1931-ben) a Nemzetközi Bibliográfiai Intézet igazgatójává tették meg. Időközben (1929-től) a Forradalmi Irodalom Nemzetközi Irodájának egyik tagja volt, s csakúgy, mint Hajdu Pál vagy Czóbel Ernő, ő is dolgozott a Marx-Engels Intézetben. Az 1930-as években tanárként is működött. A Sarló és Kalapács című lap egyik rovatvezetője lett, s a Mezsdunarodnaja Lityeratura főszerkesztőjeként is dolgozott. Egy időben a Lityeratura Mirovoj Revolyuciji szerkesztőbizottságának is tagja volt, 1933-tól pedig a Gorkij Világirodalmi Intézet igazgatóhelyettese, később (1938-ban) letartóztatták, mivel nem jelentette feleségéről, hogy az a „dolgozó nép ellensége". Kényszermunkára ítélték,[3] s a lágerben halt meg.[5]

Megjegyzések szerkesztés

  1. Más forrás szerint a helyi munkástanács tagja volt.

Jegyzetek szerkesztés

  1. Vujovits Vladimír – Interjúkivonat
  2. Vujovits Vladimír – Névmutató
  3. a b Emlékmásolatok
  4. Borsányi György: Kun Béla. Budapest, 1979, Kossuth Könyvkiadó, 350. p. ISBN 963 09 1394 1
  5. Lengyel József: Beszélgetések. [Budapest], 1988, Szabad Tér Kiadó.

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
  • Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. Bp., Argumentum Kiadó-Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, 2000.
  • Magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Benedek Marcell. Bp., Akadémiai Kiadó, 1963-1965.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
  • Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.
  • Botka Ferenc: Távlatok és zsákutcák. Emigráció és irodalom. Moszkva: 1921-1932/34. Doktori disszertáció. (Bp. 1990)
  • Tihanyi Ernő: Váci mártírok – váci hóhérok 1919-ben (Vác, 1963);
  • Vértes György: József Attila és az illegális kommunista párt (Bp., 1964);
  • Dokumentumok a magyar forradalmi munkásmozgalom történetéből 1919 – 1929 (I. Bp., 1964);
  • A lélek kalandja. (Lobogó, 1959. augusztus 5. 8-9. p.)
  • Mészöly Gábor: Családregény vázlatokban (Magyar Nemzet, 1968. március 21. 5. p.)
  • Tihanyi Ernő: Matejka János (Könyvbarát, 1960. 11. sz. 503-504. p.)
  • Tihanyi Ernő: Mathejka János (Pest Megyei Könyvtáros, 1959. 7. sz. 5-7. p.)