Matija Slavič

szlovén teológus, fordító, tanár

Matija Slavič (Bučečovci, 1877. január 27.Ljubljana, 1958. október 25.) szlovén teológus, fordító, tanár. 1932-től 1933-ig, majd 1939-től 1941-ig a ljubljanai egyetem rektora volt. Közreműködött a Vendvidék nagyobb részének Magyarországtól való elcsatolásában.

Matija Slavič
Matija Slavič fotója.
Matija Slavič fotója.
Született 1877. január 27.
Bučečovci
Elhunyt 1958. október 25. (81 évesen)
Ljubljana
Állampolgársága jugoszláv
Nemzetisége szlovén
Foglalkozása teológus, fordító, pedagógus
A Wikimédia Commons tartalmaz Matija Slavič témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Élete és munkássága Szerkesztés

Ljutomer mellett született, Stájerországban, a ma Szlovéniához tartozó országrészben Mathias Slavitsch és Ana Hrovat fiaként. Teológiát Mariborban.

Legfontosabb műve a Szentírás közvetlenül zsidó nyelvből való lefordítása. Ljubljanában a teológia kar dékánja is volt.

Politikai tevékenység Szerkesztés

Az első világháborút követő párizsi béketárgyalásokon tagja volt a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság küldöttség szlovén csoportjának, azon belül is a Vendvidékért felelős szakértő volt. A terület iránt személyes okokból is nagyfokú volt az érdeklődése, ugyanis egyik őse is innen, tehát a történelmi Magyarországról származott. Kezdetben a jugoszlávok nem tartottak igényt a területre, egyfelől mert kevés, hiányos és magyar részről némileg torzított adatok álltak a rendelkezésére. Slavič kapcsolatban állt a Vendvidék jugoszláv-párti katolikus értelmiségével, akik szerettek volna Magyarországtól elszakadni. Slavič azonkívül maga is igyekezett pontosítani a szándékosan torzított magyar adatokon, de ő maga is tett elferdített megállapításokat, elsősorban az Alsólendva vidéki falvakkal kapcsolatban, melyeket etnikailag vegyes községeknek nevezett, noha ott voltak színmagyar települések is. A területen 1919-ben létrejött a Vendvidéki Köztársaság, amit sem a lakosság, sem az új délszláv állam nem támogatott. Slavičnak is az volt a véleménye, hogy különösebb érdemeket az új köztársaság nem szerzett a szlovén autonómia és bolsevizmus elleni harc terén. Következésképp sem a köztársaságot, sem vezetőjének Tkálecz Vilmosnak a tetteit nem tartotta komoly dolognak.

A konferencián jelen volt Apponyi Albert mellett Mikola Sándor Vendvidékről származó tanár, aki az ún. vend-kelta elmélettel próbálta megakadályozni a Vendvidék elcsatolását. Mikola állításainak jó része igencsak gyenge lábakon állt, több egymásnak is egészen ellentmondott, erre Slavič világított rá a legjobban.

Részben Slavičnak is köszönhető, hogy végül a Vendvidék Jugoszláviához került.

Lásd még Szerkesztés

Külső hivatkozások Szerkesztés