Mattioni Eszter
Mattioni Eszter (Szekszárd, 1902. március 12. – Budapest, 1993. március 17.) képzőművész, festő.
Mattioni Eszter | |
Született | 1902. március 12.[1][2] Szekszárd |
Elhunyt | 1993. március 17. (91 évesen)[1] Budapest[3] |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása | festőművész |
A Wikimédia Commons tartalmaz Mattioni Eszter témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Élete
szerkesztésOlasz, selyemhernyó-tenyésztési szakértő apját, aki maga is amatőr festő volt, Lombardiából szerződtették Magyarországra. Tolna megyei származású édesanyja Szekszárdon abban az óvodában tanított, amelyet Brunszvik Teréz alapított. Nagyanyja volt az a Sass Erzsike, akihez Petőfi a Négyökrös szekér című versét írta. Apja korán meghalt; 16 éves korától rokonai taníttatták.
Tanulmányai, életpályája
szerkesztésÖt évig tanult az Iparművészeti Főiskola grafika szakán, mestere Helbing Ferenc volt, majd hat évig a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, Rudnay Gyula tanítványaként. Nyaranta művésztelepeken dolgozott, 1931-től 1942-ig a Szolnoki művésztelep tagja volt. Aba-Novák Vilmos, Bernáth Aurél, Pátzay Pál stílusa, szemlélete befolyásolta leginkább. 1926-tól kiállító művész.
1937-ben a párizsi világkiállításon bemutatott munkáiért a Diplome d’Honneur díjat, később a Fehér lányok népviseletes festményéért a Szinyei Nagydíjat nyerte el. 1946-ban beválasztották a Szinyei Társaság tagjai közé. 1972-ben a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki. Legnagyobb gyűjteményes kiállítását 1977-ben a Magyar Nemzeti Galériában rendezték meg. A katalógus 29 beépített és 341 más munkáját sorolta fel.
Budapesten és Szolnokon kívül számos magyarországi településen dolgozott huzamosabban, Szentendrén, Kalotaszegen, Igalon, Sióagárdon és nógrádi falvakban gyűjtött témát, alkotott mozaikterveket. A magyar népviselet és népművészet, a magyar tájak és virágok látványának, motívumainak egyik legjelentősebb megörökítője volt.
A Rákosi korszakban „klerikális” festőnek bélyegezték („Mattioninál csupa szent van”), szükségben élt. Egyes életrajzírói szerint ő volt a „legkatolikusabb protestáns” festő.
Külföldi útjai
szerkesztés- Olaszország, 1935
- Franciaország, Svédország, 1939
- USA (Memphis, New York), 1972
- és számos más európai ország
Emlékezete
szerkesztésSzülővárosa, Szekszárd díszpolgárává választotta, sok művét a városnak ajándékozta, melyből állandó kiállítás nyílt a szekszárdi Megyeházán.
A „hímeskő”
szerkesztésAz 1930-as években Pólya Ivánnal feltalálták és védjegyeztették az ősi mozaik új változatát, amely kezdetben főként színes kőporból és cementből készült. Később, Pólya korai halála után Mattioni Eszter továbbfejlesztette a hímeskőnek elnevezett eljárást, a témához illeszkedően faragott és vésett nemes, természetes köveket felhasználva. E művek időálló, beépíthető lapok, melyeket a végső csiszolással és kontúrok bevésésével tesz a művész egyedülállóvá.[4]
Munkássága, fő témái
szerkesztésAlkotásait a Louvre-tól elkezdve mindkét amerikai kontinensig számos köz- és magángyűjtemény őrzi, Japánba legalább 30 műve került, ott is volt kiállítása.
Magyar népviselet
szerkesztésMind festményeivel, mind hímesköveivel kiemelkedő képviselője, megörökítője a magyar népművészet, népviselet, esküvők, táncok és búcsúk világának. Sok külföldre került műve hirdeti a magyar népviselet sokoldalúságát, színességét.
Vallási témák
szerkesztésMegrendelésre készült monumentális hímeskő- és freskómunkái díszítik többek közt:
- Szószékdíszek (terrazzo, 1941, Győr, Nádorvárosi templom)
- Oltár (hímeskő, 1943, Felsőörsi prépostsági templom)
- A győri székesegyház (Apor püspök síremléke), 1948
- Falkép (hímeskő, 1948, Győr, Székesegyház Hédervári kápolnája)
- Szent András (hímeskő, 1950, Hidegség, románkori templom)
- Szent Család (hímeskő, 1950, Budapest, Vajdahunyad vára, Jáki kápolna, főoltár)
- Falkép (szekkó, freskó, 1958, Győr, papnevelde szemináriumának kórusa)
- Szent Kristóf (hímeskő, 1963, Esztergom, Bazilika)
- Padló- és falképek (hímeskő, 1963–1972, Budapest, Szt. Rókus-kápolna
- Falkép (hímeskő, 1968, Székesfehérvár, Zsolt utcai templom)
Köztéri művei
szerkesztés- Halak (hímeskő, 1941, Svájc)
- Síremlék (hímeskő, 1941, Budapest, Farkasréti temető)
- A csokoládé története (hímeskő, 1942, Budapest [volt Stühmer] Csokoládégyár)
- Kalocsai varrólányok (hímeskő, 1942, Budapest, Apáczai Csere J. u.)
- Gyümölcsszedők (hímeskő, 1950, Budapest, Bocskai u. 19.)
- Anya gyermekével (1952, Budapest, MNDSZ Székház)
- Aratólány (hímeskő, 1952, Szekszárd, Városháza)
- Építők (hímeskő, 1952. Budapest, Bocskai u. 4-6.)
- Gyümölcsöt vivő nő gyermekkel (hímeskő, 1952, Budapest, Erzsébet krt.- Rákóczi út sarok, Éjjel-nappali Csemege)
- Homlokzati falkép (mozaik, 1953, Dunaújváros, Művelődési Ház)
- Városcímer (hímeskő, 1954, Miskolc, Szinyei Merse u. 5.)
- Toldi (hímeskő, 1954, Szigetszentmiklós, Általános Iskola)
- Falkép (szekkó, 1958, Győr, volt Vörös Csillag Szálló táncterme)
- Halak (hímeskő, 1959, Budapest, Madách Színház)
- Síremlék (hímeskő, 1960, Sopron, temető)
- Ifjú szívekben élek (hímeskő, 1964, Debrecen, Ybl Miklós Szakközépiskola)
- Népi vigasság (hímeskő, 1965, Budapest, Kis Royal Étterem)
Tájképek
szerkesztésGyengéd pasztelltől káprázatos vad színekig Mattioni főleg magyar tájakban gyönyörködtet. A Balaton, Tisza, Dunakanyar, és a megmunkált földek gyakori témái.
Csendéletek
szerkesztésMély természetszeretetéről tanúskodik sok variációban elkészített változatos és látványos virágcsokra, csendélete, amely olykor tájképi háttérrel jelenik meg.
Egyéni kiállításai
szerkesztés- 1929, 1933, 1936, 1938, 1955 • Ernst Múzeum, Budapest
- 1961 • Csók Galéria, Budapest (kat.)
- 1962, 1966, 1972 • Memphis, Amerikai Egyesült Államok
- 1970 • Babits Mihály Kultúrház, Szekszárd
- 1972 • Kastély Múzeum, Nagytétény
- 1973 • Bakony Múzeum Veszprém
- 1977 • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest (kat.)
- 1979 • Csók Galéria, Budapest (kat.)
- 1980 • Tokió
Válogatott csoportos kiállításai
szerkesztés- 1926 • Ernst Múzeum, Budapest
- 1928 • Tavaszi Szalon, Nemzeti Szalon, Budapest
- 1929 • Megyeháza, Szekszárd
- 1931 • Nemzeti Szalon, Budapest
- 1934 • Képzőművészek Új Társasága-tárlat
- 1936 • Szolnoki művésztelep
- 1937 • Luxembourg Múzeum, Párizs • Ernst Múzeum, Budapest
- 1938 • Szent István jubileumi kiállítás, Műcsarnok, Budapest • Helsinki
- 1939 • New York
- 1940 • Őszi Tárlat, Szolnok • Képzőművészek Új Társasága-tárlat • San Francisco
- 1941 • Egyházművészeti kiállítás
- 1942 • Műbarát kiállítás • Építészet és térművészet, Nemzeti Salon, Budapest
- 1943 • Őszi Tárlat, Szolnok
- 1944 • Modern magyar művészet, Bern
- 1947 • Magyar Képzőművészek Szabad Szervezete, Fővárosi Képtár, Budapest
- 1948 • London • Stockholm
- 1950 • 1. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
- 1955 • 6. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
- 1957 • 70 művész, Ernst Múzeum, Budapest
- 1958 • Magyar Képzőművésznők kiállítása, Műcsarnok, Budapest • Világkiállítás, Brüsszel
- 1997 • Nőművészek, Kecskeméti Képtár
Művei közgyűjteményekben
szerkesztés- Fővárosi Képtár, Budapest
- Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
- Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest
- Wosinsky Mór Megyei Múzeum, Szekszárd
Magánélete
szerkesztésElső férje, Hollós Antal 14 évvel volt idősebb nála, az első világháborúban súlyosan megsérült, öt évig volt hadifogságban, 1950-ben hunyt el. Második férje földbirtokos volt, szintén háborús sérülésébe halt bele. Harmadik férje Esze Tamás történész, Esze Tamás leszármazottja, akivel 1974-ben kötött házasságot. Gyermeke nem született.[5]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. augusztus 22.)
- ↑ Artists of the World Online (német és angol nyelven). K. G. Saur Verlag, 2009
- ↑ RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2016. október 15.)
- ↑ „Agyagágyba karcolta a figurák kontúrjait, majd erre gipszet öntött. Az így kialakult gipsz rekeszekbe rakta a márványból, csillámból, féldrágakövekből, üvegmozaikból, és színezett, öntött műkőből összeállított képet, amit azután betonnal kiöntött, majd lecsiszoltatott. Végül a kikapart gipszrekeszek helyén kialakuló mély fugákat feketére festette.” Balázs Miklós Ernő: A mozaikművészet. Elmélet és gyakorlat. DLA értekezés. Témavezető: Fóth Ernő. Budapest, 2003. 21. oldal
- ↑ Hulej Emese: "A művészetnek szüksége van a nőre". Nők Lapja, LXX. évf. 34. sz. (2020. augusztus 18.) 26–28. o. ISSN 0029-0963
Források
szerkesztés- Kortárs magyar művészeti lexikon II. (H–O). Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 2000. ISBN 963-8477-45-8 [1]
- Wosinsky Mór Megyei Múzeum Megyeházi Kiállítóhelye
További információk
szerkesztés- Lázár B.: Az Ernst Múzeum CXL. kiállításáról (kat., bev. tan., Ernst Múzeum, Budapest, 1933)
- Szomory Dezső: A Képzőművészek Új Társasága kiállításról. In: A Reggel, 1934. április 16.
- Ybl Ervin: A Stühmer gyári hímeskövekről. In: Budapesti Szemle, 1943
- Dombi J.: A legújabb magyar monumentális művészet. In: Szépművészet, 1943/4.
- Gách M.: Mattioni Eszter. In: Haladás, 1949/ 9.
- Fónyi G.: Mattioni Eszter. In:Szabad Művészet, 1953
- Noszlopi Gy.: Mattioni Eszter. Ernst Múzeumi kiállításáról. In: Művelt Nép, 1955. április 17.
- Major M.: Falfestészet és építészet. In:Szabad Művészet, 1955
- Genthon István: Mattioni Eszter. In: Művészettörténeti Értesítő, 1960/9.
- Pogány Ö. G.: Mattioni Eszter. (kat., bev. tan., Csók Galéria, Budapest, 1961)
- D. Fehér Zsuzsa: Mattioni Eszter kiállítása. In: Művészet, 1961/7.
- F. A.: Különleges művészet különleges mestere. In: Nők Lapja, 1961. május 27.
- Kiss Á.: Az új hímeskőművészet és az építészet kapcsolatairól. In: Művészet, 1963/4.
- Kiss Á.: Mattioni Eszter új hímeskő művei a Rókus kápolnában. In: Művészet, 1964/5.
- Kiss Á.: Mattioni Eszter újabb hímeskő alkotásai. In: Művészet, 1969/10.
- Pogány Ö. G.: Mattioni Eszter (kat., bev. tan., Szekszárd, 1970)
- Pogány Ö. G.: Mattioni Eszter Szekszárdon. In: Művészet, 1971/3.
- Kiss Á.: Mattioni Eszter. (monogr.), Szekszárd, 1972
- Kiss Á.: Mattioni Eszter hímeskőpadlózata. In: Művészet, 1975/3.
- Pogány Ö. Gábor: Mattioni Eszter. (kat., bev. tan., Magyar Nemzeti Galéria, 1977).