Matuz István (fuvolaművész)

Matuz István (Nagykőrös, 1947. január 21. –) Kossuth-díjas fuvolaművész, tanár.

Matuz István
Életrajzi adatok
Született	1947. január 21. (77 éves) Nagykőrös
Pályafutás
Hangszer	fuvola, sakuhacsi
Díjak	Kossuth-díj (2010) Liszt Ferenc-díj (1980)
Tevékenység	zenész, tanító
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete, munkássága

Szülővárosában 1953-ban kezdte zenei tanulmányait, az Állami Zeneiskolában. 1961 és 1965 között a szegedi zeneművészeti középiskolában tanult tovább, ahol Sebestyén István volt a fuvolatanára. Ezt követően a Zeneművészeti Főiskolán tanult fuvolát 1966 és 1970 között, Hartai Ferenc és Kovács Lóránt tanítványaként. Végzése után, 1971–1972 között, a brüsszeli Conservatoire Supérieur tanársegédje (közben már a debreceni zenei középiskolában tanított), majd 1972–1974 között liège-i Opéra de Wallonie szólófuvolása volt. 1978-tól az Országos Filharmónia szólistájaként koncertezett. 1978-ban és 1980–81-ben a Pierre Boulez által irányított párizsi Institut de Recherche et de Coordination Acoustique-Musique (IRCAM) ösztöndíjasa volt, ezen kívül sokfelé tanított, többek között Párizsban, Brüsszelben, Liège-ben, Gentben, Amszterdamban, Szalonikiban, São Paulóban, Madridban, Münchenben, Frankfurtban, Londonban és Helsinkiben. 1975-től A Zeneművészeti Főiskola debreceni tagozatának adjunktusa, docense, professzora. 1998-tól az aveirói egyetem vendégprofesszora Portugáliában.

Sikeresen szerepelt nemzetközi versenyeken: az 1971-es brüsszeli Tenuto nemzetközi versenyen első, 1978-ban La Rochelle-ben is első, a rotterdami Gaudeamus versenyen második (Benkő Zoltánnal), a royani nemzetközi fuvolaversenyen (1972) harmadik lett, a barcelonai Maria Canals versenyen különdíjat nyert.

Európa szinte minden országában, Amerikában, Japánban is megforduló koncertező művész, aki elsőrendű feladatának tartja a kortárs zene megszólaltatását. Ismert a fuvolajáték technikájának megújításáról, az új hangszínek és akkordok létrehozására alkalmas játékmód (a permutáción alapuló ujjrend) kifejlesztéséről. Megoldotta és bevezette a játék alatti folyamatos levegővétel technikáját. E megoldások bemutatására kisebb darabokat, etűdöket komponált, melyekből 1978-ban egy tizenegy darabos összefoglaló CD-t is megjelentetett a Hungarotonnál (The new flute – Az új fuvola, közreműködik a Miskolci Szimfonikus Zenekar, vezényel Kovács László). Számos kortárs zeneszerző írt számára műveket (Dubrovay László, Eötvös Péter, Kocsár Miklós, Nagy Ákos, Sáry László). Fuvolajátékáról több rádió- és lemezfelvétel készült.

Munkássága elismeréseként megkapta többek között a Liszt Ferenc-díjat, a Lajtha László-érmet, az Érdemes művész díjat, a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét, a Kiváló művész díjat és a Kossuth-díjat.

Díjai, elismerései

• Artisjus Díj (1969, 1970, 1976, 2000)
• Pro Urbe Budapest (1977)
• A Magyar Rádió nívódíja (1977)
• Liszt Ferenc-díj (1980)
• Lajtha László-díj (1985)
• Érdemes művész (1986)
• Doppler-díj (1994)
• A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2004)
• Kiváló művész (2005)
• Kossuth-díj (2010)

Források

• Magyar Nagylexikon 12. Magyar Nagylexikon Kiadó, Budapest, 2001. 802. o. ISBN 9639257079
• Ki kicsoda a magyar zeneéletben? Zeneműkiadó, Budapest, 1988. 296. old. ISBN 9633306728
• bmc.hu – Matuz István

További információk

• Kultúra.hu – Fuvola az élet – Matuz István Kossuth-díjat érdemelt
• unideb.hu – Kossuth-díjat kapott Matuz István Archiválva 2010. július 19-i dátummal a Wayback Machine-ben